Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-47
102 XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. sita juxta se posita magis elucescunt, teszem ezt azért, mert azt tartom, hogy azok a tételek, melyeket ő eminentiája és ő excellentiája felállítani méltóztattak, nem illenek erre a javaslatra, és a mi főleg az egri érsek beszédét illeti, az ő nagy philipikkáját inkább annak a dús arsenáínak tulajdonítom, melyből fegyvereit meriti. De azt tartom, hogy oly nagy fegyverzettel akarta ezt a javaslatot széthányni, a mely nincs arányban a megtámadott szakasz jelentőségével. A szóban levő szakasznak hatása, értelme, tendentiája nézetem szerint nem felel meg annak a nagy tudományos apparátusnak és azoknak az általam is részben és más vonatkozásban igen magasra tartott tételeknek, melyeket a tisztelt előttem szólott szónokok a történelemből merítve ezen javaslat ellen irányozni jónak láttak. A mi ő eminentiájának azon kiindulási pontját illeti, hogy ez a javaslat nem illik bele abba a békekorszakba és abba a politikába, a melynek jelszava a béke, engedje mindenekelőtt megjegyeznem, hogy én nem hiszem, hogy ez a javaslat jóakaratú megbirálással a békét az állam és egyház között megzavarni alkalmas lenne, és hogy a jó egyetértést, a melyre én oly nagy súlyt helyezek, megbontsa és a vallást és a vallástiszteletet leszállítani képes legyen. Én egyszerű fejtegetéseimben arra fogok törekedni, hogy kimutassam a méltóságos főrendek előtt azt, hogy ennek a javaslatnak ilyen intentiói nincsenek, ezek tőle távol állanak, és hogy kimutassam azt, hogy ő excellentiájának azok az állításai, hogy ez a javaslat túlmegy az állam jogkörén, átalán az egyházakat, de különösen a katholikus egyházat megtámadja törvényes jogaiban és szabad működésében, hogy az a salus reipublicae helytelenül alkalmazott, és megengedem, ha az individuális felfogás terére engedjük,[mindig]nagyon labilis, merev motívumából folyik, hogy az illetéktelen felülhelyezése az állam souverainitásának minden fölé, — mondom, arra fogok törekedni, hogy kimutassam, hogy ezek az erős és súlyos érvek és támadások ezt a javaslatot jogosan nem illethetik, hogy azok a javaslatot megerötleniteni nem képesek és annál sokkal messzebb menne, mint a mi ebben a javaslatban, ennek a javaslatnak incriminált czikkeinek tendentiájában, czélzatában rejlik. Mielőtt ezt tenni megkisérleném, engedjék meg, méltóságos főrendek, hogy egy pár megjegyzést bocsássak előre. A ki ennek a javaslatnak keletkezését figyelemmel kisérte és keletkezésének történetét szem elől nem téveszti, az önkényt, azon sajátos természeténél fogva, melylyel ez a törvényjavaslat bir, — mert egy compromissumnak eredménye — elnézőbb lesz e javaslat egyes rendelkezéseinek megítélésénél. Én készséggel elismerem, és köszönettel viszonzom Ő eminentiájának és ő excellentiájának azt akijelentését, hogy daczára annak, hogy aggályaik súlyosak, mélyen fekvők és messzemenők, kegyeskedtek ennek a javaslatnak politikai szükségét elismerni és azt, feníartással ugyan, átalánosságban elfogadni. Ebből a tényből magából azt merem remélni és következtetni, hogy ez a nagyméltóságú ház nem fog elzárkózni a javaslat politikai nagy czélja és politikai természete elől, és mert ezt honorálja, számitok engedékenyebb, enyhébb megbirálásra. Mit akar ez a javaslat? Ez a javaslat egy nagy elvért, a választások tisztaságának lehető biztosításáért egy másik elvet megtört: a parlament souverainitásának elvét és opportunitási okból, de nagy czélért, mert egyébbel nem lehet motiválni, de azért a nagy elvért — és ez talán kellően erős indok — ki akarja venni a parlament kezéből saját forrásának, saját alkatelemei keletkezésének megbirálását és át akarja adni egy idegen testületnek. A czél a választások tisztasága. Az a hit, az a közfelfogás, hogy ebben az irányban segíteni kell, hogy a múlt évtizedek alatt történtek ezen a téren az eljárásban oly hibák, a melyek kétkedővé tették a közvéleményt az iránt, hogy őrködik-e a képviselőház lelkiismeretesen saját tagjai megválasztásának integritása, tisztasága felett, a mint kell: ez a gyanú, ez a köztudat teszi motiválttá, hogy a törvényhozás kiadja kezéből ezt a jogot és átruházza a bíráskodást a curiára. Mikor ezt teszi, mi czélja van a javaslatnak ? Épp ezért a czélért, a melyért egy elvet tör, a melyért lemond a jogáról, a választási eljárás némely oly részeit akarja szabályozni, hogy a választási visszaélések lehetőleg szűk korlátok közé szoríttassanak. Ezek az intézkedések miből állanak? Meg akarja tisz-