Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

104 XLVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. határok közt. De meg van tiltva a szószéket és a vallás szent szereit politikai czélzattal a választási aclusra befolyást czélozva, kihasználnia. Hiszen a lelkésznek nagy a befolyása, mert hiszen hivei között él és mennél nagyobb, annál jobb, annak örülök én, mert a jó papnak van befolyása és ő ebben korlátolva nincs. Ezt a legitim befolyást ez a törvény nem bénítja. Ha a papot mi itt exclaválnók, ha mi a papot mint papot nem engednők átalában a politikába belemennie, akkor meghajolnám excellentiád érvelése előtt; de igy — bocsánatot kérek — fentartom az enyémnek helyességét, hogy a papnak, tehát az egyháznak is meg van engedve minden legitim befolyás gyakorlása, csak nincs megengedve az, hogy a lelkész ott, a hol a hivő a maga lelkének fogékonyságával, hitével, vallásos érzületével az istentiszteleten van jelen ott, azon a szószéken, a hol Urunknak parancsa szerint tanítania kell, de nem kell egyebet tanítania és hirdetnie, mint Isten igéjét, (Igás! Úgy van! a haloldalon.) hogy ott befolyásolja a választókat. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Bocsánatot kérek excellenliádtól, ez nem legitim hatásköre az egyháznak ; erről intézkednie legitim hatásköre és jogköre az államnak, a mely előtt nem lehet közömbös, hogy bárhol, bárki, bármit hirdessen világi ügyekben, — egyházi ügyekbe senki sem avatkozik — de világi dolgokban az állami rendet, az állam jogrendjét illető dolgokban, — bocsánatot kérek, — az állam joga mindenkit egyformán kötelező jogszabályokat megalkotni és azok felett őrködni. És nagyméltóságod nekem igazat fog adni abban, ha azt mondom, hogy az a hivő, a ki a maga politikai meggyőződésében gyarló, tudatlan és hajlékony, nagyon nehéz helyzetbe jön épen politikai meggyőződésének megalkotásában és gyakorlásában, ha azzal, a kivel lelki kapocsban áll, szemben találja magát, nem kint, nem az ő lakásán, nem egy más helyiségben, hanem a templomban ! (Úgy van! Úgy van 1 balról.) Ha a templomban a szószékről, a honnan vigaszt merit, a hol reményt keres, erkölcsöt nemesítő és lélekemelő tanokat akar magába felvenni, ha arról a szószékről politikát is hall, olyan napi politikát, a mely a választás eredményének befolyását czélozza, (Igazi Úgy van ! abalőldalon.) akkor az ő lelkének egyensúlya megzavarodik és ebben a megzavarodott egyensúlyban ő sem politikai, sem vallási meggyőződésének integritását megőrizni nem tudja. (Igás! Ügy van! a baloldalon.) Ez az az illegitim befolyás; ez ellen az illegitim befolyás ellen akarunk és fogunk mi védekezni és semmi más ellen. Ez nem jogfosztás az egyház ellen, — bocsánatot kérek ő excellentiájától, — ez jogfentartás az állam részéről a maga ügyeiben. És midőn ezen illegitim befolyás ellen védekezünk, akkor nem nyúlunk bele az egyház jogkörébe, hanem bennmaradunk az állam jogkörében, de azt igenis nem engedjük occupálni és megőrizzük a maga hatalmi erejében de az egyházat nem támadjuk vele, mert ez nem egyházi dolog. Erre igenis minden államnak joga van, ez minden államnak hatalmában van, ez az állam souverainitásából folyik, és a mely állam erről lemond, és a mely állam ezt valaminek alárendeli, — ebben excellentiádnak nagy tudománya és elmeéle bizonyára igazat fog nekem adni — az az állam önmagáról mond le. Akkor, midőn mi egyszerűen az állam jogrendjét állapítjuk meg; midőn egyszerűen szabályozzuk a választási visszaélések elleni rendszabályokat, és nem teszünk egyebet, mint azt szabályozzuk, és nem szabjuk meg azt, hogy a pap mit beszéljen, hogy az egyház mint egyház mit tanítson, hogy a vallás mint vallás mit tartson ; hanem azt mondjuk: nem szabad a vallást hirdetőnek, a szertartást kiszolgaltaiénak ebből a körből kimennie és ott a vallás szent érzéseivel befolyásolnia a választót, mert azt is büntetendőnek tartjuk, mint bármely más polgárnak illetéktelen befolyását, akkor mi az állam jogrendjének határai között maradunk. A jogkörök kölcsönös respectálása pedig egyedüli biztositéka az egyetértésnek. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) A Cod'e Napóleont ismerem, annak 201. §-a egészen más dologról szól. Abban Napóleon egészen más czélzattal megtiltott minden papnak, minden egyháznak minden bírálatot, minden remonstratiót bárhol és bármi kormányi intézkedés ellen. Ez a javaslat csak egy visszaélést akar megfékezni, a mely magában nem jelentéktelen, de amazzal szemben oly kicsi és aprólékos, hogy arra azt, a mit excellentiád ráolvasott, a