Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-51

lä LI. OESZÁÖ-OS ÜLÉS. Én azt hiszem, hogy Magyarország mezőgazdaságára nézve nagyobb baj volna ez, mint a mit egészséges krisisnek mond az én t. barátom, mert kétségtelen, hogy, ha iparfejlesztési törekvéssel véd vámok kai védenők fejlődő iparunkat, ez azt jelenti, hogy az osztrák ipart sujtanók ezekkel a vámokkal. Az osztrákoknak pedig igen nagy érdekök lévén, sőt elengedhetetlen nagy érdekök, sőt talán nagyobb érdekök is, elismerem, mint a mi megfelelő érdekünk, az, hogy Magyarországnak védett és olcsó, tehát nagy és jelentőségteljes piaczát el ne veszitsék, akkor, hogy Magyarország olyan védvámokat ne rakjon iparukra, melyek nekik fájnak, olyan vámokkal terhelnék nyersterménybevitelünket, a mi vagy arra birna minket, hogy védvámainkból engedjünk és akkor iparfejlesztési törekvéseinket nem tudjuk a kívánatos mértékben érvényesíteni, vagy pedig oly helyzetbe jutnánk, a melyet én Magyarország mezőgazdaságáról el akarok hárítani és azt hiszem, mindenki, a ki ennek az országnak mezőgazdasági érdekeit és közgazdasági érdekeit szivén hordja, ha lehet, oly egyezség utján, a mely az országnak nemcsak jogait, hanem gazdasági érdekeit is a maga egyetemében megóvja. Mert ha nem lehet, no akkor igenis szembe lehet menni azzal az állapottal is. Én azt hiszem, mélyen tisztelt főrendiház, hogy ez az egyezség olyan, a mely az oiszág jogainak fenntartása mellett az ország gazdasági érdekeit megóvja, a mely áldozatokat, engedményeket tartalmaz ugyan Magyarországra nézve; ez áll, de a mely engedményeket és áldozatokat tartalmaz osztrák részről is Magyarország irányában, a mely a compensatióknak kölcsönös és kiegyenlítő mérlegelése mellett jött létre, és a mely végeredményében úgy Ausztriára, mint Magyarországra gazdaságilag előnyös, és előnyösebb, mint lenne a separatió akár az egyikre, akár a másikra; a mely nem tartalmazza összes előnyeit a gazdasági berendezkedésnek Magyarországra; nem tartalmazza Ausztriára sem, de nem tartalmazza összes hátrányait sem, sem itten, sem ottan, hanem lehetőleg kiegyenlítő tendentiával, és compensaló eredménynyel azt létesítette, hogy e mellett igenis mindkét ország a lehetőség és az adott viszonyok között meg fog tudni gazdaságilag élni. Azt mondja az én mélyen tisztelt barátom, hogy hát ezt csak el lehetne ideig-óráig fogadni: például 1903-ig, de hát 1907-ig már nem lehet, mert az már hosszú idő, és ő semmivel sem látja motiválva azt; sem a ministeri indokolás nem mondja, sem pedig nem hallott róla, hogy miért kellett 1907-ig kitolni a kiegyezés tartamát, ha csak azért nem, úgymond, hogy előkészíttessék és praeparáltassék az ország hangulata arra, hogy a vámszövetség egyedül üdvözítő Magyarország gazdasági érdekeire, vagy pedig azért, mert nem lehetett másként a bankkal megegyezni, pedig protestál az ellen, hogy egy « idegen pénzhatalom előtt hajoljunk meg. Erre vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem azt, hogy abban a tekintetben nem adhatok mélyen tisztelt barátomnak igazat, hogy ezt a kormány ne indokolta volna meg. Lehet, hogy ezen indokolásban olyan bőven nem beszél róla a kormány, de a ki kegyes volt figyelemmel kisérni azokat a nyilatkozatokat, a melyeket én, mint a ki ezen javaslatot képviselem a kormány nevében és a magam nevében, a képviselőházban tettem; a miket tettem a ház bizottságaiban és az egyesült bizottságokban, itt, és tettem számtalan meg számtalan alkalommal: az megtalálta az indokolást azokban, a mií et mondottam. Lehet, hogy azok nem capacilálták öt, de hogy megvan az indokolás, azt, bocsánatot kérek, merem állítani. Én a következőkkel indokoltam: azt mondtam, hogy a kiegyezést czélszerűnek és méltányosnak tartom, és mondom ma is, hogy úgy az ország gazdasági érdekeire, mint a vámközösség érdekeire, igenis : az osztrák érdekekre is — mert hiszen a compensatió és a compromissumok terén állunk ~— czélirányosnak tartom azt, hogy ha 1907-ig rendezzük a viszonyokat. Miért? Mert azt tartom, hogy azután a nagy küzdelem után, a mely e két ország között folyt és pedig sajnosán folyt, és azután a nagy bizonytalanság után, a melynek ki volt téve mindkét államnak: Magyarországnak is egész üzletvilágára, összes gazdasági érdekeire, mezőgazdasági és ipari, kereskedelmi-, hitel és pénzvilágára, jótékonyan fog hatni, ha végre a