Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.

Ülésnapok - 1896-26

XXVI. ORSí azt is, hogy ez a törvény a szabadságot igtatja törvénybe, vagyis azt, hogy a ki szerződni akar, az szerződjék, a ki pedig nem akar szerződni, az ne szerződjék; de ha egyszer szerződött, akkor ez a törvény a szerződésnek feltétlen érvényt akar biztosítani. A hatóságnak az arató szerződések megkötésénél első kötelessége az, hogy objectiv legyen és vigyázzon arra, hogy a szerződésbe valahogy ne csuszszanak oly pontozatok, a melyek talán a munkás nak mintegy kizsákmányolását czélozzák. Én határozottan abban a nézetben vagyok, hogy a magyar gazdának igazságosan és emberségesen kell bánni munkásával; meg kell adnia a munkásnak azt, a mi a munkásé. Háború viseléséhez elsősorban pénzre van szükség, a néppel való bánásmódnál pedig igazságos érzületre és következetességre. Érezze a gazda azt a feltéllen igazságot, a mely mint ilyen, soha kétségbe nem vonható és legyen következetes a munkás-osztálylyal való elbánásban; akkor, merem állítani, — mert tapasztalásból mondhatom — ez a legjobb praeventiv intézkedés lesz és ezzel, ha a hatóságok távol tartják az izgatókat munkásainktól, sikerülni is fog a bajnak jó részét kikerülni. Mintán most a praeventiv intézkedésekről megemlékeztem, kijelentem, hogy a munkásmozgalmak elfojtására vonatkozólog én az emiitetteken kivül más panaceát nem igen tudok. Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Beszédem végezetéül méltóztassék megengedni, hogy áttérjek beszédemnek tulajdonképeni részére, az izgatókkal való elbánásra. (Halljuk!Halljuk!) A mi e tekintetben a repressaliákat illeti, én azokat röviden abban a megjegyzésben foglalhatom össze, hogy ott, a hol a lázadás kiütött, — mert forradalomnak hál' Istennek nem mondhatjuk — szóval ott, a hol erőszakkal találjuk magunkat szemben, ott az erőszakot csakis erőszakkal, az államnak kezében lévő minden hatalmi eszköznek felhasználásával lehet és kell megtorolni. A legnagyobb bajt én abban látom, hogy az izgatás az egész országban folyik, nem ugyan nyíltan, de titokban. És most, a midőn a munkástörvényt látja a nép, mivel izgatnak az izgatók ? Azzal, hogy ne vegyék ki a munkások igazolváynaikat, mert azokban FŐRENDI NAPLÓ. 1896 — 1901. II. KÖTET. L

GOS ÜLÉS. 17 évi keresményeik mind be lévén irva, nagy adót vetuek ki rajok. A földmívelésügyi minister úr ő nagyméltósága egy minapi beszédében hivatkozott arra, hogy a munkások az országban igenis kiveszik igazolványaikat. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy azokon a vidékeken, a honnan a nagyméltóságú minister úr értesüléseit nyerte, kiveszik az igazolványokat. De például azon a vidéken, a melyen én lakom s a mely az agrarsocialismus tekintetében nem valami jó hírnévre tett szert, ritka, mint a fehér holló, az a munkás, a ki munkás-igazolványát a mai napig kiváltotta. Azt mondottam beszédem elején, hogy én a kormány intézkedéseit az agrar-socialismus elfojtására elegendőknek nem tartom. Erről számot adni kötelességem. Ezt a következőkben leszek bátor megtenni. (Halljuk.! Halljuk!) Nagyon jól tudja azt a magas kormány, hogy az izgatókkal brevi manu kell elbánni, és azért nagyon helyesen vette bele a munkások és napszámosokról szóló törvénybe azt az intézkedést, hogy a szóval való izgatást illetőleg a közigazgatási hatóságokat intézkedési jogkörrel ruházta fel. Ez igen helyes, de bizonyos kiegészitéssel. Azonban a ki tudja azt a magyar néppel való közvetlen érintkezésből, hogy a mi népünk mennyire szeret olvasni, mennyire hiszékeny és mennyire elhiszi arról, a mi nyomtatva van, azt, hogy az igaz, mert nyomtatva van: no, akkor, midőn arról van szó, hogy ezektől megmentessék a félrevezetett magyar nép és elhárittassék tőle az a veszedelem, a mi még ma nincs meg, hogy a tisztességes munkaadó és a dolgozni akaró derék munkásnép egymással szemben farkasszemet nézzen, ha valaki igy látja a helyzetet, tisztán közérdekből — nem a magam bőrét féltem, a nép szeretete vezet, midőn ezt mondom — és ha én igy látom a helyzetet és arról vagyok meggyőződve, hogy az izgatók minden erővel távol tartandók a munkásosztálytól, s akkor a tisztességes és jólelkű ember többnyire boldogulni fog; ha ezt igy látom, — pedig igy van — akkor egyenesen törvényhozói kötelességemet mulasztanám el, ha e részben meggyőződésemnek itt kifejezést nem adnék. s