Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.
Ülésnapok - 1896-59
74 LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Boldog lesz-e ez a család 1 Sohasem fogja megszerezni, és mindig boldogtalan lesz. De van egy más kérdés, a mely szerintem mindezeknél még fontosabb, mert a magyar nép szaporodásával van összeköttetésben. Ez az a kérdés, melyre Beksics Gusztáv »A magyar politika új alapjak czímü könyvében hivja fel az ország figyelmét; ugyanaz a könyv, melyben a hitbizományok áthelyezését proponálja. Mielőtt e tárgyhoz magához hozzászólanék, méltóztassanak megengedni egy megjegyzést. Én tudniillik nem helyeslem azt az ironicus fogadtatást, a melyben Beksicsnek ez a könyve az úgynevezett agrarsajtóban részesült. Elismerem ugyan, hogy abban nagyon sok olyan dolog van, melyet én, mint gazda, nem helyeselhetek, sőt semmi körülmények közt el nem fogadhatok; más oldalról azonban van abban oly közeledés ahhoz az irányzathoz, a melyet a magyar agricultura védői évtizedeken keresztül képviseltek, a mely elég okot szolgáltatna arra, hogy concilians kritikával fogadjuk az ő könyvét. Mert ha a doctrinairismus eddigi intransigens zászlóvivője igy ír, akkor remény van a közeledésre az egész vonalon. Én legalább a magyar történelem szomorú lapjaiból azt a tanulságot mentettem, hogy a magyar embernek az első kötelessége conciliansnak lennie ott, a hol remény van arra, hogy a széthúzás összetartássá válik. (Helyeslés.) Lássuk csak, melyek azok a dolgok, azok a fő szempontok, melyek nekem Beksics könyvében feltűnnek. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja például: Az egységes magyar parasztság fejlesztése, fentartása képezi közgazdaságunk és nemzetünk főalapját; az agricultura fejlesztése egyenlő Magyarország fejlesztésével; a conservaiiv gondolat jusson érvényre a földbirtoknál; a magyar földbirtok a magyarság kezén maradjon: az állam csak nyúljon bele a földbirtok politikába, — a mi körülbelül annyit jelent, hogy nyúljon bele a laissez fairé, laissez aller elvébe. Azt mondja továbbá: A nemzetiségi és erdős vidékeken feltétlen szükség van a hitbizományra; a tönkrement középbirtokon segíteni kell; sőt — ezt csak incidentaliter említem meg — legújabb könyvében, mely azóta, egypár héttel ezelőtt »Magyarország jövője« czímmel jelent meg, azt mondja, hogy lehetséges ez az áthelyezkedés és a sík föld parcellázása még abban az esetben is, ha egy régi hitbizomány sem mozdul ki a helyéből. Méltóságos uraim, ha valaki azokat az elveket hangoztatja, a melyekért másokat húsz évvel ezelőtt megköveztek volna, akkor nem azt az eljárást kell követnünk vele szemben, hogy hidegen fogadjuk, s a közeledést elutasítsuk, hanem ellenkezőleg, az következik belőle, hogy közösen iparkodjunk a czél elérésére, beszéljük meg, hogy a közös érdekeket mi módon tudjuk legjobban kielégíteni. Habár kezdetben az intézkedési módokban különbség *lesz is közöttünk, utóbb talán mégis egyet fogunk érteni. A mi a javaslatot magát illeti, legyen szabad e helyen két évvel ezelőtt mondott beszédemből egy passust felolvasnom, a melyből azt méltóztatnak látni, hogy már két évvel, mielőtt e könyv megjelent, állást foglaltam ebben a kérdésben s azt az álláspontot ma is fentartom. Azt mondottam (olvassa): »Nézzük hát, mi történnék, ha csakugyan fenforog az az eset, hogy a kisbirtokos terjeszkedni akar és hogy kötött birtokba ütközve, nem terjeszkedhetik. Ennek is megvan a maga módja. Miért ne lehetne a kormány részéről megkönnyíteni a hitbizományt élvezőnek, hogy ő az uradalom egyes részeit eladja és annak árát vinculálja, hozzácsatolja a fidei commissumhoz, a mint Németországban is a föld fidei conunissumok mellett vannak pénz-fidei commissumok? De még tovább lehetne menni, úgy, hogy oly sík területen, mint az Alföld, a hitbizományt haszonélvező kívánságára meg kellene engedni azt is, hogy az egész hitbizományt eladhassa azon feltétel alatt, hogy az egész vételárból ugyanoly értékű, de sokkal nagyobb területet vesz erdős vidéken. Sőt miután ez hasznos közgazdasági czél, a kormány bélyegilletékben is adhatna neki előnyöket ily esetben. Mert az közgazdasági haszon, a mit az egyik helyen csinál és elmegy oly helyre, hol ismét hasznot csinál, mert tudjuk, hogy az erdőgazdaságot csak kötött birtokban lehet helyesen kezelni s e mellett a magyarságnak egy újabb erősséget emelünk ott. Én tehát már két év előtt állást foglaltam
