Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.

Ülésnapok - 1896-26

XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. ha gyenge és ingadozó, a kis kunyhót sem birja meg. (Élénk helyeslés.) Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Hangoztattam, hogy a kormány iránt bizalommal viseltetem. De azt állítom, hogy ez a bizalom nem volna teljes, ha kifejezést nem adnék annak, a mi voltaképen felszólalásra indított. S épp ezért a méltóságos ház kegyes engedelmével az agrar-socialismusról akarok pár szót szólni, különösen arról, mikép gondolnám én leghelyesebben az agrar-socialisticus izgatás megzabolását, nyilatkozzék az bár Írásban, nyomdatermék útján, akár pedig szóval. Miután azon bizalom, a melylyel a kormány iránt viseltetem, különben nem volna teljes az őszinteség szempontjából, ezt akarom itt teljes nyiltsággal megmondani, hogy én a t. kormánynak intézkedéseit az agrar-socialisticus izgatások elfojtására elegendőknek nem tartom. Arra nézve, hogy miből keletkezett nálunk az agrar-socialismus, — az ideát illetőleg nálunk még hála Istennek, nem egészen kiforrottak a fogalmak — nagyban és egészben állithatom azt, hogy egyrészt a napszámos-munkások elégedetlenségére, másrészt az úgynevezett kisgazdák szegényebb részében uralkodó elégedetlenségre vihető vissza. Ezen, úgynevezett kis emberek azt állítják, hogy évi keresményökből megélni nem képesek és alapja ezen elégedetlenségnek a magyar földmívesben meglevő, ellenállhatlan vágyakozás földbirtok után, melyet földéhségnek nevezhetünk. Hogy tört ki ez az elégedetlenség, az visszavihető szintén a keletkezési okra, vagyis arra, hogy a napszámos aratást vállalni nem akar; ha napszámba megy, akkor a gazdaközönséggel szemben kielégíthetetlen igényeket formál, amott pedig nyilvánul a földosztás egyenes hirdetésében. A földosztással szemben szavam nincs. Azt az állami hatalomnak a kezében levő minden erő felhasználásával csirájában ki kell irtania. A nélkül, hogy érzékkel ne birnék a szegény ember sorsa iránt, a nélkül, hogy kicsinyleni akarnám magát a bajt, merem határozottan kinyilatkoztatni azt, — czáfoljon meg, a ki tud — hogy ma Magyarországon ezen kis existenüák sorsánál relatíve határozottan rosszabb sorsa van a középbirtokos-osztálynak. De a mint struczczpolitika az, ha valaki ezeket a bajokat ignorálja, úgy viszont helytelen dolog az, ha a helyzetet ebben a tekintetben a valónál sötétebb színekkel festjük. Igenis, vannak bajok, ezeket a bajokat kell orvosolni úgy törvényhozási, mint társadalmi praeventiv intézkedésekkel, de azt állítani, a mit sokan állítanak, hogy a baj olyan nagy, az szintén helytelen dolog, mert ilyen par excellence társadalmi kérdésben, a hol felizgatott kedélyekkel állunk szemben, a hol kielégithetlen igényekkel kell számolni, helytelennek tartok minden olyat, a mi a ki nem elégíthető aspiratiók fokozása által még az elégedetlenség malmára képes a vizet hajtani. Ha végignézem a földmívelésügyi költségvetést, tagadhatatlan, hogy annak nem egy tétele éppen a kis emberek existentiáján van hivatva segíteni. Tudom, hogy a magas kormány intentiója: olyan intézkedéseket foganatosítani, a melyek szintén hivatva lesznek a szegény ember sorsán segíteni. így például sokat várok a hitelszövetkezetek létesítését czélzó törvényjavaslattól, mert akkor a munkásnép és a kisgazda olcsó hitelhez fog jutni és megszabadul a vidéki takarékpénztárak uzsorájától. Sokat várok továbbá telepítési intézményünk fejlesztésétől is. Maga a contemplált adóreform is arra lesz hivatva, hogy a kis emberek sorsán könnyítsen. Itt azonban nem győzőm eléggé hangoztatni, hogy más intézkedésekre is van szükség. E tekintetben én a társadalomnak egy nagy tevékenységi körét látom abban, ha a gazda a néppel közvetlenül érintkezik, mert ezáltal a gazda a magyar nép szivéhez férhet és ha egyszer a magyar nép szivéhez fért, nem igen teszi ki magát annak, hogy az a nép inkább hallgasson az izgatókra, mint arra, a ki neki kenyeret ad. (Helyeslés.) Én, megvallom az igazat, a munkások és munkaadók közti viszony szabályozásárót szóló törvényt a maga egészében feltétlenül helyesnek tartom. Ez a törvény igenis involvál magában helyes praeventiv intézkedéseket és — bármit mondjanak bármely oldalról — ez a törvény igenis annak a munkásnak, a ki dolgozni akar, érdekeit egyenesen megvédi. Helyesnek tartom