Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-74

LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 93 Hogyha magyar hadsereg volna, volna magyar haditudomány is. Ez az egyik. De menjünk tovább. Igyekezünk ebben a polyglott országban azon, hogy a különféle nemzetiségeket assimiláljuk. Vájjon — engedelmet kérek, tavaly mondóitam el és ismétlem, mert úgy látszik, ő nagyméltósága a honvédelmi államtitkár úr nem emlékszik rá, — előmozditja-e a culturalis törekvéseket az, hogyha román anyanyelvű, román származású ifjút a közös hadsereg ellenőrzési szemléjén alkalmazott nyelvkényszer öngyilkossá lesz, a mint tavaly történt? (Halljuk! Halljuk! Mozgás.) Ez tény, ezt tagadni nem lehet. A nagyméltóságú államtitkár úr mindennap találkozna tik és találkozunk is az életben olyan jelenségekkel, hogy a ki néhány évig szolgált a közös hadseregben, teljes műveltséggel nem rendelkező osztályokból: ha azt kérdik tőle, hogy mi a neve, akkor előbb a keresztnevét, azután a vezetéknevét mondja meg, azt is németesen ejti ? Volt egy cselédem, úgy hívták : Csiki Pál; ha azt kérdezték tőle, hogy hivják, igy felelt: Paul Ciki (Derültség.) És igy tovább, számtalan ilyen példát tudok. Hát igen, az az intézmény a benne rejlő történeti traditióknál fogva hat ily irányban, igy kell hatnia a természeti törvény erejénél fogva. Távol áll tőlem, nagyméltóságú főrendek, hogy én helyes politikának tartsam annak követelését, hogy ily meggyökerezett intézményt máról holnapra, vagy rövid idő alatt átalakítsunk. Hanem, ha észreveszszük, hogy Ausztriában az állapotok abnormisok; hogy azok a föltételek, a melyek 1867-ben a kiegyezés mögött mintegy erkölcsi feltételek fennállottak,® megváltoztak ; ha észreveszszük, hogy Ausztriában az alkotmányosság normálisan nem működik; ha észreveszszük, hogy a helyzet ma más, mint 33 év előtt: akkor készen kell lennünk azon eshetőségre, hogy nem a mi vágyainknál fogva — az én vágyam ugyan az önálló hadsereg — de hát mondjuk, nem azért, mert ez a vágyunk, hanem mert ettől függetlenül előállhatnak olyan viszonyok, a melyeknél fogva ezen eshetőségre gondolnunk kell, ennek felállítására az előkészületeket meg kell tenni. És engedjék meg a nagyméltóságú főrendek, hogy azon logikai deductiót, a melylyel a ministerelnök úr ő nagyméltósága élt, én kissé tovább fűzzem. Azt méltóztatott mondani, hogy a közös védelem folyik a pragmatica sanctióból s a közös védelemből folyik a közös hadsereg intézménye. Ha már most ehhez hozzá teszem még azt, a mit a nagyméltóságú államtitkár úr mondott és a mit a honvédelmi minister úr számtalanszor mondóit, hogy a közös hadseregben valamely nyelvnek csak kell lennie, mint érintkezési nyelvnek és ez nem lehet más, mint a német nyelv, — tehát most menjünk tovább: a pragmatica sauctióból folyik a védelem közössége, a védelem közősségéből folyik a hadsereg közössége, a közös hadseregből folyik az, hogy abban egy nyelvnek kell lennir, azj kívánja Ausztria, hogy ezen nyelv a német nyelv legyen, — már most a közös hadsereg nyelve német lévén, térek át a nagyméltóságú honvédelmi államtitkár úr okoskodására, a német nyelven való jelentkezés folyik a hadsereg közösségéből. Mindez igy folyik ; tehát a német nyelven való jelentkezés folyik a pragmatica sanctióból. Ez álokoskodás, magam is azt mondom, de fel lehet állítani. És ha végig nézzük a dolgot, a praxis az, hogy a közös hadsereg az életben ezen álokoskodás szerint működik és mert ilyen álokoskodásnak következményei jelentkeznek az életben, azért kell ezen segíteni és segíteni kell akkor, a mikor a közvélemény nem ingerült. 1889-ben nehéz lett volna a védelmi követelményeknek, a szakszerű katonai szempontoknak teljesen megfelelő, egészen új conceptiót keresztülvinni a hadsereg intézményére és a hadi intézményekre nézve. Ma nem volna nehéz, mert ma e tekintetben a közvélemény nem ingerült, ma e tekintetben nagyon is nyugodt, ma e tekintetben a közvélemény nem vérzik. A közös hadsereg intézményével szemben bizonyos bágyadtság nyilvánul ma, a függetlenségi aspiratiók a közéletben nem nyilvánulnak oly erőteljesen, mint a lefolyt 30 év alatt egyszer-másszor. Ezt mind nem lehet kétségbe vonni. De ha ez igy van, épen akkor kell az előrelátó kormánynak gondoskodnia arról, hogy az átmenet megtörténhessék minden rázkódtatás nélkül, és 1867: XIf, lörvényczikk meg is adja rá az alapot,