Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.

Ülésnapok - 1896-26

XXVI. OESZÁGOS ÜLÉS. 15 történik.) Nem kivan senki szavazni? Ha nem, a szavazást bezárom. Felkérem Vay Béla elnöktársam ő nagyméltóságáf, hogy két jegyző úrral és a háznagygyal a szavazatokat össze­számítani és a választás eredményét még ez ülésben bejelenteni méltóztassék. Az állandó igazoló bizottság beadta jelen­tését; kérem annak felolvasását. Nyáry Jenő b. jegyző (olvassa a jelen­tést, mely szerint a bizottság az elhalt Haller Jenő gróf örökös jogú főrendiházi tag nevét a főrendek jegyzékéből törölte, továbbá Orczy Andor báró örökös főrendiházi tagsági jogosultságának az 1885. évi VII. t.-ce. 2. §-a b) pontja értelmében elismerését és királyi levélnék kieszködését javasolja). Elnök: Ha nincs észrevétel, határozat­képen kimondom, hogy a méltóságos főrendek az elhalt Haller Jenő gróf nevének a főrendek jegyzékéből törlését tudomásul veszik, továbbá Orczy Andor báró örökös főrendiházi tagságá­nak jogosultságát az 1885 : VII. t.-cz. 2. §-a b) pontja értelmében elismerik és a főrendiház e határozatáról a királyi levél kieszközlése végett a belügyministert értesíttetni rendelik. Kövelkezik most az 1898. évi költség­vetési törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a pénz. ügyi bizottság jelentésének felolvasását. Nyáry Jenő b. jegyző (olvassa a je­lentést). Elnök: Az átalános tárgyalást megnyitva, kérem, méltóztassanak átalánosságban a törvény­javaslathoz hozzászólani. Nyáry Jenő b jegyző: Teleki József gróf! Teleki József gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A mikor az 1898. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tár­gyalásánál a jelen alkalommal felszólalok, fel­szólalásomat azzal kezdem, a mivel voltakép végeznem kellene: hogy én a törvényjavaslatot úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadom. Ezen álláspontom elfoglalására engem nem az az usus vezet, a melynél fogva újabb időben a nagyméltóságú főrendiháznak tekintélyes része nem tekinti bizalmi kérdésnek a költségvetés elfogadását és ebből indulva ki, azt csak azon szempontból fogadja el, hogy mintegy a kormány gépezet elé akadályt gördíteni nem akar; hanem engem egyenesen az a bizalom vezet, a melylyela kormány iránt viseltetem. Bizalommal viseltetem pedig a kormány iránt azért, mert a mit évekkel ezelőtt igért, a mikor magát a törvényhozásnak bemutatta, mindazt meg is tartotta. Részben törvények vannak már előttünk, részben azokat, a miket igért, törvényhozási tárgyalásra előkészítette. De a kormány többet is tett, mint a mit igért. Utalok a magyar katonai oktatás létesítésére, utalok a korona és a nemzet között fenforgó harmónia ápolására czélzó azon törvényre, melyben népei boldogi­lására dicsőségesen uralkodó Felséges Urunk és királyunk azon nemes elhatározása örökittetett meg, hogy történelmünk tíz dicső alakjának saját pénztárából szobor állittassék; utalok arra a törvényre, melylyel a király és a nemzet együtt ünne; Ii meg 1848 április 11-ét. Mind­ezeknél fogva a jelen kormányt, melyet mint országgyűlési képviselő is támogattam, ma is támogatom hazafias működésében. Nem szándékozom a költségvetés egyes tételeivel behatóan foglalkozni, csak mint gazda, a földmívelésügyi tárczára teszek pár rövid megjegyzést. Örömmel látom, hogy e tárcza költség­vetése tavalyhoz képest tetemesen emelkedett s igy az a régen hangoztatott óhaj, hogy föid­mívelési érdekeink nagyobb arányokban, gyor­sabb tempóban elégíttessenek ki, részben meg­valósul. Hangoztatom, hogy részben, mert itt nem állhatunk meg, hanem haladnunk kell tovább. Kérem is a koimányt, hogy földmívelési érdekeinket — pénzügyi helyzetünk szigorú szemmeltartása mellett — ezután is mennél szélesebb mederben karolja fel. Mi tagadás benne, ma is majdnem kizárólag földmívelő állam vagyunk s a közjólét földmívelési állapo­taink erőteljességén nyugszik. Nem mondom, hogy ez ideális állapot; az egészséges állapot az, ha egy nemzet jóléte a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem lehető harmonikus fejlett­ségén alapszik. De mert egészséges ipar csak virágzó földmívelésen nyugodhatik s mert virágzó kereskedelem csak kellően fejlett ipar és mező­gazdaság mellett állhat fenn: azt hiszem, alapját kell jól megvetni az épületnek. Ha az alap szilárd és erős, építhetünk rá díszes palotát;

Next

/
Thumbnails
Contents