Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.
Ülésnapok - 1896-26
18 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Igenis helyesen tette a kormány, hogy a mezőgazdasági munkások és napszámosokról hozott törvényben a szóval való izgatás ellen intézkedést tett, a mely lehetővé teszi, hogy brevi manu bánjanak el a hatóságok az izgatókkal. De mit látunk a sajtó terén ? A sajtó terén azt látjuk, hogy a kormány az eddigi állapotok és törvényes gyakorlat szerint akar elbánni a sajtótermék útján elkövetett izgatásokkal. Méltóságos főrendiház! Tudom, hogy a sajtószabadság egyik közszabadsági biztosítékunk; de azt is tudom, hogy ennek a közszabadsági biztosítéknak egyenesen a szabadság védelmében kell érvényesülnie. De ha én azt látom, hogy ezek a lelketlen izgatók, — ki merem mondani nyíltan, — a kik üzletszerűleg csinálják a sajtó útján való izgatást, azt a szegény, hiszékeny népet, miután ámítják, félrevezetik, magyarán mondva megcsalják, szabad elhatározásában mily rútul megtévesztik: akkor kijelentem, hogy az ilyen sajtó én szerintem már megszűnt közszabadsági biztosi'ék lenni. (Helyeslés.) Itt a legelitélendőbb szabadossággal állunk szemben, ez egyenesen kigúnyolása a sajtószabadságnak (Helyeslés) és akárhogy gondolkozzunk közállapotaink felől, azon meggyőződésemben engem megingatni senki sem fog, hogy jelen sajtótörvényünk nem elégséges, nem kielégítő ma, és szükségesnek tartom annak megváltoztatását és egy egységes sajtótörvény alkotását. Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Én végezetre is azt mondom, hogy az izgatókkal való szigorú elbánás szükséges. Távol van tőlem, hogy én a helyzetet komorabb színben akarnám festeni, mint a minő az valójában. Igaz, hogy ma a hamu alatt csak sistereg a parázs, de hogy egy kis szélre mekkora ujabb lángokat képes vetni, azt ma apodictice senki meg nem mondhatja. Én abban a nézetben vagyok, hogy a rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedéseket föltétlenül indokolttá tett. És ha azt látom, hogy a jelenlegi törvényes gyakorlat és jelenlegi törvényeink korlátain belől a kormány igen helyesen tesz intézkedéseket, a melyeket a rend fentartása szempontjából feltétlenül tennie kell, habár országszerte olyan támadásoknak van kitéve, a melyek semmi egyébre, csak az izgatók és elégedetlenek malmára hajtják a vizet: ez inkább megerősít engem abban, hogy törvényes intézkedésekre van szükség. Ebben a tekintetben indítványt nem terjesztek elő, de legyen olyan kegyes a kormány, mint a mely iránt — mint hangoztattam — őszinte bizalommal viseltetem, hogy azt, a mit elmondandó vagyok, tegye consideratió tárgyává. És ez az: hozzunk egy törvényt, kössük helyhez és időhöz, — nem bánom, egy évi időtartamhoz, — és világosan kiteendőnek vélném, hogy ez a soeialistieus izgatás ellen irányul; abban hatalmaztassék fel a belügyminister és az igazság ögyminister arra, hogy közegeik útján akadályozzák meg azt, hogy ezek a sajtótermékek a néphez jussanak és a nép közt terjesztessenek. Másodsorban pedig hatalmaztassék fel a belügyminister arra, hogy közegei útján minden néven nevezendő soeialistieus izgató népgyüléseket és egyes házaknál vidékenkint előforduló izgató összejöveteleket megakadályozzon. Sokkal szerényebb tagja vagyok én e törvényhozásnak, hogysem azt hihetném, hogy a kormány, a melyet őszinte meggyőződés vezet, az agrar-sociális izgatás elfojtását illetőleg az eddigi útról letér. De engedje meg a t. kormány, hogy annak a meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy meg fogja tenni a kormány — ha idejét látja — a rendkívüli törvényhozási intézkedéseket és igenis erre az útra lép. Csak késő ne legyen, én hazafiúi szivemből kívánom. Különben annál a bizalomnál fogva, melylyel a kormány iránt viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Nyáry Jenő b. jegyző: Széchenyi Imre gróf! Széchenyi Imre gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nagyban és egészben én is hozzájárulok ahhoz, a mit előttem szólt t. barátom a socialismusrol mondott. Elismerem azt, hogy a magas kormány a socialismusnak momentán tüneteit elég energiával iparkodott elnyomni. Helyeseltem a munkástörvényjavaslatot, és azt hiszem, hogy elég czélszerűek voltak azok a momentán intézkedések, melyek a pillanatnyi tünetek elnyomásával foglalkoztak. Sőt mondhatom, dicsérettel kell nyilatkoznom azon erkölcsi bátorságról is,
