Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-46
XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 88 kép éjnek idején fogja lopni az ojtó galyat a minister nagy gaudiumára. És igy lassacskán elérjük azt, a mit a particularisticus Németország és Ausztria belátható időben soha elérni nem fog. De hozzá kell látnunk a munkához, minden év egy vesztett és bűnösen elrontott terület. Szerettem volna még egyet-mást mondani, a mit az idő rövidsége miatt elhagyok, kritizálni valóm is volna, de azt ma nem akarom tenni csak figyelmeztetni kívántam, minő könynyűszerrel és pénz nélkül lehet orvosolni itt is. Orvosságul pedig ajánlom a minister úrnak saját magát. Juttasson csak a gyümölcstermelésnek egy parányi részecskét abból az akaraterőből, abból a gyors és helyes conceptióból, abból az akadályt nem ismerő energiából, melyet eléggé nem apreciálható módon tanusit a szőlészet terén. Itt már méltóságos főrendek nem csak a minister úr tevékenységét, de az elért eredményeket kellett elismerni, melyekre egy sokkalta nehezebb feladatnál ért el. Kitűnően megválasztott szakközegeinek meghagyja hatáskörüket, beleavatkozik ott, a hol szükség van rá, felrázza, felébreszti a közönséget, felismer, terjeszt és köztudomásra hoz minden vívmányt, megvédi ügyét ellenségeitől, szembeszáll a csalókkal és belenyúl merészen a legmérgesebb darázsfészekbe, reclamot csinál a becsületes termelőnek és végül lepipálja az internatiónájis viticulturát egy elsőrendű, világos, tartalmas, kitűnő könyvvel. A ki erre képes, az hivatva van nagy feladatok megoldására, a kitől azt láttuk, attól többet igen sokat várunk, ezért méltóságos főrendek, a midőn ajánlom a minister úr figyelmébe azokat a részleteket, melyekkel foglalkoztam, kérem ő excellentiáját, használja fel fényes tehetségét, a benne rejlő nagy erőt és egész erkölcsi súlyát a helyzet valódi orvoslására. Beszéljenek a scepticusok kicsinylőn a mai pillanatról, én tán naiv vagyok, tán hiszékenyen felülök, de úgy látom, hogy a hosszas szenvedélyes párttusák után, melyeket tényleg megunt az ország, a szenvedély nyugszik és vágyódik Magyarország munka után. Az alkotási kedvet látom a törvényhozás minden tényezőjében, lássunk hozzá a rendezéshez méhszorgalommal a részletekben életbevágó reformokkal a lényegben emeljük fel magasra a magyar mezőgazdaságot, nem mint egyedoldalu agráriusok az iparés kereskedelem egyedüli alapjául, javára Magyarországnak és a monarchiának. (Élénk helyeslés.) Darányi Ignácz földmívelésügyi minister í Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Előrebocsátom, hogy rövid leszek, tekintettel az idő előrehaladottságára. Azt hiszem, azonban, hibáznám, ha az előttem szólott méltóságos főrendiházi tag úr, elismerem, objectiv és szakszerű kritikájára észrevételeimet meg nem tenném. A méltóságos báró úr mindenekelőtt földtani intézetünkkel foglalkozott, és különösen hiányolta azt, hogy külön agronomgeologiai intézet nem állíttatik fel, hogy nem állíttatik fel a talajvizsgálatok czéljaira egy külön gazdasági orgánum. A dolog lényegére nézve az előttem szólott főrendiházi tag úrral egy nézeten vagyok, hogy tudniillik arra kell iparkodnunk, hogy a földtani intézet, a mely tudományos intézmény, mindinkább gazdasági jelleget nyerjen, és én óhajtok is ily irányban intézkedni. Tettem ezt eddig is, oda hatván, hogy a földtani intézetnek gazdasági része mennél inkább kidomborodjék. Én nem gondolnám, hogy erre külön intézet szervezése volna szükséges. El lehet azt érni ezen intézet kebelében is. Most építünk egy nagy épületet az intézet részére, az épületben lesz több helyiség, a több helyiségben pedig több szakember is fog elférni, különben mindegyre több olyan geolog adja magát erre a pályára, a ki gazdasági képzést nyer és igy azt hiszem, hogy mind közelebb jövünk ahhoz a czélhoz, — különösen ha még hozzá veszem a kísérleti ügy terén történteket, — a melyet a méltóságos báró úr megjelölni méltóztatott. Átalában megjegyzem, hogy én ismerem azokat a különböző nézeteket, melyek a földtani intézet hivatását illetőleg fenforognak és kötelességemnek tartottam e részben ismételten és behatóan érintkezni egy oly férfiúval, a kinek a competens voltát, azt hiszem mindenki elismeri, és a ki nemcsak a magyar természettudománynak kiváló moecenása, hanem mint 11*
