Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-9

IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 8S hetek, hogy mikor terjeszthető elő ezen javaslat, de olyannak tartom a kérdést, a melynek a komoly előkészítése most már elodázhatatlan, és erre vonatkozólag bele is mentem azon kérdés taglalásába is, hogy vájjon a theoiogiai karral kapcsolatosan, vagy a nélkül oldassék-e meg a felsőbb oktatás reformja. Itt Eötvös József báróra méltóztatott hivatkozni, hogy annak e tárgyban méltóságod tanácsot is adott. Eötvös akkor nem fogadta meg a tanácsát méltóságodnak, mert hiszen Eötvös épen a theoiogiai karokkal kapcsolatosan kívánta ezt megoldani. Az ö törvényjavaslata közkézen forog és abból látható, hogy minő theoiogiai facultással akar!a ő kibővíteni az egyetemet. Igenis, Trefort Ágoston volt hivatali elődöm arra az álláspontra helyezkedett, hogy theoiogiai karok nélkül kell a felsőbb oktatás kérdését megoldani. Én kifejtettem bőven, hogy miért tartom szükségesnek különösen Magyarországon a theoiogiai karokkal kapcsolatban megoldani a reformot. Szükséges, hogy a bevett vallásfelekezetek papjainak mód nyújtassák a felsőbb egyetemi képzésre, és hogy azoknak, a kik nemcsak elszigetelt seminariumokban akarják a papi képzést megszerezni, mód és alkalom adassék, hogy egyetemi képzésben is részesittessék legalább is kiválóbb papjelöltjeiket. Ezt nemzeti szempontból is igen fontos dolognak tartom és a magam részéről elvileg igenis a theoiogiai karokkal való kapcsolatos megoldásnak vagyok a híve. A méltóságos főrendiházi tag úr a középiskolai oktatásról is intézett hozzám kérdést arra vonatkozólag, hogy mi lörténik ezen áldástalan trifurcatióval. Gondolom, azt méltóztatik érteni, hogy a gymnasium és a reáliskolák mellett, még a görögnyelv-pótló tanfolyam is megvan. Erre vonatkozólag azt mondhatom, hogy a középoktatás nagyfontosságú kérdését már a közoktatásügyi tanácscsal tárgyaltam és főbb elveim is nyilvánosságra jutottak a leiratban. A közoktatás állapotáról szóló utóbbi jelentésben körülményesen van kifejtve nézetem a középoktatás reformjára vonatkozólag. Az egységes középiskolára törekszem, de kifejtve, hogy az egységes jogositású középiskola lebeg előttem. Ugy látom, hogy főbb vonásokban közös nézeteknek hódolunk a középoktatás reformjára nézve. FŐRENDI NAPLÓ. 1896 — 1901. I. KÖTET. A polgári iskolára nézve azt méltóztatott mondani, hogy ez elhanyagolt terület, hogy lenézik Csengéi y Antalnak azt az alkotását, stb. A polgári iskolára vonatkozólag ez az állítás talán azon nézetemnek félreértése, mely szerint többször azt a nyilatkozatot is tettem, hogy a polgári iskolák mai szervezetökben nem felelnek meg azon czélnak, a mely eléjök van tűzve. Erre nézve legyen szabad csak arra figyelmeztetnem, hogy hatosztályú polgári iskola van, a két felsőbb osztályban azonban alig van több tanuló az egész országban két-háromszázná», tehát látszik, hogy a felsőbb két osztály nem felel meg a gyakorlati élei szükségleteinek. Miután pedig hat osztályra van a tanterv készítve, de a negyedik osztály után elhagyják az iskolát, csonka képzéssel lépnek ki a növendékek. Ez az, a mit többször constatáltam és ezért mondottam, hogy a népoktatás keretéből kivéve a polgári iskola külön törvényjavaslatnak fogja tárgyát képezni; de ez nem azt jelenti, hogy a polgári iskolát elejtsük, hanem hogy életképesebbé akarjuk tenni, mert a gymnasium mellett óhajtjuk azon productiv osztályt, a melyet a polgári iskola nevel, mindjobban fejleszteni, s a küzdelemben a létért kellő tudással felfegyverezni. A nőknek az egyetemre való bocsátása kérdésében — úgy látszik — nekem ellenkező nézetem van, mint a méltóságos főrendiházi tag úrnak, mert azon nézetben vagyok, hogy ő Felségének az a legfelsőbb resoíutiója, a melyet előterjesztésemre és felelősségemre ő császári és apostoli királyi Felsége adott, tudniillik, hogy megengedte a nőknek az orvosi, továbbá a philosopbiai facultásravaló bocsátárát, ez egyike a legüdvösebb intézményeknek úgy behozva, olyan mérséklettel és oly conservativ módon, mint a hogy mi azt initiáltuk. Mert, engedelmet kérek, én nem akarok ma ezen igen nagyfontosságú kérdés fejtegetésébe belemenni, hanem egy dolog van, mely aligha fog czáfolatra találni: hogy tudniillik azt a tételt, mely szerint a nő in principio, tehát elvileg kizárandó lenne a felsőbb egyetemi képzésből, ezt a tételt igazolni semmivel sem lehet, sem physiologiai, sem p^ychologiai, sem más okokkal, mert ez annyi volna, mint azt kimondani, hogy a nőnek 12