Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

92 LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. lástól másként megóvni nem fogjuk, sem egész­séges fejlődését másként nem biztosithatjuk, mint azáltal, ha az ipari és szakoktatás terén eredményeket érünk el, ugy másrészt tekintettel jelenlegi helyzetünkre, és átalában a kezdet nehézségeire, kötelességemnek ismerem a leg­nagyobb óvatossággal járni el és nem abba helyezni az ambitiót, hogy ennyi vagy annyi gyár keletkezzék, hanem abba, hogy lehetőleg oly emberek vezetése mellett oly gyárak kelet­kezzenek, a melyeknek existentiája biztosítva van, és a melyek az országnak és azon vidék­nek, a melyen létrejöttek, biztosan javára szol­gáljanak. (Helyeslés.) Nagyon fontos kérdéseket érintett Zselénszky Róbert grőf ő méltósága és egyenes felhíváso­kat is intézett hozzám. Méltóztassanak meg­engedni a méltóságos főrendek, ha most azokra tüzetesen ki nem terjeszkedem. Részben azért nem, mert elintézett dolgokra, részben pedig, mert készülőben levő, vagy tanulmány tárgyát képező ügyekre vonatkoznak. Elintézett dolog­nak tartom például az őrlési forgalom meg­szüntetésének kérdését, ugy, hogy e tekintetben a méltóságos főrendek előtti egyéni meggyőző­désemnek most már kifejezést sem adok. Hanem egyre kérem fel a méltóságos főrendeket és Zselénszky Róbert gróf ő méltóságát, de a köz­véleményt is. (Halljuk! Halljuk!) Tekintsük ezt a dolgot egyelőre befejezettnek. Várjuk be a tapasztalatokat, és akkor meglátjuk, hogy minő eredménye lesz ezen intézmény megszüntetésé­nek. És én ugy a földmivelés, mint az ipar érdekeinek kiváló képviselőiről feltételezem azt az elfogulatlanságot, azt az odaadást a hazai érdekek iránt, hogy a mint egyik, vagy másik tapasztalat valamely felfogásnak igazat fog adni, azelőtt meg fognak hajolni és ebből a következ­ményeket lefogják vonni. Én a magam részéről nem csinálok titkot abból, hogy az őrlési forgalom megszüntetését károsnak tartom; de én a tör­vény álláspontjáo állok, és azért egész objectivi­tással be várom az eredményt, a mint nem is tehetek egyebet. De épen azért nagyon kívána­tosnak tartanám, úgy ezen illustris testület, mint a közvélemény részéről is ez az elfogulat­lanság lenne uralkodó, hogy tudniillik a további izgatások és a bizalmatlanság szitása azon tényezők ellenében, a melyek annak idejében ezen intézménynek létesítésére befolytak, melyek annak hasznát vették és azt a forgalomba be­vezették, megszűnjenek. Miért mondom én ezt? Mert nézzük csak ennek a következményeit például a malmokra nézve. Most már tehát azokat a nagy malmokat, a melyeket ugy nevezünk, hogy export-malmok, nem fogják vádolhatni az őrlési forgalom kizsarolásával. Ez a vád el­esik ; pedig ebből származott az ódium. Vegyük le tehát róluk az ódiumot. Tekintsük e nagy malmokat mint jelentékeny nemzetgazdasági tényezőket, mert hiszen mezőgazdasági szempont­ból nem jelentékeny dolog-e 7 millió méter­mázsa búzának biztos piaczot nyerni a belföldön, «a mely nics alávetve semmiféle külföldi conjunc­turának és semmiféle vámpolitikának, annyira, hogy itt értékesíthető ne legyen? Fekszik-e a magyar mezőgazdaság érdekében e tényezőt megsemmisíteni? Én azt hiszem, hogy nem. Ennek következtében, eltekintve az őrlési forga­lomtól és a többi dolgoktól, a malomiparnak fentartását és egészséges fejlődését erre alkal­mas rendszabályok által előmozditanirészemről, a mennyire szakmámba esik, most is és jövőre is kötelességemnek ismerem. És e tekintetben fővárosi és vidéki malmok között különbséget tenni nem lehet; épen ezért azok a tarifalis rend­szabályok, melyeket most életbeléptettem — a mint Zselénszky gróf is elismerte — e tekintet­ben tökéletesen az egyenjogosság alapjára van­nak fektetve, annyival is inkább, mert malom­iparunk igen egészséges fejlődésben van, tudni­illik azt az export-üzletet, melyet eddig csak fő­városi malmaink űztek és a mely miatt oly sok megtámadtatásnak voltak szerintem méltánytala­nul kitéve, most már nagyobb vidéki malmok is kezdik űzni még pedig azzal a rendkívül szerencsés combinatioval, hogy majdnem mindegyik egy bizonyos provinciát Ausztriából, vagy másutt magának lefoglalt és ez által a legközvetlenebb összeköttetéssel, a legrövidebb utón értékesiti a magyar gabonát, illetőleg lisztet. Én azt hiszem, hogy ez a fejlődés tovább fog tartani és éppen azért hibának tartanám, ha e terintetben az egyensúlyt, melyet most iparkodunk helyreállí­tani a vidéki és fővárosi malmok közt, meg­rontanék egy másik túlzás által, hogy tudniillik

Next

/
Thumbnails
Contents