Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 95 fejlődése tehát ki van zárva, a fejlődés lehetősége egyedül a mezőgazdasági szeszgyáraknak van megengedve. További intézkedés, hogy a rendelkezésünkre álló összes 853.000 hektoliterből a legnagyobb mennyiség ugyancsak a mezőgazdasági szeszgyárak részére biztosíttatott. Miképen oszlik meg ez a mennyiség? A 853.000 hektoliterből biztositoit a törvény életbelépte idején 460.000 hektolitert a mezőgazdasági szeszgyáraknak, 339.000 az ipariaknak. Ezenkívül a mezőgazdasági szeszgyárak részére fentartott még 54.000 hektolitert, úgy hogy a 853.000 hektoliter főösszegből nem kevesebb, mint 514.000 hektoliter biztosíttatott kizárólag mezőgazdasági szeszgyáraknak. Azonkívül ezeknek biztosíttatott az a mennyiség, mely más ipari gyárak felhagyása vagy egyesítése következtében a kormánynak rendelkezésére jut. Igaza van ő méltóságának, hogy egy elvi dispositio nem foglaltatik abban a törvényben, és ez az, hogy a szeszgyártás kizárólag mezőgazdasági ipar és hogy az ipari szeszgyártás a föld szinéről eltörlendő. Ilyen intézkedés nincsen a törvényben, és biztosithatom ő méltóságát, hogy ez az intézkedés legközelebb előterjesztendő javaslatomban sem lesz bent, mert ez sem nem mezőgazdasági, sem nem financiális, sem nem közgazdasági érdeke az országnak. Legyen szabad utalnom arra, hogy nekem, mint pénzügyministernek, az adóforrások fentartásárdl kell gondoskodnom. Itt megint igen szépen hangzik az a nyilatkozat, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak a részökre biztosított contingenst minden esetre ki fogják termelni, azonban az eddig tett tapasztalatok nekem garantiát erre nem nyújtanak, mert hosszú időn szerzett tapasztalatokkal és statistikai adatokkal lehet bebizonyítani, hogy mihelyt kedvezőtlenebbek voltak a viszonyok, vagy a szeszár csökkenése, vagy más ok következtében, a mezőgazdasági szeszgyárak nem termelték ki contingensöket, hanem igen jelentékeny mennyiségű contingenst kellett ráoctroyálni az ipari szeszgyárakra. Ezenkívül, azt hiszem, a méltóságos házban nem szükséges bővebben fejtegetnem, hogy olyan ipari vállalatokat, melyekbe milliók meg milliók vannak befektetve, melyek az országnak igen nagy adóobjectumait képezik, a melyek az egyes városok háztartásának igen jelentékeny alkotórészei, a melyek jövedelmi források az államra és a városra nézve, a melyek a munkásnépnek jelentékeny részét munkával látják el, ilyen ipari vállalatokat megsemmisíteni sem közgazdasági, sem financiális szempontból meg nem engedhető dolog volna. Ilyen körülmények között azt hiszem, hogy egészen helyes úton járok akkor, a midőn előterjesztendő törvényjavaslatomban is azt az alapelvet fogadom el, hogy egyrészről biztosítani kell a mezőgazdasági gyárak részére a fokozatos fejlődés lehetőségét, másrészről pedig egy bizonyos adott körben biztosítani kell azt, hogy az ipari szeszgyárak fenmaradhassanak és azt a feladatot, a mely rajok jut, teljesíthessék. Ez nemcsak financiális, de közgazdasági érdek is, mert méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy a mai technika nagy és rohamos fejlődése mellett absolute nincs kizárva annak lehetősége, hogy az ex-contingens szesznek nagy mértékben való termelése szükségessé válik; például, hogy csak egy esetet hozzak fel: ha megoldatik az a kérdés, hogy a szesz világitási czélra használtassák. Hogy tehát mi meglevő etablissement-okat megsemmisítsünk és azután új tőkebefektetésekkel kelljen ily vállalatokat vagy intézményeket létesíteni, az gazdaságilag egyátalában nem lenne helyes. Mindezeknél fogva azt hiszem, hogy a kormány ez irányban helyes úton volt, és úgy az egyik, mint a másik irányban eleget tett a méltányosság követelményeinek. Ajánlom tehát a költségvetés elfogadását. (Helyeslés.) Zselénszky Róbert gr.* Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Félreértett szavaim értelmének helyreállítása érdekében kérek csak egy pár szót. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminister úr ő nagyméítóságának van szerencsém kijelenteni, hogy én nem azt mondtam, hogy a szeszgyártási és szeszcontingentálási törvényben eddig mellőztettek a mezőgazdasági érdekek, hanem szőről-szóra azt mondtam, hogy a szeszgyártäsi törvény nem rég módosíttatott és pedig, közösügyet képezvén, úgy módosíttatott, — ezt mondtam szó-