Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-46
84 XLVI. ORSZÁGOS ŰLES. szakember is tiszteletet érdemel: ez Semsey Andor. (Éljenzés.) Tőle azt a megnyugtatást nyertem, hogy a földtani intézet iránya egészben véve helyes, és hogy azokra a czélokra, melyeket én gazdasági szempontból elérni kívánok, és a melyeket a méltóságos báró úr különösen hangsúlyozott, az intézet kebelében el fogjuk érhetni. Felhozta még a méltóságos főrendiházi tag úr az erdészetet illetőleg a különböző fanemek földrajzi vonalai meghatározásának a kérdését, és utalt arra, hogy azok a közegek, a kikre ez a munkálat bízatott, nem alkalmasak erre és különösen, hogy hosszabb idő fog elteim, míg ezeket a munkálatokat, a jelen rendszer szerint befejezik. Örömömre szolgál, hogy a méltóságos főrendiházi tag úr elismerte, hogy az a férfiú, a kinek kezébe ezen ügyet letettem, hivatása magaslatán áll; ámde van egy ineonvenientia, a melylyel számolni kell, és ez az, hogy fiatal erdész, különösen pedig ilyen irányban is képzett erdész viszonylag kevés van. 40—50 állás is üres; mind kevesebben meg kevesebben jönnek ki a selmeezbányai erdészeti akadémiából, úgy, hogy komolyan kellett foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy miként lehetne az erdészeti pályát újra vonzóvá tenni. Ezért, a mint méltóztattak a budgetből látni, fizetésjavításokkal és ezen kivül más irányú intézkedések által is iparkodtam hatni az erdőtisztek helyzetének javítására. Reménylem, hogy nincs messze az az idő, a midőn ezeket a feladatokat speciálisan bizonyos meghatározott számú fiatal szakemberre lehet bizni, és ha nem is olyan rövid idő alatt talán, a melyben a méltóságos báró úr gondolja, de azt hiszem, hogy mégis viszonylag rövid idő alatt megfelelhetünk annak a megbízásnak, a melyet nyertünk. Az igen tisztelt főrendiházi tag úr megemlékezett a gyümölcstermelésről is és utalt arra, hogy a gyümölcstermelés terén ugyanoly eredményeket iparkodjunk elérni. Itt is egyetértek a lényegben a méltóságos báró úrral tudniillik én is azt tartom, hogy egy országban, a mely gyümölcs-kereskedelmet akar létesíteni, lehetőleg kevés fajjal kell dolgozni és azért azon faiskolákban, a melyeket, mondhatom, nagy számban létesítettem kizárólag kevés fajjal dolgozunk. A magán faiskolákkal fájdalom, úgy vagyunk, hogy ha valaki ezekből akar rendelni, kap ugyan sokfélét, de ugyanegy fajból sokat sehol Magyarországon szerezni nem lehet. Ezt én magam is tapasztaltam. így áll a dolog, méltóságos főrendiház. Az előliem szólott főrendiházi tag úrral tehát lényegében teljesen egyetértek, arra nézve azonban, hogy viszonylag kevés történt volna a gyümölcstermelés terén, azt hiszem, kissé sötéten lát. Ambrózy István b.: Nem mondtam! Darányi Ignácz földmívelésügyi minister: Akkor annál jobb. Hogy csak némely adatokat hozzak a méltóságos főrendek emlékezetébe, bátor vagyok megjegyezni, hogy néhány év óta, mióta a tárczát kezelem, 257 katastrális hold gyümölcsfaiskolát és törzsgyümölcsöst, az oltványgalyak biztosítására 115katastrális holdat, összesen 372 holdat, tehát közel 400 katastrális hold faiskolát állítottam fel. (Éljenzés.) Ennek eredményét egyszerre látni nem lehet. Egy pár évre szükség van, a mig a csemeték annyira megerősödnek, hogy kioszthatók legyenek. De azt hiszem, hogy ha ezek felnőnek és a gyümölcsfaiskolákból a csemeték kiosztását megkezdhetjük, akkor olyan tevékenységet fejthetünk ki, a mely a külföld mellett is megállhatja a versenyt. Felhozta a méltóságos báró úr a vasutak mentének gyümölcsfával való kiültetésének kérdését. Én megelégedném, ha egyelőre az állami utakat tudnók gyümölcsfával kiültetni, a mint már tényleg meg is kezdtük. így például a folyó évben magastörzsű gyümölcsfát 20.000-et ültettünk ki állami utakon. És itt van egy igen örvendetes tapasztalat, az, hogy mig az előző években azt tapasztaltuk, hogy az utak mellé ültetett gyümölcsfák nagy részét megrongálták, letörték, újabban már igen kevés százalék az, a melyet megrongálnak. Ez mindenesetre a civilisatiónak és a gyümölcsfaültetés iránti érzéknek igen kedvező haladását jelenti. Ö méltósága érvelésének lényege a körül forgott, hogy azon czélból, melyet én is szem előtt tartok, hogy tudniillik lehetőleg kevés fajt termeljünk, a fajlisták átnézessenek. Erre hajlandó vagyok, ezt azonban termesze lesen csak
