Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-9

90 IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. soha, tehát egyátalán semmiféle nőnek képessége nincs, hogy egyetemi tanfolyamra járhasson és magát ott a magasabb tudományokban kiképezhesse. Azt a kérdést illetőleg, hogy a nőnek feladata a családi élet tűzhelye körül maradni, ha figyelemre kegyeskedik méltatni azl a jelentést, melyet az ezredéves ünnepély alkalmával kiadtam, ott az egyetemhez intézett rendeletemben egész programmot közöltem és azt mondottam, hogy én is azt tartom a nő hivatásának és feladatának, hogy a családi élet tűzhelyénél maradjon, de ha nincs módjában, hogy ezt tehesse — mert könnyű ismét e tételt in thesi felállítani, hogy maradjon a nő a családi tűzhely körül. De ha nincs tűzhelye? Ha teljesen magára van hagyatva ? Akkor igenis, meg kell engednünk, hogy a felsőbb oktatás útján is megszerezhesse a tisztességes megélhetés föltételeit. Azon sok előkelő társadalmi állású, de szegény elől, a kinek azonban a tanulásra tehetsége van, előre elzárni in principio azt, hogy magának f'ensőbb oktatás útján kenyérkereseti forrást biztosithasson, nem lehet. Azt sem fogadom el, hogy a tudás, az ismeret a nőiesség rovására történnék. Ezek nagyon régen elkoptatott argumentumok a kérdéses reformra vonatkozólag, a melyekkel ezen reformot megakadályozni nem lehet. Ez utat tört és tör magának az egész művelt világon. Méltóztassék megnézni, épen a napokban adta ki az osztrák cultusminister úr is azt a rendeletét, melylyel a nőket az egyetemi pályák egyikére, tudniillik a philosophiai facultásra bocsátja es az orvosi facultast sem fogja elzárni, sőt ezt is kilátásba helyezi. De hiszen a felsőbb leányiskolának igazán megfelelő tanítónőket sem leszünk képesek alkalmazni, ha nem en gedjük meg, hogy a philosophiai facultáson képezhessék magokat. Már maga az a czél, hogy felsőbb női iskolákra tanítónőkké képezhessük őket, szükségessé teszi, hogy elvessük azon — nézetem szerint — szűkkeblű és igazságtalan elvet, hogy a nők eo ipso eltiltandók az egyetemtől, a felsőbb oktatástól. A népoktatási törvény revisióját is méltóztatott felemlíteni és erre nézve figyelembe ajánlani, hogy sok üdvös elv van ebben a törvényben és vigyázzak, nehogy ezek feláldoztassanak a revisio alkalmával. Méltóságos főrendiház! Senkisem méltányolja jobban, mint én, azokat az igazán szép elveket, melyek a népoktatási törvényben levannak fektetve. Ezért mindenesetre igazán örök hála illeti Eötvös Józsefet és ő méltóságát, igen tisztelt tanácsadóját is, a kinek legtöbb része volt e törvény megalkotásában. De az idő halad és 30 év múlva sokszor egészen más követelmények állnak elő. A tapasztalat megmutatta, hogy különösen a népoktatási törvénynek nem annyira paedagogiai, mint inkább administrativ résae gyökeres reformra szorut. Ez elől a kormányzat nem zárkózhatik el. A népoktatási törvénynek igen mérsékelt és mindenesetre csak a szükség által parancsolt revisiójával tehát a kormánynak kötelessége foglalkozni. Zichy Nándor gróf ő excellentiája, úgy látszik, az 1893-iki, vagyis a tanítók illetményének kiegészítéséről szóló törvényre reflectálva azt mondja, hogy nem tartja az egészet komolynak, mert hiszen mi akarunk a felekezeteknek segélyt adni, de ez tulajdonképen mégis csak államosítás, vagy a felekezeti iskoláknak jeiiegökből való kivetkőztetése akar lenni. Ez a dolog egészen világos. Látni való, hogy a segélyezéstől függ az, mekkora befolyást gyakorolhat esetleg az állam az iskolára. Ámde tetszésére van hagyva az egyházi főhatóságoknak, hogy a segélyt igénybe vegyék, vagy ne vegyék. Én azonban mindenesetre igen nagy bajnak tartom azt, hogy nem merik igénybe venni némely felekezetek csak azért, mert az állami control esetleg kissé szigorúbb lehet és bizonyos tendentiáknak útját szegi. Be kell vallanom, hogy többször azt a sajnos tapasztalatot szereztem, hogy mikor felekezeti tanítók ellen fegyelmi eljárások végett keresem meg az egyházi főhatóságok egy részét, bizony igen sok sürgetésbe kerub igen sokszor kénytelen vagyok megkeresni újra meg újra az egyházi főhatóságok némelyikét, hogy méltóztassanak az adott eseteket komoly és szigorú vizsgálat tárgyává tenni. Én már egyszer kértem ö excellentiáját, inkább oda törekedjék hathatós befolyásával, hogy vegyék