Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-9
86 IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. oktatási politika pedig kezdettől fogva nem volt komoly és nem komoly ma sem. Ezzel a tárgyalás alapjául a budget ezen részét is elfogadom, mert a tárgyalás ezen stádiumában erre részletesen kitérni nem akarok, mert ezt már az általános vita alkalmával megoldottuk. Korniss Károly gr. jegyző: Vécsey József báró! Vécsey József b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! (Félkiáltások: Holnap! Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt a vallás- és közoktatásügyi tárczát elhagynók, bátor vagyok két tárgyat szóba hozni. Az egyik olyan, a mi itt van, a másik olyan, a mit nélkülözök a költségvetésben. A mire nézve kérdést vagyok bátor intézni, az a nápolyi Stazione Zoologica. Kívánnám tudni, hogy miképen jutunk mi ahhoz, hogy egy nápolyi tudományos intézetet 1252 írttal subvenüonáíjunk 1 Erre lesz szives ö excellentiája felvilágosítást adni. Másik tárgya felszólalásomnak az, hogy a sok tétel között nélkülözök ép olyan tételt, a mely az iskolai könyvek szabatos szerkesztését, különösen az alsóbb iskolákban divó tankönyveknek szabatosabb elkészítését biztosítani volna alkalmatos. Bizonyosan észlelhette már a minister úr ö excellentiája azt, valamint én is észleltem, hogy ez a része az irodalomnak minálunk igen alacsony fokon áll. Igen sok olyan könyv fordul meg a fiatalság kezén, a melynek még csak a magyarsága, még csak a helyesírása sem fogadható el; amellett a systematikus rend és a mi az alapos oktatásnál a fődolog, a világos és szakszerű rendszer a legtöbben egészen hiányzik. Én úgy vagyok érte sülve, hogy más országokban, különösen Németországban erre a kormány igen nagy súlyt helyez, sőt a saját gyermekeimnek is az előbbeni tanulmányi éveiből tudnék franczia s angol nyelven írott tankönyveket elementáris kis remekmű veket felmutatni, a melyek az elmék fejlődését és a helyes eszméknek terjesztését abban a széles körben igen nagyon előmozdítják. Már most, ha tekintem az irodalom e részének fontosságát a népnevelésre és az egész nemzet sorsára nézve, összehasonlítva az irodalom más szakmáival, a melyek talán sokkal magasztosabbak, de sokkal szűkebb körre vannak szorítva, ha tekintem, hogy ez alapeszméknek alapul kell szolgálniok az egész további remélhető műveltségnek, mondhatom, hogy nagyobb kincse az irodalomnak nincsen, mint épen a kisdedek számára készülő könyvek. E budgetben eddig soha egy fillért nem láttam, a mely arra lett volna szánva, hogy előkelő elmék — mert e szakma megérdemli, hogy előkelő elmék foglalkozzanak vele — oly literatura birtokába helyezzék a közönséget, melynek busás hasznát tapasztalnék a társadalomban. Ennek ellenére mi történik ? Nem akarok vonatkozással leani sem Budapestre, sem vidéki iskoláinkra, hanem mondhatom, némi üzlet fejlődött ebből a dologból. Olyanok is, a kik nincsenek is qualificálva, vagy hivat?a, összeférczeínek ilyen kis művet, arra megkapják a ministeri engedélyt, forgalomba hoznak belőle természetesen vagy 20—30—40 ezer példányt, a mi jó összeget hoz. Következik más, épen ilyen gyarló, s így megy ez in infinitum, a mi még avval a bajjal is össze van kötve, hogy a szülőkre ezáltal igen nagy teher hárittatik. Mikor az én fiaim a normális iskolákba és az alsóbb gymnasiumokba jártak, voltak esetek, hogy 45 frtot tettek ki, sőt ezt meg is haladták ezen alacsony fokú iskoláknak évenkénti tankönyvei. Azt hiszem, hogy ez nem egyezik meg azzal az elvvel, hogy a műveltség, a mennyire lehet, ingyenes, vagy olcsón hozzáférhető legyen. Azt hiszem, erről eleget mondtam és a minister ő exceüentiája meg fog engem nyugtatni. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Tekintettel az idő előre haladottságára, csak igen röviden fogok válaszolni, de azt hiszem, Zichy Antal főrendiházi tag ő méltósága a tanügynek oly régi és oly tiszteletreméltó bajnoka, hogy a hozzám intézett kérdéseket válasz nélkül hagynom valóban nem lehet, valamint Vécsey József báró ő méltósága szintén határozott kérdéseket intézett hozzám, tehát kötelességem, igen röviden, azokra refleetálni. (Halljuk! Halljuk!) Zichy Antal ő méltóságának egyik oly észrevételével kell mindenekelőtt foglalkoznom, a
