Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

90 LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. emelkedni lehet nemcsak vagyonilag, de erkölcsileg és szellemileg is, abban az esetben, azt hiszem, hogy azok az előítéletek is sokkal inkább eloszolnak, mint hogyha egyátalában a magyar ipar nem fejlesztetik igy hazánkban. Igen természetes, hogy nekünk abban a helyzetben, a melyben vámpolitikailag vagyunk, egészen más eszközökhöz kell folyamodnunk az iparfejlesztés tekintetében, mintha nem állana fönn ez a helyzet. De viszont van még egy nagy és fontos tekintet, a mely korlátokat szab az elé, a ki evvel foglalkozik és ez a tekintet — a mint helyesen méltóztatott megjegyezni — az, hogy mezőgazdasági ország vagyunk, tehát nem szabad sem olyan rendszabályokhoz nyúlnunk, sem olyan czélokat kitűznünk, a melyek akár a munkásviszonyok, akár a hitelviszonyok vagy a forgalom tekintetében a mezőgazdaság helyzetét rontanák. Bizonyos korlátok között kell tehát mozognunk, még pedig szűk korlátok között, a melyek keretében a kormány az iparfejlesztéssel foglalkozhatik. De azért egész határozottan állítom, van elegendő eszköz és mód arra, hogy mindezen fontos érdekek tekintetbevétele mellett is, sőt azok előmozdításával az ipart, a gyáripart fejleszszük hazánkban. Az a helyzet, a melyben most e részben vagyunk, tulajdonképen, ha az igényeket és a viszonyok fejlődését veszszük, sokkal hátrányosabb és aránytalanabb, mint az régente volt. Mert azelőtt legalább mindennapi szükségleteinket, és igy például ruházkodási szükségleteinket — a mint Széchényi Imre gróf főrendiházi tag úr okosan és practicusan hozta fel — saját készítményeinkkel tudtuk kielégíteni, most azonban nem vagyunk ebben a helyzetben. Már pedig azt hiszem, arra, hogy haladásunk biztos lehessen, hogy az széles alapokra fektethető legyen, hogy a társadalom egészségesen fejlődhessék, még azokkal az eszközökkel, azokkal a képességekkel sem rendelkezünk, a melyek minden szükséglet lehető kielégítésének előfeltételei. A mit Széchényi Imre gróf mondott a ruházati ipar tekintetében, annak igazságát részemről is átérzem. Éppen ezen a téren a legutóbbi időben foglalkozom is oly alapításokkal, a melyek e szükségleteink kielégítésére lesznek alkalmasak, a mit a méltóságos gróf úr is előhozott. A rendszer, a melyet e tekintetben követek, nem koczkáztatott, nem erőszakos, nem rohamos. Mert mindazt, a mi itten velem szemben jóakaratú figyelmeztetésképen felhozatott, részemről máris tekintetbe vettem. A rendszer, a melyet követek, nem úgy, a mint Széchényi Imre gróf méltóztatott feltételezni, részvény társulatokkal és speculatióval dolgozik; ellenkezőleg: tökéletesen elfogadom ő méltósága álláspontját, hogy e tekintetben arra kell törekedni, hogy gyakorlati nagy eredményeket felmutató, képzett gyárosok jöjjenek hozzánk annyi gyakorlati érzékkel és képességgel, sőt — többet mondok —- renomméjok olyan kincsével, hogy a koczkáztatás ki legyen zárva és biztos sikert remélhessünk; oly gyárosok, kik éles szemmel az első perczben meg tudják Ítélni a munkásés helyi viszonyokat. És e tekintetben megnyugtatásul mondhatom egyik méltóságos főrendiházi tag úr felszólalására, hogy egyátalában nem szándékozom az ipart mesterségesen egyes vidékekre terelni, vagy rajok dictálni; hanem igenis a hol a mezőgazdasági érdekek sérelme nélkül és az illető gyárosoknak szabad elhatározása és választása alapján — mert erre is súlyt fektetek — lehetséges, csak oda terelem a figyelmet. Azért fektetek súlyt arra, hogy maga a gyáros válaszsza meg a helyet, — noha minden adatot rendelkezésére bocsátok, hogy fel legyen világosítva — mert ha például saját utasításom folytán valamely gyár létrejönne és az nem sikerülne, abban az esetben a felelősséget én kellene, hogy viseljem. Nem; én azt mondom minden egyes gyárosnak: itt vannak ezek meg ezek a vidékek, utaztassa be vagy utazza be azokat személyesen, rendelkezésére állanak ezek meg ezek az adatok, ítélje meg a munkás-, a forgalmi, a vizi viszonyokat minden tekintetben és azután határozza el magát. Azt hiszem, ez a legtermészetesebb útja annak, hogy nem sok koczkázattal létesüljenek a gyárak. Hogy mennyire szem előtt tartom e tekintetben azt, a mit Széchényi Imre gróf úr erre nézve előhozott, bizonyítják az adatok. Azok közül a gyárak közül, a melyek eddig vagy létrejöttek, vagy pedig a szerződések aláírása által már biztosítva vannak, csupán egynegyed rész van részvénytársaság útján contemplálva,