Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 103 titani, a mennyire emberileg lehet, a választások küzdelmében fellökött sarlói és salaktól a válasz­tásokat ; attól a salaktól, a mely ahhoz a man­dátumhoz tapad és a mely kétséget támaszt az iránt, hogy az nem a választók meggyőződésének, hanem valami illetéktelen befolyásnak az ered­ménye. És osztályozza ezt a befolyást. Három kategóriát állit fel, és azt mondja, hogy a pénz­beli előnynek igérése vagy nyújtása, a hivatalos hatalomnak azután a lelki hatalomnak vissza­élőleg való felhasználása — ezt megjegyzem előre is, hogy visszaélőleg való felhasználása, de később majd visszatérek rá — az a három tényező, a mely a választásokat meghamisítani szokta. Mélyen tisztelt méltóságos főrendek ! Minden emberi mű tökéletlen és ezek a dispositiók sem olyanok, amelyekről határozottan és praecisioval lehessen mondani, hogy sikert érnek, de törekvés ez arra, hogy a mutatkozó bajokat lehetőleg szűkebbre reducáljuk. Tessék ezt a három ténye­zőt, a melyeket a törvény ki akar küszöbölni a választásokból a tisztaság érdekében, a magok összefüggésében tekinteni, ne tessék azokat egy­mástól szétválasztani: csak úgy fogják igaz­ságosan megítélhetni azt az intentiót, a mely a törvényhozót ennek a törvénynek megalkotásá­nál vezetik. Ennek a javaslatnak ez a része összefüggés­ben levő egészet képez. Mert ha el kell venni azt a mérget és mételyt, a mely pénzben és pénz­zel megrontja az erkölcsöket és jellemet; ha gátat kell vetni az erőszaknak, amely lebilincseli a függetlenséget: akkor nem kell-e gondoskod­nunk arról is, hogy meggátoltassák avval a nagyhatalommal való visszaélés, mely a lelkiek terén a lelkész kezében van, a mely üdvös, a mely szent, de mert mindennel vissza lehet élni, evvel a nagy hatalommal való visszaélések is kell, hogy eszébe jussanak a törvényhozónak? És itt akarok foglalkozni Samassa József ő excellentiája fejtegetéseinek egy részével, a ki tőlem azt kérdezi, hogy miért büntetjük a lelkészt és miért bánunk simábban és enyhébben a köz­hivatalnokkal. Samassa József egri érseki Különben! Széll Kálmán ministerelnöks Különben, elfogadom igy is. Bocsánatot kérek, nem áll nézetem szerint, — venia sit verbo — a mit ö excellentiája a javaslat ellen felhozott. Én azt vagyok bátor állítani, hogy azért veszszük a lelki hatalommal visszaélő lelkészt büntetés alá, mert igenis a közszolgálati hatalommal való visszaélést is korlátozzuk és büntetjük. Sőt még tovább megyek. Azt tartom, hogy erősebb és terjedelmesebb rendszabályok vannak hozva az ellen, hogy a közhivatali hatalom ne folyjon be a választásokba, mint a lelki hatalommal való visszaélés ellen. A közhivatalnok erős fegyelmi eljárás alá esik, a választási functionariusok büntettetnek. De meg is van szoritva jogai gyakorlásábansok irányban jobban, mint a lelkész. A közhivatalnokra nézve ki van mondva, hogy először is nem compatibilis, nem szabad neki abban a kerületben fellépnie, a szolgabírónak három héttel a választás előtt vissza kell lépnie. Átalában, méltóztatnak tudni, a köztisztviselőkre nézve a mi incompatibilitási törvényünk nagyon megszorító rendelkezéseket tartalmaz. A köz­hivatalnoknak nem szabad választógyülést össze­hívnia, nem szabad a választókat összeszednie, nem szabad a választókat vezetnie vagy össze­gyűjtenie, nem szabad körutazásban résztvennie stb., ezek mind meg vannak neki tiltva. Termé­szetesen hivatalos hatalommal való visszaélés­nek delictumát követi el, ha fenyegetéssel vagy más visszaéléssel akar pressiót gyakorolni. Ugyan kérdem ő excellentiáját, nem kegyes-e arra emlékezni, hogy a lelkésznek ez mind meg van engedve? A lelkész szabadon capacitálhat, szabadon taníthat, szabadon oktathat és minden irányban agitálhat önmaga mellett, más mellett, mindenki mellett, minden párt melleit, minden politika mellett vagy ellen, csak ott nem, a hol a lelki hatalmat gyakorolja, a hol Isten kép­viselője: a szószéken nem, de másutt mindenütt. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Hát kér­dem ő excellentiájától, az töri meg az egyházak­nak — mert nemcsak a katholikus egyházról van ebben a javaslatban szó, hanem minden egyházról — a jogrendjét és a szabadságát, hogy a papnak meg van engedve papi minő­ségében is agitálnia, mert hiszen azt le sem vetkőzheti; mint magánember, mint a hazának alkotmányos jogait élvező polgára gyakorolhatja befolyását hívőire minden legitim téren és legitim

Next

/
Thumbnails
Contents