Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

100 LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. statistikát. Poroszországban a tüdővész elleni védekezést körülbelül 20 évvel ezelőtt kezdették meg, és körülbelül 15 éve annak, hogy megkezdődött a látható hatás. Csak ezt a két számtételt ajánlom a méltóságos főrendeknek figyelembe: 1889-től 1897-ig, tehát nyolcz év alatt Poroszországban tüdővészben 180.000 emberrel kevesebb halt el, mint ugyancsak nyolcz esztendő alatt, 1881-től 1889-ig, úgy, hogy évenként 23.000 emberélet lett megtakarítva a védelemmel. Ezt a védelmet tehát meg kell indítani. A védelem két részre oszlik. Az egyik a kormány feladata, a másik a társadalom feladata. Bátor leszek megmondani, hogy miért kell kétfelé oszlania ennek a védelemnek. Vannak bizonyos védekezési eljárások, melyeket csak a végrehajtó-hatalommal felruházott kormány eszközölhet. Ilyen a közhelyeknek és a közintézeteknek olyan közegészségügyi rendben tartása, a mely a tüdővész terjedésének azokon a helyeken gátat vet. A kormány felügyelete alatt levő kórházakban kormány- és hatósági intézkedés eszközölheti azt, hogy a ragályos képességgel biró tüdővész a betegek között ne terjedjen el a tüdővészesekről a nemtüdővészesekre. A kormány és a hatóságok eszközölhetik a tehenészeteknek, a tejpiaczoknak azon ellenőrzését, a mely rendkívül fontos, hogy a gümőkóros tehenek teje által ne terjedjen a tüdővész. Ugyancsak ide tartozik az iskolák, kaszárnyák s minden ilyen közintézeti helyeknek a felügyelete, hol sok ember van együtt, kik között tüdővészesek és nem-lüdővészesek egymással érintkeznek. És épen ez irányban szólva, vagyok bátor a tüdővész terjedésének egy olyan oldalát érinteni, a mely az igazságügyminister úr ő nagyméltósága hatáskörébe tartozik. (Halljuk' Halljuk!) Ó nagyméltósága a múlt évben a képviselőházban felmerült kérdés alkalmából foglalkozott azon kérdéssel, hogy vájjon a munkácsi felhagyott fegyházat nem lehetne-e valami közczélra felhasználni ? És azon alkalommal ő nagyméltósága egy szakbizottságot küldött ki az ottani viszonyok megvizsgálására. Az a szakbizottság alapos vizsgálat után kifejtette egy emlékiratban, egy jelentésben, hogy azon épületet semmire sem lehet használni, és pedig nem lehet azért, mert az épületnek a története kimutatta, hogy az ottani fegj enczeknek, nem tudom bizonyosan, 50 vagy 60°/o-a tüdővészben halt meg; sőt nemcsak a fegyenczek, hanem a fegyházban alkalmazottak közül is egy bizonyos szám — a számot nem tudom megmondani, — tüdővészben halt el. Több év előtt Váczon időzvén, a váczi fegyházat tekintettem meg és a fegyház orvosa nekem megmutatta a fegyenczek egy részét. Mondhatom, megdöbbenve láttam, milyen nagy számmal vannak közöttük gümőkórosok. Ki tudja, méltóságos főrendek, hogy Magyarország fegyenczei között és a fegyházakban hány gümőkóros van! És méltóztassék venni azokat a következéseket, melyek előállnak akkor, ha a fegyenczek között gümőkórosok vannak és a gümőkórosok a nemgümökórosokkal vannak együtt. Először annál a fegyencznél, vagy börtönbüntetésre itéltnél, a ki talán egy vagy két évre van elitélve s a ki ennélfogva talán még a könnyebb bűnösök közé tartozik, ha fogházba kerül, akkor, midőn nála talán még lappangó állapotban van a tüdővész, abban a fogházban a betegség kifejlődik, mert a hygienicus viszonyok nem alkalmasak ottan arra, hogy a lappangó betegséget feltartóz-' tathassák s akkor az ő büntetése egészen máskép üt ki, mint a hogy szándékozva van. Mert mikor ő a fogházból kikerül, akkor a betegség már teljes fejlődésében van. Ilyen eseteket láttam, különben nem említeném fel. De ez csak az egyik oldala a dolognak. A másik oldala az, hogy épúgy, mint a kórházakban a tüdővészes beteg ragályozhatja a nem tüdő részes egyént. És most jön a harmadik és tulajdonképen a legveszedelmesebb kérdés. Azok a fegyenczek, a kiknél a tüdővész egy bizonyos fejlődési fokot ért el az illető fogházban, kiszabadulva visszamennek családjaikhoz és ott terjesztik tovább a tüdővészt. Ne méltóztassanak gondolni, méltóságos főrendek, hogy valami túlcsigázott, a valóságnak meg nem felelő eszmét hoztam fel. Hivatkozhatom oly államra, a mely ismeretes arról hogy először nagyon meg szokta gondolni, a mit cselekszik, másodszor pedig kétszeresen megfontolja azt, a mi pénzbe kerül. Ez az ország Poroszország. De hivatkozhatom Bajorországra is. Mind