Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.

Ülésnapok - 1896-26

XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 19 melylyel a sajtdvisszaélések megrendszabályozása iránt a kormány intézkedett. De megvallom, én is t. barátom nézetén vagyok, és nem tartom szerencsésnek azt a módszert, a melylyel a sajtót megrendszabályozták; én is czélszeríibbnek tartanám a sajtótörvénynek novellaris úton való reformálásät ad hoc, ezen bajokkal szemben, úgy hogy a sajtónak tisztességes és nemes foglalkozásuk színvonalán álló résztvevői is approbálhassák ezt, mert hiszem ő nekik is kell érdekűkben állania annak, hogy körükben a konkoly a tiszta búzától elválasztassék. Midőn én az úgynevezett parasztsocialismusról akarok szólani, legyen szabad annak egy újabb vonására fölhívnom a méltóságos főrendek figyelmét. (Halljuk!) Azt vettem ugyanis észre, hogy a mióta a kormány ezt az actiót megindította, azóta némely helyen föllebbent a függöny és mögötte meglátszott, hogy a kérdés tulajdonképen más, mint a milyennek képzeljük. Mielőtt azonban ezen fejtegetésekbe belemennék, szabad legyen egy kérdést tennem. Mióta jött tudomására a magas kormánynak az, hogy a socialismus terjed? Ha tavaly jött tudomására, akkor megvallom, sajnálnom kell közegeit; ha azonban azóta van róla tudomása, a mióta tudomásunk van nekünk, van másoknak, van egész Magyarországnak, akkor, engedelmet kérek, de vétkes mulasztásnak kell neveznem azt, hogy hét év alatt fel hagyták azt a kis csirát nőni mind nagyobbra, az izgatás mérgét hagyták az ország testében terjedni addig, mig három törvényhatóság helyett, most 27 törvényhatóságban van elterjedve, azaz enynyiről tudunk, mert hogy ezenfelül még hová terjedt ez a méreg, arról tudomásunk nincsen. A momentán intézkedések elnyomása helyes, hanem azért vétkes mulasztás történt, ismétlem e szót. Nem annyira ezen kormánynak, mint inkább elődjének a hibája ez, mert akkor a nagy baj kicsiny volt, kis bajon pedig kis intézkedésekkel lehet segíteni. Ezt a hibát helyrehozni nem lehet, mert a mit kicsiben el lehetett volna nyomni, a mikor még szikra volt, az ma tűzzé fejlődött, ma nagy intézkedések kellenek hozzá, és félek, hogy a momentán elnyomás, a melynek, elismerem, momentán hatása volt, nem lesz elégséges, hanem meg fogja magát bőszülni az, hogy most nagy bajjal van dolgunk és hogy nem akkor cselekedtünk, mikor az kicsi volt. Legyen szabad most áttérnem arra az új jelenségre, a melyet először volt szerencsém említeni. Eddig a socialismust mindig úgy tüntették fel előttünk, mint egy munkáskérdést, a mely tehát a munkaadó és a munkás érdekellentétéből származott. Csak a legújabb, mondhatnám, függönyfelemelések által jöttünk rá arra, hogy ez sokkal komolyabb kérdés, mert itt nemcsak munkások vesznek részt a socialisticus egyesületekben, hanem részt vesznek olyanok is, a kik magok is munkással dolgoznak, részt vesznek féltelkes, egésztelkes, sőt gazdagabb parasztok is; ez tehát sokkal mélyebbre menő, sokkal complicáltabb kérdés, mintha csak munkáskérdés volna, bár akkor is elég nagy baj lenne ! Kutatva, mi vezethette azt a vagyonosabb polgárt arra, hogy részt vegyen ezen socialisticus, vagy inkább anarchicus összeesküvésekben, megvallom, az ember nem lát tisztán; lehet, hogy terrorizálják; azt mondják neki: ha nem veszesz részt, akkor megölünk. Megengedem, hogy ez helyenként megtörténik, de ez csak momentán dolog lehet, mert ha azután oaajönnek a huszárok, akkor vége a terrorismusnak. Ez tehát nem lehet oka. Lehet, úgy csábitják némely helyütt, hogy azt mondják annak a gazdagabb polgárnak: Hallod-e, tarts velünk! Neked van ugyan 50, vagy 100 holdad, de megduplázzuk; kapsz még egyszer annyit, a mennyid van ? így aztán lehet, hogy egy pillanatra megtántorodik. De ne felejtsük el, hogy a magyar paraszt józan gondolkodású, és csakhamar meg fogja érteni, hogy megcsalták, kijátszották, mert könnyen kiszámíthatja, hogy ha Magyarország szántóföldjeit a lakosság közt felosztják, akkor talán három hold jut egyre-egyre, a kinek tehát 30 holdja van, az nem nyer, hanem vészit; a kinek van valamije, azzal könnyű megértetni, hogy risikóba megy bele, és így nem fog bele menni. Miért megy bele mégis? Erre a választ, azt hiszem, meg lehet találni, bár szomorú. Ezt nem tudom másként megmagyarázni ma-