Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 89 szerrel, mely megöléssel fenyeget minden intézményt, a melynek éltető eleme a szabad mozgás, — nem fogunk sokra menni; hangsúlyoznom kell különösen azt is, hogy nem az a fö, hogy sok, de hogy jó szövetkezeteket alakítsunk, mert a jő szövetkezet maga-magát ellenőrzi, mig a roszat nem lehet ellenőrizni s különösen a központból nem, mert nincs még most ahhoz elég emberünk. Ha valahol, ügy a szövetkezeti eszmánél lényeges a lassú, de biztos fejlődés, a rohamos fejlődés egészségtelen. Miután a szövetkezeteknek éltető eleme a megbízhatóság s ezt csak a legszigorúbb ellenőrzés adhatja meg, mennél több vidéki központot, illetőleg köteléket kell alakítani, úgy, mint az Németországban van, mely eredménynyel és sikerrel jár; itt a merev államhatalmi elvtől el kell térni, mert különben az egész intézményt veszélyeztetni fogjuk. A központból a vidéki szövetkezeteket, különösen ha egyszer elszaporodtak, ellenőrizni teljes lehetetlenség, pedig a szövetkezeteket folyton gondozni, figyelemmel kisérni, tanácscsal ellátni, segíteni kell s ez irányban pedig csak akkor lehet áttekintést szerezni, ha mennél több vidéki kötelék lesz. De azt mondtam, hogy a szövetkezetnél fő a szabadság, a be- és kilépésnél az akarat s ne a kényszer játsza a főszerepet; a hitelszövetkezetnél ez még azért is oly értékes különösen mi ránk nézve, mert az sem politikai, sem felekezeti, sem egyéb kényszert nem ismer, azért nem vagyok én barátja azon szövetkezeteknek, melyeket hivatalos személyek alakítanak ; vannak itt is kivételek, a hol egy-egy főszolgabíró vagy jegyző alakithat, de ez szokássá ne váljék. A hitelszövetkezeti intézmény bevált; helyes volt, hogy azt törvényileg szabályoztuk, de ha annak áldásait ki akarjuk terjeszteni s hatásait mennél nagyobb körökben éreztetni, akkor az államnak kell majd nagyobb áldozatot hoznia, nem mondom, hogy most, de el fog az ideje jönni, midőn az erre szánt összeg nem lesz elegendő, ha csak ismét foltozást, férczmunkát nem akarunk végezni. Akkor már meg lesznek az erők is, a kik a szövetkezeti eszmét nem csak önzetlenül, de tudással és szakértelemmel FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. IV, KÖTET. s szeretettel fogják szolgálni, a mi még most nincs, "mert elmondhatjuk a latin költővel: »apparent rari nantes in gurgite vasto.« Nem fejezhetem be beszédemet a nélkül, hogy abbeli örömömnek ne adjak kifejezést, hogy végre kilátás van arra nézve is, hogy a telekkönyvi intézménynek nagy hiányai, bajai, — melyek nálunk a vidéken sok kellemetlenségnek az okozói, — fokozatosan, bár lassan, de biztosan, öntudatosan és rendszerrel gyógyítva lesznek. (Helyeslés.) Az igazságügyi ministernek a képviselőházban hangoztatott tartalmas beszédje legalább erre enged következtetni. Különben bizalommal viseltetem a kormány iránt, a költségvetést megszavazom. (Élénk helyeslés.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mlnister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy egy pár észrevételt tegyek, de csakis azon kérdésekre, melyek azon szakmával függnek össze, melyet képviselni ez alkalommal nekem van szerencsém a méltóságos főrendek előtt. Széchényi Imre gróf ő méltósága nem anynyira egy nagyfontosságú kérdésnek kiindulási pontjául, mint inkább csak felcziczomázábáúl, megérintette az iparpolitikát. Minthogy azonban az a nagy fontosságú kérdés, a melylyel beszéde tulajdonképen foglalkozott, nem tartozik hozzám, ebben a tekintetben nyilatkozni nem kívánok; de beszédének másik részére, a mely bevezetésül szolgált, egypár észrevételt kell tennem. Nagyon örülök, hogy úgy a méltóságos gróf úr, mint Solymossy Ödön báró főrendiházi tag úr foglalkoztak azokkal az előítéletekkel, melyek társadalmunkban még most is léteznek, az ipari és kereskedelmi foglalkozásokkal szemben. Annyival inkább örülök, hogy ily helyről jött ezen előítéletek megrovása és kiirtása iránti felhívás, mert azt hiszem, hogy erről a helyről sokkal nagyobb hatása van az ilyen felszólalásnak, mint bármi más helyről. Azonban, azt hiszem hogy magának ennek az előítéletnek kiirtására leghathatósabb eszkőz, ha tényleg ipart igyekezünk teremteni. Mert a mint látni fogja a társadalom, hogy ez a foglalkozás haszonnal jár, hogy az családalapításra, biztos existentiára vezet, ha látni fogja azt, hogy annak segélyével iä