Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

LDt. ORSZÁGOS ÜLÉS, 101 a két. ország körülbelül négy év óta vizsgálja a fegyházakat és a fegyházakban constatálták ezeket a dolgokat, constatálták mondom és elkezdték keresni azt a módot, a melyen védekezni lehet, elkezdték keresni a védelmi eljárást, a mely egyátalában lehető, hogy tudniillik gondoskodni kell arról, hogy a betegek felismertessenek és ha felismertettek, a többiektől el különittessenek. Mindezek a dolgok természetesen csak a kormány közrehatása, a közhatóságok számbavétele által kezdeményezhetők. Mindent azonban a kormány nem tehet. Sőt azt kell mondanom, hogy a ki ismeri a tüdövész elleni védekezés feltételeit és tényezőit, tudja, hogy a kormány e tekintetben csakis félmunkát tehet, megóvhatja a ragálytól azokat, a kik közhelyeken, iskolákban vagy fogházakban vannak, de hatása nem terjedhet ki a családra. És ha a kormány mindent magára vállalna, a mi a tüdővész elleni védekezésre szükséges, milyen körülmények fejlődnének akkor? A gazdag betegekre nem kell a kormánynak gondolnia, azok tudják, mit tegyenek, hogy meggyógyuljanak, és ha kissé körültekintő tanács után indulnak, akkor azt is tudják, mikép védjék meg a magok betegségétől egészséges hozzátartozóikat. De a nagy számú szegényekről van szó. Mit csináljon ezekkel a kormány? Kikényszeritse őket a lakásukból, bekényszeritse a kórházba? Irtóztató költség és még hozzá azt kell mondani, hogy nagyon kevés sikerű költség. Ahhoz, hogy az a tüdővészes beteg felkeresse azokat a viszonyokat, a melyek neki gyógyulást nyújthatnak, ahhoz, bogy mindenre kiterjeszsze figyelmét, a mi szükséges, hogy családját, hozzátartozóit, a vele érintkezőket a betegség tovaterjedésétől megóvja, ahhoz nem hivatalos eljárás kell, a mely szabályok által van meghatározva, a mely bizonyos rideg formalismus által van körülvéve; hanem ahhoz kell a humanismusnak és ahhoz kell a meleg szívnek a közrehatása, a mely formák által nincs határolva, hanem a mely oda hajlik és addig hajlik, a meddig rá szükség van, a mely egyes csoportokat, egyesületeket alakit, az érdekeltségbe bevon lehetőleg sok és ha lehet, minden embert, az egymással való érintkezésben a tevékenységet mindig erélyesebbé teszi, a hol a munka és a munkálkodás mindig, folytonosan változik, a hol kifáradás nem jön létre. Az ilyen egyesületeknek a hatása kiterjed a családra és azokra, a kik foglalkoznak vele. Ez a mentési törekvés itt nemcsak kötelesség, hanem szokássá, életiránynyá, ösztönné válik és az actio dllandósittatik. Megint azt kell mondanom méltóságos főrendek, hogy nem új eszmét vetek fel, hanem csak azt fejezem ki, a mit tettek azok az államok, a melyekben a tüdővésznek a pusztításai le vannak zárva. Ilyen elsősorban Anglia, Angliában ez a védelem közel százesztendős. Az angolok, a kik az emberi életet a maga teljében latolják és még pénzértékben is kiszámítják, természetesen legelőbb jutottak ahhoz, hogy mérlegeljék, hogy mit kell áldozni az emberi élet fentartására és utána jön Németország. Angliában a halálozást leszállították több mint felére; Németországban pedig a hol a védekezés sokkal fiatalabb, mint az angoloké, harmadára. Itt is kétirányú védelem van tevékenységben: a hatóságé és a társadalomé. Ez volt az oka, méltóságos főrendek, hogy ez előtt közel négy évvel: 1896-ban, itt a főrendiház ülésén ebben a tárgyban felszólaltam. Felszólalásomnak eredménye az volt, hogy az egész magyar közvélemény foglalkozik ma ezzel a kérdéssel, a melylyel az előtt egyátalában nem, vagy csak hiányosan foglalkozott. A nagyméltóságú kormány hozzájárult intézkedésekkel, pénzzel ahhoz, hogy megkezdessék a védekezés. Alakult egy egyesület: ez az egyesület adakozásra szólította fel az országot. Felszólalásának eredménye az volt, hogy a szegény betegeknek szánt sanatorium részére, a mely a védelem egyik fontos eszköze, Budapest székes főváros egy nagyértékű, jelentékeny kiterjedésű és a szükségnek megfelelő telket adott rendelkezésre, a melynek terjedelme 20.000 négyszögöl. További hatása az egyesület felszólalásának az volt, hogy az ország minden részéből adományok gyűltek be. Ő Felsége volt a legelső, a ki adománynyal járult a sanatorium létrehozásához; azután jöttek az ország különböző részeiből és minden rétegéből az adományok. Azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy a ki ismeri azokat a szorongatott közgazdasági viszonyokat, a melyek között az ország jelenleg van és a ki tudja, hogy nálunk