Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 99 piramis oldalszárnyai nem egyenletesen keskenyednek, hanem először erősen, megfelelően annak a nagy halandóságnak, a mely a gyermekeknél az első és hetedik év közt van. Azután kevésbbé közelednek egymáshoz és inkább a parallel vonalhoz közelednek. Mikor pedig a 20—21-ik évnek megfelelő magassága következik a piramisnak, akkor az oldalszálak behorpadnak és egy erős hajlás áll be, a melyben ezek a vonalak egymáshoz közelednek, megfelelően annak, hogy a 20-ik évtől kezdve az ország lakossága rohamosan csökken. Az ország erejének kifejezését, méltóságos főrendek, a mint mindenki tudja, a ki ezen tárgygyal foglalkozik, nem egyedül alkotja a népesség száma, mert a népesség számában benne vannak a nagyszámú gyermekek; hanem kifejezi az élethossz, az a szám, a mely előáll abból, ha az összes lakosoknak az évszámát együttesen elosztjuk az összes lakosok számával; és ez az élethossz mely Magyarországon nagyon csekély. A gyermek sok, az érett ember kevés. Azt a behorpadást, méltóságos főrendek, a mely azt jelenti, hogy a 20-ik évtől fogva az 50-ik évig nálunk a lakosság rohamosan csökken, nagyrészben tüdővész okozza. Legyen szabad egy statistikát ismertetnem igen röviden a méltóságos főrendek előtt. 1892-től fogva van rendes évi statistikai kimutatás, és 1892-től 1900-ig, tehát ezen nyolcz év alatt tüdővészben meghalt Magyarországon 442.989 ember. A múlt 1899. év Magyarországon közegészségügyileg egyike a legjobbaknak, a melyek egyátalában ismeretesek, és ebben az évben — a központi statistikai hivatal szívességéből birt adatok szerint — tüdövészben meghalt Magyarországon januárban 6138 ember, februárban 6239, márcziusban — egy hónapban — 8318, áprilisban 7533 ember; azután jönnek a csekélyebb halandóságú hónapok. Az egész múlt évi tüdőkor halandósága pedig kitesz 67.858 kimutatott halálesetet. Ez nem minden. Ezek a kimutatott halálesetek az összes halálesetekhez képest a múlt évben körülbelül 10°/o-ot tesznek ki. Ez nagyon rossz év volt. Az azelőtti években 12—13—14°/o-ot tettek ki körülbelül, néha ll°/oot. Igen, de a halálokok nincsenek kimutatva a haláleseteknek mintegy Ys-ében, úgy, hogy körülbelül 100.000 olyan eset van a statistikai kimutatás szerint, a melyben a halálok nem ismeretes, mert a halotti szemle az országban nagyon hiányosan ál!. Az országban több mint százezer halottkém van, a ki nem orvos, és van körülbelül 120 olyan község, ahol halottkém még egyátalában nincs, és így történt, hogy — mondom — 100.000 esetben a halál oka nincs kiderítve, ha ezeknek is 10—12°/o-át veszszük, úgy mint a többi kimutatott halálesetekben, tüdővészeseknek, akkor nem 60.000, hanem 70.000 s még ennél is több esik a tüdővész általi halálozásra. Azt kell kérdezni, méltóságos főrendek, hogy mi ez a veszteség? A felelet nagyon egyszerű. 20 és 50 éves között áll körülbelül négyötöde ezen halálozásoknak. Tehát munkaképes emberek, férfiak között iparosok, kereskedők, munkások, literátus emberek, szóval olyanok, akik az országnak leghasznosabb részét képezik; nők között anyák, segítségei a családnak, a kiknek kiesése az államra nézve — nem akarok érzelmi oldalára térni ennek a dolognak, hanem az állami érdekekre, mert az állam közbejövetele szükséges — a kiknek az elvesztése, mondom, az államra nézve roppant veszteség és pedig nem egyszerű veszteség, ha állandóan ismétlődő veszteség. Amidőn Magyarországon a tüdővészhalálozás ilyen számokat mutat, a mely számok a statistikára vannak alapítva, akkor ezen számokból következtetni lehet a betegek számára, a kiknek száma a statistikában nincs megállapítva. Ebből a tüdövészes halálozásból az átlagos tapasztalat szerint számítani kell négy-ötszázezer tüdővészes beteget, és ha ebben az esztendőben ezen betegek létszámából kiesik 60 — 70.000, akkor helyébe lép ugyanannyi beteg, azért, mert a tüdővész terjedő betegség. A terjedés pedig lappangva, csendesen történik, nem úgy, mint a járványos betegségeknél, a melyeknek haladását könnyű meglátni és a melyek, ha fellépnek, könnyen és hamar el is szoktak múlni. Hanem a tüdővész a családban, a házban, zárt körben lassan, észrevétlenül terjed és nem fogy ki. Es az, hogy a veszteség, a melyet az ország a tüdővész révén szenved, nem szükségesség, arra minden hosszasabb fejtegetés helyett bizonyítékul felhozom a poroszországi 13*