Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.

Ülésnapok - 1896-26

20 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. gamnak, mint, ugy, hogy ha a következőleg képzelem a dolgot. Mi az, a mit a földbirtok az embernek nyújt? A miért azt a földbirtokot már a rómaiak istenítették? A biztosság érzetét nyújtja az embernek ; azt a nyugalmas érzetet, a melyet a földbirtok birtoklása magával hoz, és nyújtja a haszon élvezetét. Ugy látszik, hogy ezeket az a földbirtok nem nyújtja most már oly mértékben, mint nyújtotta eddig. Más magyarázatot nem találok, mert hiába adnak nekem 100.000 holdat ajándékba, ha egyúttal annyi terhet rónak reám, hogy jövedelméből semmi sem marad, akkor olyan vagyok, mint egy napszámos. Attól félek, hogy ebben az iránj'ban kell az okot keresni. Ne felejtsük el még azt se, hogy az okkeresésnél még annak a tényezőnek is közre kell működnie, hogy a mint méltóztatnak tudni, a magyar paraszt dölyfös, természetében van, hogy ha egy negyedtelkes is, lenézi azt a zsellér embert, némelyik még kezet sem ad neki, olyan büszke és dölyfös. De hát hogyan lehetséges mégis az, hogy éppen az ily büszke birtokos egyszerre solidaritást vállal és pajtásságra lép azzal az előbb lenézett emberrel? Azt hiszem, itt olyan bajok vannak, a melyeket rendőri intézkedésekkel elnyomni nem lehet. Keressük tehát, hol vannak ennek az okai. Nem lehet azokat úgy momentán megtalálni; vissza kell tekinteni kissé az elmúlt időre is' és néznünk kell, hogyan fejlődött a volt úrbéres viszonya oda, a hol ma van. Lássuk egy pillanatra a történelmet. 1848ban fellobbant a szabadság tüze; egy pilanatra megpörkölte ugyan a magyar genius szárnyait. de az 1867-ik esztendő szerencsére meghozta a sebekre az irt és újult erővel törekedtünk a nemzeti önállóság felé. Az erők felszabadultak ; a liberalismus expansivitása mindenütt dolgozott; a munka minden téren megindult és három század mulasztásait, mondhatni, egy harmad század alatt hoztuk helyre; vagy legalább helyrehozni látszottunk, és az idegen, ki 30 év óta nem látta Magyarországot, ha visszajön, bámul és azt gondolja, hogy ez csak egy varázsütésnek lehet az eredménye. De mi, a kik itt állunk és látjuk e bámulatos fejlődést, mi is büszkék vagyunk reá, mi is örülünk, egyet azonban nem szabad elfelejtenünk és ez az. hogy a szabadságnak az a tüze, a melynek lángjaiból az új Magyarország phoenixként szállott ki, az sem volt füstnélküli! A füst pedig, uraim, kormot és salakot rak le. Jaj annak a házigazdának, a ki jókor ki nem tisztítja azt a kéményt, jókor élnem távolítja azt a kormot, mert az a korom lobot vet s felgyullad a ház! Már most hogy bántunk mi azzal a korommal ? Nézzük a volt úrbéres fejlődését. Nagyon egyszerű a dolog. Míg 1848 előtt egyik úrbarialis 1 örvényt a másik után hozták meg, amelyek mindannyian tanúskodtak arról az atyai gondoskodásról, a melylyel a törvényhozás a paraszt iránt viseltetett, addig 1848-ban a paraszt felszabadulván, atyai gondoskodásra már természetesen nem volt szükség : a paraszt szabad birtokossá lett. Egy csapásra kidobtuk a parasztot a szabad verseny ridegségébe, korlátlanul élvezhette a szabad osztály, a váltójog, a szabad elidegenítés, a szabad megterhelés souverain, de kétélű jogait, használhatta azokat akár előnyére, akár hátrányára. Igaz, egy vigaszt adtunk neki az útra, azt, a mit úgy hívnak, hogy a laissez fairé, laissez passer elve. A mi jó magyar fordításban úgy hangzik : kaparj kurta, neked is lesz. De kérem, mégsem egészen úgy van, hogy nem törődtünk vele, mégis törődtünk vele némelykor: előbb minden harmadik esztendőben, később minden ötödik esztendőben, akkor czirógattuk, paroláztunk vele, sőt a jó szélsőbali kortes még azt is megígérte, hogy majd nagyobb földdarabokat osztogat nekik. Ez volt a socialismusnak trainingje. Persze a választás uíán, különösen azok az urak, a kiknek a szájában mindig a szabadság és a democratia elvei vannak, a paraszt embert nem ismerik, legfeljebb akkor, ha az országúton nem akar nekik kitérni, akkor egyszerre megismerik, de aztán nincs is köszönet benne. Mi történt ez idő óta? Givilisalódfunk, A parasztnak az igényei emelkedtek, már nem hord háziiparilag készített ruhát, a brünni posztó neki jobb, a háziipar háttérbe szorul, az igények minden téren növekednek, Más oldal-