Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-9

IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 77 vezete és az igazságszolgáltatás módja, az igazság érzete és az erkölcsi tekintélye, melyet csak az eljárásnak erkölcsi alapon való végzése szolgáltat, ez az egyedüli óvszer; mert holt betű minden törvény, ha az azt kiszolgáltatónak egyénisége, lelki becsületessége, kötelességérzete, hazafisága nem szolgáltat biztosítékot a törvény különben holt betűjének valóságos érvényesítése iránt. És kérem, tekintsük a mi viszonyainkat, nemcsak a képviselőválasztáskor, hanem a mindennapi életben. Tekintsük a közigazgatás és az igazság kiszolgáltatásában, és azt fogjuk látni, hogy a politikai pártérdek mértéken túl csap és a polgároknak érzését mélyen sebzi, a bizalmat megrendíti és a tekintélyt, a mely nélkül kormányozni nem lehet, megsemmisíti, Én nagyon tudom méltányolni és conservativ érzelmeimnél fogva nagyon tisztelem azon tekintélyt, melylyel a közigazgatás és az igazságszolgáltatás közegeinek a közvéleményben bírniuk kell és a szélnek egy lengése miatt ahhoz nyúlni nem akarok. De hiába mondják azt, hogy ehhez nyúlni nem szabad. A történet nyúl hozzá és mutatja, hogy a hanyatlásnak a nemzetek létét veszélyeztető és államokat felforgató ily körülményei között mindig a közigazgatásnak és az igazságszolgáltatásnak alapjában való megrenditése rendíti meg a nép tömegeiben azt az erkölcsi alapot, a mely nélkül semmi állami szervezet kőzött az államnak nyugodtan, a közjólét előmozdítására közreműködnie nem lehet. Nem akarok és nem fogok részletekbe bocsátkozni, ennek ideje majd bekövetkezik a tárgyalások egy későbbi stádiumában; de igenis egyszerűen ezen átalános észrevételeimre hivatkozván, az előirányzatot a tárgyalás alapjául a magam és elvbarátaim nevében elfogadom. Elnök: Szólásra senki sincs felírva, tehát az átalános vitát bezárom. Joga van szólni a pénzügyminister úrnak. Lukács László pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Miután a költségvetés tárgyalása folyamán elhangzott beszédek legnagyobb részben a bizalmi kérdés körül forogtak és miután felfogásom szerint a bizalom kérdése annyira subjectiv természetű, hogy a körül argumentatiónak vagy capacitatiónak alig lehet helye, én részemről, eltekintve az átalános politikai kérdésektől, a melyekre a kormánynak nálam hivatottabb tagjai fognak kétségkívül nyilatkozni, tisztán és kizárólag csak egy pár megjegyzésre szorítkozom, a melyek pénzügyi és közgazdasági természetűek; mert kötelességemnek tartom ezekre elmondani észrevételeimet, nehogy azok észrevétel nélkül maradva, mint megtámadhatatían igazságok szerepeljenek. Samassa érsek ő excellentiája igen szép és érdekes beszédében néhány kifogást tett a költségvetésben előforduló intézkedések ellen és ezek között első sorban kifogásolta azt, hogy a mi administratiónk rendszerében a tisztviselők száma rohamosan szaporittatik. Méltóságos főrendiház! £n magam is azok közé tartozom, a kik igen jól ismerik az ilyen tendentíának veszélyét. És méltóztassanak meggyőződve lenni, már állásomnál fogva is, mint pénzügyminister igyekszem határozottan állást foglalni minden oly törekvéssel szemben, mely ezen a téren túlságokba igyekszik menni. Azonban óvakodnunk kell itt, hogy az egyik szélsőséget elkerülni akarva, egy másik szélsőségbe ne essünk bele. Az egyik szélsőség kétségkívül a tisztviselői karnak szükség nélkül való szaporítása; a másik szélsőség ellenben az, hogy azt kívánjuk a meglevő tisztviselői kartól, hogy daczára a folyton szaporodó teendőknek, daczára a folyton complicáítabbakká váló életviszonyoknak, az emberi erőt túlhaladó tevékenységet fejtsenek ki, a mi, azt hiszem, sem a humanitás szempontjából nem indokolt, sem az állam szempontjából meg nem engedhető. Mert hiszen ha azt akarjuk, hogy administratiónk megfelelő és jó legyen, minden embertől csak annyit lehet követelni, a mennyi az emberi erőnek megfelel. Méltóztatott excellentiád felemlíteni azt is, hogy nemcsak az államháztartásban, vagy helyesebben a költségvetésben az egyensúlynak fen tartására és biztosítására kell törekednünk, hanem egyik főfeladatunk kell hogy legyen az is, hogy a költségvetéstől eltérő túlkiad ásókat, az utólagos kiadásokat gátoljuk meg. Teljesen egyetértek ő excellentiájával e tekintetben; csakhogy megvallom, hogy a mai viszonyok