Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

98 LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. teendőjeként jelölöm meg, hogy ezen ország közegészségügyével behatóan, az eddiginél komolyabban és rendszeresebben kell foglalkozni, mert egy országnak legnagyobb és legfontosabb alkateleméről, az emberről, az emberanyagról van szó. Ha látszólag fontosabb és talán sürgősebb dolgok vannak, de tényleg fontosabb az egész nemzet életére, gazdasági és culturális viszonyaira jelentőségesebb, mint a közegészségügy, nincs.« Ezek voltak szavai ő nagyméltóságának. Á képviselőház és a főrendiház mostani felszólalásai, az egész tárgyalás jellege, a minislerelnök úr ő nagyméltóságának hasonló irányú nyilatkozata, ezek mind jellemzik azt a haladást, a melyet a közegészségügy fontosságának elismerése néhány év alatt tett. Nemcsak elismerésre jutott ezen elv fontossága, hanem tényleg jelentékeny haladásról lehet szólani. így például, hogy a kórházügy fejlődését említsem, ezelőtt 8—9 évvel az ország kórházaiban összesen 8—9000 ágy volt a betegek számára, ma 21.000-en fölül van. Jelentékeny haladás történt a viz kérdésében és sok egyéb kérdésben, a melyekkel foglalkoznom nem kell. Kétségtelen dolog, hogy a születések gyarapodása képezi a nemzeti létszám gyarapodásának legelső alapját. Ha mindjárt tény is, a mit ő méltósága felemiit, és pedig nem most először, hanem felemiitett már egy értekezésében a tudományos akadémiában ezelőtt 10— 12 évvel, hogy az ország egyes vidékein a születések száma feltünőleg apadt, én azt hiszem, Magyarország ma is azon államok közé tartozik, a melyekben a gyermekek születése igen magas számú, sőt azt kell mondanom, hogy Szászországon kivül egyetlenegy culturális állam sincsen, a melyben a gyermekszaporodás oly nagy lenne, mint Magyarországon. Magyarországon, — Horvátországot hozzászámítva, 17 milliót kitevő lakosság mellett, 17 millióra volt kiszámítva az 1890-iki népszámlálás alkalmával, — esztendőnként 700—750 ezer újszülöttel számolt be] a statistika. Azonban ezen újszülöttek csak úgy szolgálnak a nemzet szaporodására, ha kifejlődnek; s ő nagyméltósága a ministerelnök úr beszédének egy nagyon jelentékeny része az, a melyben oly melegen nyilatkozott arról, hogy a kormány minden törekvését arra fogja fordítani, hogy a nálunk még mindig fennálló nagy gyermekhalandóságot korlátozza. A gyermekhalandóság nálunk az első és hetedik év között csakugyan óriási nagy, és ha sikerül a kormánynak ezt korlátoznia czélszerű intézkedések által, akkor a népesség gyarapodásának egyik feltétele meg lesz adva, az tudniillik, a mely az újszülött gyermekek továbbfejlődését előmozdítja. Azonban mi következik abból, hogyha sikerül a kormányzatnak, — és a kormányzati intézkedésekhez hozzá kell, hogy csatlakozzék a társadalom és a család mindennemű tevékenysége, — biztosítania azt, hogy a nagy számmal született gyermekek sokkal nagyobb számban érjék el a hetedik évöket, mint a hogy most elérik? Méltóztassék az egyes család példáját venni. A gyermek születik, következik az első ápolás, azután következik az az ápolás, a mely az első fejlődés előmenetelére vonatkozik; azután jön a nevelés, a tanítás. A gyermek fejlődik, mondjuk, hogy fiu, és lesz belőle fiatal ember. A szülőknek gondja, költsége, összes törekvése arra van fordítva, hogy ember legyen belőle. De mi tör ténik akkor, hogyha ennyi gond, körültekintés, költekezés között az életben előrement fiatal ember eléri a 19—21 évét? Ha akkor, midőn a nevelés sikerének kellene bekövetkeznie, beáll egy megbetegedés, a mely elhúzódik évekig, és a helyett, hogy az így felnevelt emberből hasznos, munkás, a közügyre és családjára nézve termékeny munkájú ember válnék, a megbetegedés halálos kimenetellel végződik? Egy példát hozok fel, és hogy ez az egy példa azután a nemzet, a népesség gyarapodása képében miképen alakul, arra nézve épúgy, mint Széchényi Imre gróf ő méltósága a diagrammjáról beszélt, én bátor vagyok utalni arra a graphicus rajzra, a mely a statistikai évkönyvben 1891-ben jelent meg, a midőn az 1890-iki népszámlálásról történt beszámolás. Az a graphicus rajz egy piramist képez; annak széles alapját képezik az egyéves gyermekek, a csúcsot pedig azok a szerencsés halandók, a kik elérik a 60—70-ik évöket, és azok, a kik még tovább élnek, természetesen mindig keskenyebb meg keskenyebb csúcsot képezve a piramis. Ha meg méltóztatik tekinteni azt a rajzot, akkor kitűnik, hogy a