Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.
Ülésnapok - 1896-59
92 LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. lástól másként megóvni nem fogjuk, sem egészséges fejlődését másként nem biztosithatjuk, mint azáltal, ha az ipari és szakoktatás terén eredményeket érünk el, ugy másrészt tekintettel jelenlegi helyzetünkre, és átalában a kezdet nehézségeire, kötelességemnek ismerem a legnagyobb óvatossággal járni el és nem abba helyezni az ambitiót, hogy ennyi vagy annyi gyár keletkezzék, hanem abba, hogy lehetőleg oly emberek vezetése mellett oly gyárak keletkezzenek, a melyeknek existentiája biztosítva van, és a melyek az országnak és azon vidéknek, a melyen létrejöttek, biztosan javára szolgáljanak. (Helyeslés.) Nagyon fontos kérdéseket érintett Zselénszky Róbert grőf ő méltósága és egyenes felhívásokat is intézett hozzám. Méltóztassanak megengedni a méltóságos főrendek, ha most azokra tüzetesen ki nem terjeszkedem. Részben azért nem, mert elintézett dolgokra, részben pedig, mert készülőben levő, vagy tanulmány tárgyát képező ügyekre vonatkoznak. Elintézett dolognak tartom például az őrlési forgalom megszüntetésének kérdését, ugy, hogy e tekintetben a méltóságos főrendek előtti egyéni meggyőződésemnek most már kifejezést sem adok. Hanem egyre kérem fel a méltóságos főrendeket és Zselénszky Róbert gróf ő méltóságát, de a közvéleményt is. (Halljuk! Halljuk!) Tekintsük ezt a dolgot egyelőre befejezettnek. Várjuk be a tapasztalatokat, és akkor meglátjuk, hogy minő eredménye lesz ezen intézmény megszüntetésének. És én ugy a földmivelés, mint az ipar érdekeinek kiváló képviselőiről feltételezem azt az elfogulatlanságot, azt az odaadást a hazai érdekek iránt, hogy a mint egyik, vagy másik tapasztalat valamely felfogásnak igazat fog adni, azelőtt meg fognak hajolni és ebből a következményeket lefogják vonni. Én a magam részéről nem csinálok titkot abból, hogy az őrlési forgalom megszüntetését károsnak tartom; de én a törvény álláspontjáo állok, és azért egész objectivitással be várom az eredményt, a mint nem is tehetek egyebet. De épen azért nagyon kívánatosnak tartanám, úgy ezen illustris testület, mint a közvélemény részéről is ez az elfogulatlanság lenne uralkodó, hogy tudniillik a további izgatások és a bizalmatlanság szitása azon tényezők ellenében, a melyek annak idejében ezen intézménynek létesítésére befolytak, melyek annak hasznát vették és azt a forgalomba bevezették, megszűnjenek. Miért mondom én ezt? Mert nézzük csak ennek a következményeit például a malmokra nézve. Most már tehát azokat a nagy malmokat, a melyeket ugy nevezünk, hogy export-malmok, nem fogják vádolhatni az őrlési forgalom kizsarolásával. Ez a vád elesik ; pedig ebből származott az ódium. Vegyük le tehát róluk az ódiumot. Tekintsük e nagy malmokat mint jelentékeny nemzetgazdasági tényezőket, mert hiszen mezőgazdasági szempontból nem jelentékeny dolog-e 7 millió métermázsa búzának biztos piaczot nyerni a belföldön, «a mely nics alávetve semmiféle külföldi conjuncturának és semmiféle vámpolitikának, annyira, hogy itt értékesíthető ne legyen? Fekszik-e a magyar mezőgazdaság érdekében e tényezőt megsemmisíteni? Én azt hiszem, hogy nem. Ennek következtében, eltekintve az őrlési forgalomtól és a többi dolgoktól, a malomiparnak fentartását és egészséges fejlődését erre alkalmas rendszabályok által előmozditanirészemről, a mennyire szakmámba esik, most is és jövőre is kötelességemnek ismerem. És e tekintetben fővárosi és vidéki malmok között különbséget tenni nem lehet; épen ezért azok a tarifalis rendszabályok, melyeket most életbeléptettem — a mint Zselénszky gróf is elismerte — e tekintetben tökéletesen az egyenjogosság alapjára vannak fektetve, annyival is inkább, mert malomiparunk igen egészséges fejlődésben van, tudniillik azt az export-üzletet, melyet eddig csak fővárosi malmaink űztek és a mely miatt oly sok megtámadtatásnak voltak szerintem méltánytalanul kitéve, most már nagyobb vidéki malmok is kezdik űzni még pedig azzal a rendkívül szerencsés combinatioval, hogy majdnem mindegyik egy bizonyos provinciát Ausztriából, vagy másutt magának lefoglalt és ez által a legközvetlenebb összeköttetéssel, a legrövidebb utón értékesiti a magyar gabonát, illetőleg lisztet. Én azt hiszem, hogy ez a fejlődés tovább fog tartani és éppen azért hibának tartanám, ha e terintetben az egyensúlyt, melyet most iparkodunk helyreállítani a vidéki és fővárosi malmok közt, megrontanék egy másik túlzás által, hogy tudniillik