Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.

Ülésnapok - 1896-24

XXIV. OKSZAGOS ÜLÉS 1898. márczius 19-én. Károlyi Tibor grőf elnöklete alatt. Tárgyai: Az elhunyt Gajzágó Salamon, idősb Széchenyi Imre gr. és Haller Jenő gr. emiékök jegyzőkönyvbe igtattatik. — Elnöki előterjesztés. — Szentesitett törvények kihirdetése. '— Szabadságkérés. Beadványok. — Az igazoló bizottság jelentés. — Krapae János és Eogdanovics Lucián püspökök a jegyzékbe felvétettek. — Tárgyaltatván, elfogadtatnak: a magyar királyi postatakarékpénztár kamatozó betétmaximumának és tartalékalapjának felemeléséről; a magyar keleti tengerhajózási részvénytársasággal kötött szerződés beczikkelyezéséről; a kisajátításról szóló 1881. évi XLI. törvényczikk kiegészítéséről szóló törvényjavaslatok; továbbá a coasuli bíráskodás életbeléptetése tárgyában beadott ministerelnöki jelentésre és az 1897-ik számadási év III. negyedében előfordult túlkiadások stb. tárgyában a magyar királyi állami számvevőszék által az országgyűléshez beadott jelentésre hozott képviselőházi határozatok. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső b., Dániel Ernő b., Fejérváry Géza b. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Korniss Károly gróf jegyző urat kérem fel; a szólni kívánókat Latinovits János jegyző úr jegyzi. Van szerencsém jelenteni, hogy folyó évi márczius és április havában Korányi Frigyes és Latinovits János főrendiházi tag urak fogják a ház naplóját bírálni. Tudomásul szolgál. Méltóságos főrendek! A múlt ülésünk óta lefolyt arasznyi idő alatt, a kérlelhetlen halál a méltóságos főrendek köréből ismét három kiváló tagtársat ragadott, ki az élők sorából. Gajzágó Salamon, e háznak élethossziglan kinevezett tagja, félszázad előtt, midőn az ország jogai veszélyeztetve valának, sorakozott azon honfiakhoz, a kik verőkkel és életűkkel védelmezték magyar hazánk közkincsét: a szabadságot. A harcz bevégezte után bekövetkezett válságos idők alatt a boldogult az ország törvényes állapotának helyreállítása érdekében, csendben megindult mozgalom élén álló hazafiakhoz csatlakozott; egy évtizeden át tartó ernyedetlen munkásság után, midőn 1865-ben a koronázó országgyűlés ő Felsége által legkegyelmesebben összehivatott, a boldogult csatlakozva — fájdalom, a természet adóját lerótt és az örök kehibe átköltözött — kiváló tagtársaihoz, bölcs mérséklettel, de habozást nem ismerő következetességgel védelmezte Magyarország igazait s velők együtt sürgette az alkotmány visszaállítását. A kedvező sors végre 1867-ben sikerrel koronázta kiváló férfiaink hosszú küzdelmeit, az alkotmány helyreállíttatván, új kormányzati rendszer behozatalához kellett fogni s azt, a