Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-47
96 XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. politikai választásokról, vagy efélékről beszéljenek.* Ez az én álláspontom is Méltóztattak megérteni? A püspöki kar ad utasítást papjainak, mert a templom és a szószék feleü csak az egyház rendelkezik. Az egyház ugyanis nem az állam productuma; az egyház isteni jogintézmény, mely önálló hatalommal, független tanítói hatáskörrel bir. Az egyháznak ebbe a hatáskörébe a felekezetlen állam nem avatkozhatik. Ezek alapján kérem a sérelmes intézkedések kihagyását. (Éljenzés johbfelől.) Cziráky Antal gr. jegyző: Samassa József egri érsek! Samassa József egri érsek: Méltóságos főrendek! Azok az indokok, melyeket az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor 1896-ban ebben a házban kifejtettem, ma is arra indítanak, hogy azt kibővített tartalmában átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam, feltéve, hogy miként akkor is kijelentem, — egyes részei, melyek nekem aggályosaknak látszanak, — részint azért, mert a végrehajtás lehető sikertelensége miatt, magának a törvénynek tekintélyét csorbítjuk meg, részint pedig azért, mert egyes intézkedéseknél nem sikerült kikerülni a túlzást s nem sikerült, eltalálni a helyes mértéket a társadalmakat fentartó igazságokkal szemben, — a részletes tárgyalás alkalmával az egyház jogkörével összhangba fognak hozalni. Méltóságos főrendek! A társadalom nyugalmának alapja az igazság és jogtisztelet. Ennek pedig jobb és erősebb biztositéka nincs, mint a világi és egyházi hatalom barátságos egyetértése. Ennél az oknál fogva az egyháznak állandó törekvése ez egyetértés megóvására és fentartására irányult. Mert az egyház a világi hatalom ellenséges magatartása daczára is megingathatlan szilárdsággal megállana ugyan, kétségtelen azonban, s erről a történelem lapjai tanúskodnak, hogy ily viszony mind az egyház helyzetére, mind különösen magára az államra csak hátrányos lenne. Hisz a világi hatalom jobbára csak a rossz elfojtására és kiirtására szoritkozhatik, hogy így felszabadulván a jó, természete szerint kifejthesse termékenyítő erejét. A jónak sikerét biztosítani a vallás, az egyház feladata, mely ekképp az erkölcsiséggel megteremti a társadalmi élet alapját. Az állam megakadályozza a rossznak elfojtó felburjánzását, az egyház gondozza s ápolja a jót s ekként lesz az egyház épp úgy őre az erkölcsiségnek, miként az állam a béke fentartása és igazság kiszolgáltatása által őre a nemzeti egységnek. Az állam tehát és az egyház természetűknél fogva szükségképp érintkezésbe jutnak egymással s ennek a két hatalomnak együttes munkájából kél ki egyetértő törekvésök és működésök összhangja. És a ki viszonyainkat ismeri, rejtve maradhat-e előtte a tekintély, a méltóság, a dicsőség, a fény ama gazdagsága, melyet ez az egyetértés nálunk egyházra és államra árasztott? S a mire a múltnak emléke int, a mit a bölcs előrelátás parancsol, mindkettőnek érdekében nem is lehet most sem szentebb feladat, mint az egyetértő viszonynak sértetlen megóvása és fentartása. Nem tagadom, fájdalmas gondok, komoly aggodalmak borulnak lelkemre mindig, midőn ezt az egyetértést, melyet nálunk annyi század szilárdított meg, mely annyi vihart állott ki győzelmesen, mely a józan politikai haladásnak és a polgárok jólétének természeténél fogva leghatalmasabb eszköze, veszélyeztetve látom. Valahányszor kellő belátás vagy szilárdság hiánya miatt annak megzavarásától joggal tartani lehetett, nem kiméivé sem időt sem fáradságot, odatörekedtem, hogy a controversia kérdését a maga valóságos alapjára állítsam és eloszlassam a homályt, a zavart, melyet a tévedés szelleme s nem ritkán az emberi természet gonosz társa: a szenvedély támasztott. Erre kötelezett engem mindig s kötelez ma is meggyőződésem és hazaszeretetem, mely megértette velem, hogy az ország új társadalmának szilárd alapokat csak ennek a két hatalomnak egyetértő működése adhat és csak ez valósíthatja meg a jobbak lelkes vágyait. S azért mélyen sajnálom, hogy ebben a törvényjavaslatban olyan rendelkezések vannak, melyek felbontással fenyegetik ezt az egyetértést, melyért sohasem aggódtam annyira, mint
