Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 91 még pedig nem is külföldi útján, mert ilyen csak egyetlen egy van, hanem belföldi részvénytársaság útján: háromnegyed rész önálló, nagy vagyonú, nagy múltú iparosok kezébe van letéve, a kik garantiát nyújtanak — már a menynyire emberileg számítani lehet — az iránt, hogy velők kudarczot vallani nem fogunk. A most tárgyalás alatt lévők közül pedig, a melyek már annyira előhaladtak, hogy beszélhetek rólok, csak egyötöd rész a részvénytársaság, négyötöd résznél pedig magános gyárosok vállalkoznak, a kik — természetesen — a saját felelősségökre fognak dolgozni. Teljesen egyetértek ő méltóságával abban, hogy miért kell erre törekednünk. Nem azért, mintha ellenszenvvel viseltetném a részvénytársaságok iránt; ellenkezőleg, én azt hiszem, hogy azok szükséges kiegészítő részei a modern nemzetgazdaságnak és oly erőket egyesítenek, a mely erők egyesítése nélkülök nem is volna lehetséges. De igenis szükséges nálunk az, hogy lehetőleg tapasztalt és saját felelősségökre, saját koczkázatuk mellett dolgozó gyárosok vegyék kezökbe az alapítást; szükséges azért, mert itt roppant sok nehézséggel kell küzdeni és a felelősségnek az az érzete, az ambitiónak az az ösztöne, a mely a magános gyárosban, a ki saját vagyonát és reputatióját teszi koczkára, sokkal nagyobb mértékben van meg, nagyobb biztosítékot nyújt nekem és az országnak, mintha egy részvénytársaság igazgatója, a ki fix fizetés mellett dolgozik, kezelné ezeket a vállalatokat. A mi pedig a munkás-kiképzést illeti, e tekintetben ismervén a viszonyokat, nagyon jól tudom, hogy mi a kezdet kezdetén vagyunk, hogy tehát erőltetni az ilyen dolgot egyátalában nem lehet. Én tehát minden szerződésben, a melyet ilyen gyárosokkal kötök, mindjárt eleve kikötöm azt, hogy ennyi meg ennyi ideig — bizonyos időt szabva meg — idegen munkást használhat egy bizonyos arányban; de egyúttal meg van szabva minden egyes gyárossal szemben a száma azon hazai munkásoknak, a kiket bizonyos évek során át fokozatosan kiképezni tartozik, igy azután bizonyos idő múlva megszűnik az idegen munkások alkalmazása és teljesen hazai munkások alkalmaztatnak. (Helyeslés.) Én e tekintetben azon rövid idő alatt, a mióta szerencsém van ezt a tárczát kezelni, igen érdekes tapasztalatokat tettem. (Halljuk! Halljuk!) Én tudniillik nem bocsátom magokra azokat a gyárosokat, hanem folytonos contactusban vagyok velők, mindig bekérem tőlök a tapasztalatokat, a melyeket ők szereznek, mert nem szeretek tapogatódzni. És adataim igen megnyugtatók; olyan gyárosok, a kik félve jöttek be épen azon körülmény miatt, — mert elismerem, ebben van a főnehézség — hogy gyárilag képzett munkásunk nincs, oly tanulékonyságot, oly szorgalmat, oly odaadást tapasztalnak népünknél, hogy a legnagyobb megnyugvással nyilatkoztatják ki, hogy ezzel a néppel meg vannak elégedve, és én hiszem is, hogy ha e téren is azzal az óvatossággal járunk el, a mely minden körülmény között feltétlenül szükséges, nem fogunk kudarczot vallani. Nem azt állítom én, mélt. főrendek, hogy mindaz, a mit e téren csinálunk, feltétlenül egészséges lesz és hogy azt a concurrentiát, a melynek ezen vállalatok ki lesznek téve és azon küzdelmet, a melyet minden egyesnél előre jelzek, mind ki fogják állani. Nem. Lesznek majd eredménytelenségek is; de ha meg lesz törve az út, én meg vagyok róla győződve, hogy akárhány kémény épül is fel és ha esetleg egyik-másikból ki fog is maradni a füst, az a füst oda évek múlva vissza fog térni, mert a gyáriparnak fejlődése bizonyítja, hogy bár visszaesések vannak is, de tökéletes felhagyása a már megkezdett törekvéseknek egyátalában nem fordul elő. A mi a vidék megválasztását illeti, ez egyike a legnehezebb kérdéseknek, de azon kutatások, a melyeket pl. a vizi erőkre nézve, továbbá a melyeket a nép mozgalma a munkásviszonyok tekintetében a hatóságoknak közreműködésével eszközöltünk, azt hiszem, elegendő anyagot fognak szolgáltatni arra, hogy itt sem fognak az illető gyárosok a sötétbe ugrani, hanem biztos lépéssel fognak előhaladhatni. De kijelentem, mélt. főrendek, hogy bármennyire meg vagyok győződve, hogy mezőgazdaságunknak jobb szolgálatot nem fogunk tehetni, mint a hazai gyáriparnak fejlesztése által, és bármint mélyen meg vagyok győződve arról, hogy az országnak erejét a visszaesésektől, pénzügyeinket a hanyat12*