Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.

Ülésnapok - 1896-26

xxvi. ORS: ról meg a terhek nagyon természetesen növekedtek, és pedig az utolsó időben oly mértékben és olyan sokszorosan, hogy bizony nagyon megérzi azt nemcsak a kicsiny, de a nagy is. De legjobban nem az az egyenes adó bántja őt, hanem az a sok kicsiny, mellékes, hogy úgy mondjam — sallang: pótadók, a községnek mindenféle terhei. Megjegyzem azonban, bármilyen soknak tartom is az adót, nézetem szerint, a miatt még tönkre nem ment senki. De van a mellett a sok adó mellett, — hogy úgy mondjam, — a sok hivatalos teher mellett sok mindenféle más terhe annak a parasztnak. Ott vannak például a regalebérlők, a kik ma sokkal több jövedelmet kénytelenek fizetni az államnak, mint azelőtt, és éppen azért azon vannak, hogy könnyű szerrel meggazdagodhassanak rajta, s erre nagyon ügyes systemát gondoltak ki, a mely kijátsza az uzsoratörvényt, tudniillik a munka- és a gabona-uzsorát. Ugyanis télen kölcsönöznek a szegény ember nek gabonát, és nyáron visszaveszik a kölcsönt munkában. Csakhogy ily módon több száz perczentre megy a kamat, a melyet a kölcsön után húznak. Erre a nagy bajra méltóztassék a kormány figyelmét kiterjeszteni; gondolom, törvényhozási úton sokat lehet elérni. De ott vannak a jegyzők, a kiknek nagyon sanyarú a megélhetésük, ott van az ügyvédek egész raja, a mely a szegény emberek legkisebb bajából lehetőleg nagyot csinál és belőle egy még nagyobb számlát; ott van a közigazgatás és az igazságszolgáltatás; hisz a t. ministerelnök úr excellentiája maga is beismerte, hogy a közigazgatás reformja sürgős szükség és hogy attól jó eredményeket vár éppen a szocialismus tekintetében; erről tehát most nem akarok beszélni. Ott van azonban némely helyen a birtok elaprózása és a birtokfelaprózásnak sok mindenféle baja, a melyek arra vezetnek, hogy a birtok kevés a megélhetésre és sok a meghalásra ; túlságosan kicsiny a birtok arra, hogy érdemes legyen vele gazdálkodni, de éppen elég ahhoz, hogy a munkás egész napját eltöltse rajta, jóllehet nincs jövedelme belőle és elmulasztja azt az időt, a mikor másutt dolgozhatnék. Némely helyen meg pláne már olyan 21 kicsiny az a birtok, hogy az eke nem tud rajta megfordulni. De van ezenkívül még más baj is, tudniillik ott, a hol nem aprózzák el a birtokot, hanem úgy térnek ki a bajnak, hogy behozzák a franczia kétgyermek-systemát, s ilyent sokat tudnék említeni. Pedig hát az nem magyar nemzeti politika, ha a nemzet csekélyebb szaporodását idézzük elő. Az adósságterhek egész tengere azután, mint t. barátom nagyon helyesen mondotta, onnan ered, hogy mindjárt akad a közelben olyan nyerészkedésre alakult társaság, a mely elég szives úgy megterhelni a birtokot, hogy semmi activa sem marad rajta. Hál' Istennek, vannak már helyenként hitelszövetkezetek, a melyek e tekintetben javulást mutatnak föl. És bátor vagyok a méltóságos főrendeknek még egy bajt figyelműkbe ajánlani. Ugyanis, ha e különböző terhek és magas adósságok következtében végrehajtás alá kerül az a kisbirtokos, mi történik akkor? Addig, a mig a magyar törvények az iparosok életfentartására szükséges eszközöket, kézmüszereiket. a végrehajtás alól kiveszik, addig a gazdát nem részesitik ebben az előnyben, ha tehát végrehajtják a haszonmarháját, miből trágyázzák a földet? ha végrehajtják a vonóerőt és az ekét, mivel szántson? ha végrehajtják a fuvaros lovát, kocsiját, mivel keresse tovább a fuvart? Ha azután végre mégis el kell tőle venni a földjét is, és végrehajtás alá kerül a kisbirtok, a mely gazdájának úgy sem okoz már semmi örömet, akkor ki veszi meg a földet ? Vájjon az a szorgalmas napszámos-e, a ki krajczárt krajczárra rakva, egy pár forintot félretesz, hogy egy kis földet szerezzen magának ? Oh nem, hanem megveszi vagy a hitelező, a ki elárvereztette, vagy pedig megveszi az a minden községben létező egy-két, hogy úgy mondjam, latifundialis paraszt, a ki mindent megvesz,, a mi eladó. Innen van azután az, hogy a parasztföldek oly roppant drágák és aránytalanul nagy áron kelnek el. Méltóságos főrendek! Mindezeknek a bajoknak a sorozata olyan, hogy meggyőződésem szerint egy gondos kéz azokon mind javíthatott volna, azokat a bajokat mind enyhíthette volna, ha ÁGOS ÜLÉS.