Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.
Ülésnapok - 1896-59
LIX. ORSZÁ ebben az irányban. De én társadalmi és közgazdasági szempontból indulok ki; Beksics Gusztáv azonban a nemzeti kérdéssel akarná összehozni és ez az, a miről szükségesnek tartom beszélni. Ázt állítja tudniillik, hogy nemzeti érdekből is szükséges ezeket a változtatásokat megtenni. Felállít egy hypothesist és azt. mondja, hogy a magyar nép születési percentjének apadása abban leli okát, hogy terjeszkedni nem tud, és igy a hitbizományok okai annak, hogy a magyar nép nem szaporodik oly mértékben, a mint azelőtt szaporodott. Hát, méltóságos uraim, ez nagyon érdekes hypothesis, a melylyel érdemes foglalkozni és a melylyel foglalkoztam is. A Beksics Gusztáv által összeállított statistikát, a melylyel e feltevését támogatni igyekszik, alaposan áttanulmányoztam, rendszerbe szedtem, és átrajzoltam egy diagramomba, a mely itt van nálam, bárki által megtekinthető; és a ki e diagrammból okozati összefüggést tud mutatni a kötött birtok százaléka és a születési százalék között, az előtt én leveszem kalapomat, mert ott semmiféle okozati összefüggés nem constatálható. Azonban, méltóságos főrendek, az a tény maga, hogy a magyar nemzet szaporasága hanyatlik, igen fontos nemzeti kérdés, melyre nem elég azt mondanunk, hogy Beksicsnek nincs igaza, hanem meg kell találnunk az okot, a melyre az visszavezethető. Tehát már most az a kérdés, hogyha a születések csökkennek, vájjon annak magyarázatát hol találjuk ? Mindenekelőtt constatálnom kell, hogy azzal a kérdéssel a tudomány már foglalkozott, azonban sajnos, nem nálunk, hanem a külföldön; és a tudomány azt mondja, hogy az emberek szaporodásának kérdése nemcsak biológiai jelenség, nemcsak a faj psychologiai tulajdonságaira vezethető vissza, hanem igen complicált erkölcsi és gazdasági okokban keresendő. Hivatkozom e tekintetben Levasseur-re, a ki azt mondja: »L'état des esprits est plus puissant á cet égard, que l'état physiologique.« Hivatkozhatom Auguste de Comte-ra: »La maladie de la société est regardé corame physique, tandis qu'elle est exclusivement morale.« Egy szóval a kérdésnek veleje abban van, hogy ott, a hol a normális szaporodás egyGOS ÜLÉS. 75 szerre csökkent, egész egyszerűen a szülők nem kivannak több gyermeket. Tehát az akarat ténye az, a melyről szólanunk kell. lía törvényhozási intézkedésekkel egyátalában lehetséges e tényre hatni, arra csak úgy hathatunk, hogyha a szülőknek ebbeli szándékára tudunk hatni. A kérdés tehát az, hogy melyik azon legátalánosabb ok, a mely a szülőket arra birja, hogy a szaporodást korlátozzák? Hogy erre a kérdésre megkapjuk a helyes választ, legegyszerűbb lesz, ha egy olyan országban kutatunk, a melyben a legátalánosabb ez a —• hogy úgy mondjam — socialis bacterium. Ez pedig Francziaország: »le pays des fils uniques* az egyetlen gyermekek országa. Számokkal nem akarok untatni, de kénytelen vagyok mégis tájékozás végett felemlíteni, hogy míg a 80-as esztendőben 1000 lélek után a szaporodás Angliában és Hollandiában 14, Oroszországban és Norvégiában 13, Poroszországban 11, Magyarországban 7, Irlandban 4 4 /io, addig Franeziaországban 2 1 / 2 V °M. vagyis méltóztassék összehasonlítani Angliát Francziaországgal, Angliában 14, Francziaországban ^ l /i volt. Ha pedig a születések számát veszem, a nélkül, hogy a haláleseteket levonnám, még feltűnőbb a különbség, mert Angliában 43'9, Francziaországban 24*7 volt 1000 lélek után a születések száma, vagyis röviden szólva, a francziák kutatásai abban eulminálnak, hogy ennek a bajnak az oka sem az Aristoteles-féle Oliganthropia, sem a Malthus-féle »moral restreint« theoria, hanem abban az őrült hajszában keresendő ez, hogy mindenki iparkodik mennél hamarább felkapni az ugorkafára. A mint Arséne Drumont mondja: Car la stérilité n'a pour cause que l'égoisme et l'amour des jouissances. Vagyonilag, társadalmilag mennél hamarább, mennél feljebb kapaszkodni az egyetlen czél, a mely mellett minden ethicai momentum háttérbe szorul. A ki gyorsan akar utazni, az kevés podgyászt visz magával. Mennél több a gyermek, annál több a podgyász. Az olyan ember a gyermeket magát is ballastnak tekinti, a mely vele a földi örömek élvezetében concurrál, versenytársa, mert hiszen a fa is csak akkor nő gyorsan, ha oldalágakat nem hajt. Ez az egyik része a dolognak. 10*
