Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. SB természetűek, hogy azokat egy minister ki nem elégítheti. Már emiitettem néháay fontos mezőgazdasági érdeket, mely fölött uralkodnak a kereskedelemügyi és pénzügyminister urak. Parasztságunk és középbirtokos osztályunk sorsa pedig nagy részben az igazságügyiminister úr politikájától függ. Ugyanis az előbbi nagyon rászorul egy jó és szigorú uzsoratörvényre, mindkettő pedig az Örökösödési törvények revisiójára. Nem azért pusztul olyan rohamosan középbirtokosságunk, mert mint radikálisaink azt elhitetni szeretnék, élhetetlen, hanem azért, mert mikor egy birtok eléri eloszthatóságának határát, mégis elosztják, mert a köteles rész megfosztja az örökhagyót testálási szabadságától. A jakobinusok, kiknek látkörük a franczia forradalmig terjed és tovább nem, természetesen föl fognak jajdulni szavaimon, de minden józaneszü ember igazat fog nekem adni abban, hogy liberálisabb az általam követelt testálási szabadság a köteles rész kényszerénél. Anglia hatalmának óriási részben való növekedése, Francziaország nagyságának sorvadása, nagyrészt a franczia forradalom óta egymástól eltérő örökösödési törvényeknek és szokásoknak folyománya. Engedje meg az igazságügyminister úr, hogy kapcsolatban a most folyó codifieationális eljárással, szives figyelmébe ajánljam az előbb mondottakat. Elfogadom a költségvetést az átalános tárgyalás alapjául. Mailáth József gr.: Engedjék meg, méltóságos főrendek, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmából egy fontos kérdésre kiterjeszkedjem s a méltóságos főrendek türelmét rövid ideig igénybe vegyem. Az általam felvetendő kérdés actualis nemcsak azért, mert a képviselőház tanácskozásai során felhozatott, de mert beilleszkedik azon egyöntetű, czéltudatos és következetes socialis politikai programmba, melyet a földmivelési minister maga elé tűzött és a mely a legutóbb tartott telepítési szaktanácskozmányból kifolyólag is oly eszméket vetett felszínre, mely eszmékkel foglalkozni nemcsak érdemes, de kötelesség még azon házban is, a melynek hivatását és életrevalóságát az ily kérdések megvitatására, sajnos, a legutóbbi időkben sokan kétségbe vonni szeretnék. Ezen kérdések közül, nézetem szerint, legfontosabb azon társadalmi jelenség, mely kisebbnagyobb mértékben az egész országban, de különösen egyes vidékeken oly arányokat kezd ölteni, hogy az ebből már idáig keletkezett s a jövőben még keletkezhető bajok orvoslása, szerény véleményem szerint, a legsürgősebb állami feladatok közé tartozik. Ezen jelenség, méltóságos főrendek, a kivándorlás, melynek következményei itt-ott már nagyon súlyosan nehezednek nemcsak a társadalomra átalános erkölcsi és gazdasági tekintetben, de az államra is, mint egészre úgy a honvédelem, mint egyéb állami érdekek szempontjából. Az ezidei sorozás ezt sajnosán igazolta. A kivándorlás kérdésében, méltóságos főrendek, a legújabb időkig, ha nem is uralkodott teljes sötétség, de leplezetlenül el lehet mondani, hogy nem foglalkoztunk azzal oly behatóan, mint azt ezen jelenség megérdemelte volna; bizonytalan, sőt hamis statisztikai adatok félrevezették az intéző köröket, azokat tájékozatlanságban hagyták és tétlenségre kárhoztatták, vagy pedig magát a kérdést oly jelentéktelenné tették, hogy nem látszott érdemesnek azzal közelebbről s nem különösen az állam szempontjából törődni. És ez leginkább onnan magyarázható, mert az volt az uralkodó nézet, — a mi közéletünkben egy-egy jelszót felkapnak és az tartja magát sokáig, azzal nyugtatjuk meg keleti lelkiismeretünket, — az volt a kiadott jelszó, hogy az amerikai kivándorlásnak megvan a maga anyagi haszna, a mennyiben sok pénz jön onnan be s ennek folytán főleg a Felvidéken a nép adósságait törleszti, elvesztett telkét visszavásárolja, sőt új földvásárlásokat is eszközöl. Ebben sok igaz van, de minden kérdést, méltóságos főrendek, a maga összességében kell bonczkés alá venni, minden jelenségnek jő és rossz oldalait egyszerre kell mérlegelni s csak a kettőnek egymással való szembeállításánál lehet a helyes és valódi következtetésre jutni, tudniillik, hogy egy ily jelenségnél állami és társadalmi szempontból a haszon vagy a kár nagyobb-e ? Voltak is, kik az amerikai kivándorlással