Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-9

76 IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. jogainkait ezen háznak, már — fájdalom — igen lesülyesztett tekintélye és jelentősége mellett legalább is a szabad szó és meggyőződésünk palástolatlan nyilvánitása által értékesíthetjük. Az előirányzat, bála Istennek, a mi fiscalis tekintetből megítélendő pénzügyi helyzetünknek elég kedvező képét tünteti elő, .de annak megítélését nem lehet egészen helyesen és alaposan magából az előirányzatból merítenünk, mert hiszen az nem foglalja mindazt magában, a mi nemcsak a közgazdasági, de magára a pénzügyi helyzetre nézve is nyomatékkal bír. Hiszen a pénztári készletek, az állam rendelkezése alatt álló jelentékeny összegek ezen előirányzatban nem szerepelnek. A mi pedig gazdasági letűnhet illeti, hisz a jelen helyzetben alig ítélhetjük meg, minő súlylyal és minő befolyással fog az a következő években gazdasági és financiális létünkre hatni, mert hiszen ennek egy jelentékeny része a közgazdasági kiegyezésben és a quotaiis kérdésben is rejlik. Mindazonáltal elégséges anyagot látok magam előtt a nélkül, hogy a részletek bonczolgatásába ereszkedném, annak jelzésére, hogy nem elég a pénzügyi egyensúly, hanem a gazdasági fejlődés egyensúlya, a gazdasági jólét ennél még sokkal fontosabb és csakis arra lehet maradandólag a pénzügyi egyensúlyt is fektetni. Itt van például a valuta kérdése ; mai napig igen érdekes kérdés, a melylyel sok elme foglalkozik. A valuta kérdését két különböző tekintetbői lehet megítélni. Az egyik maga a valutának rendezése, illetőleg a forgalomban levő értékjegyek arany vagy ezüst anyaghoz való kötése; megállapítása annak, mennyit ér a forgalomban levő egység az értékek átalános mérőjének tekintett arany vagy ezüsthöz viszonyítva. A másik kérdés az, hogy valóságos érczpénzforgalommal birunk-e és birhatunk-e és lehetne-e jelenleg avval bírnunk. Bármekkora aranykincset halmozunk össze improductive, kiemelve a közkereseti értékek tömegéhői, az aranyvalutát a közforgalomban azzal helyre nem állithatjuk. Azt csakis az értéktermelés állítja helyre, azt csakis ez biztosithatja, a nemzeti jólét s az itt szerző, működő értéknek mikéntje, mivoltja. Ennek bebizonyítása végett csak egyre kell hivatkoznom. Emlékezzünk vissza, hogy nekünk semmiféle aranyunk nem volt, és az a rongyos bankó, melynek háta mögött semmi egyéb nem állott, mint az a legnagyobb dolog, a nemzet értéktermelése, a háta mögött álló ezüstnél sokkal nagyobb értéket képviselt. Tehát ne büszkélkedjünk egyedül az egyensúlylyal, mely nagyon jó és kívánatos és ne is képzeljünk magunknak túlságosan sokat arról, hogy mennyi aranyunk van összehalmozódva az állampénztár rendelkezése alatt, igenis igyekezzünk e forgalom anomáliáit megszüntetni s főleg arra vagyok bátor felhívni — és erre, remélem, bírom is a pénzügyminister úr ő excellentiája nézetének ugyanazonosságát, — hogy főtörekvésünket itt az értéktermelés mellett az képezze, a mi ennél sokkal fontosabb, a jólétnek biztosítása. Mert az értéktermelés, mely a nép jólétének rovására eszközöltetik, az nem értéktermelés, hanem értékkiszivattyuzás. Én pedig constatálom azt, hogy főleg a mi mezőgazdasági köreinknek ez igen nagy gondját veszi igénybe, de megköveteli a törvényhozásnak, és a pénzügyminister úrnak a figyelmét is; és nagy csalódásban ringatná magát az, a ki azt képzelné, hogy oly adóalapot fenn lehet tartani, mely egészen más értékszámítási és más pénzügyi körülmények közt vettetett meg a kataszterben, vagy hogy ennek jövedelmeztetését úgy lehet elkerülni, hogy más czímen megszerezzük ugyanazon az emberen azt, a mit ezen a czímen tőle megvonni méltányosnak, és a mi ennél sokkal fontosabb, a közérdekben czélszerűnek nem tartunk. A budgetnek átalános tárgyalása alkalmával még egyre kívánok rámutatni, a mely egy dolog nagyon sokat foglal magában. Az érsek úrnak elvéhez szeretném kötni előadásomat. Ne képzeljük azt, hogy egy mesterségesen alkotott többség szavazata eltérhet az erkölcs és igazság felett. És ha van árnyoldala a parlamenti többség általi kormányrendszernek, úgy a legnagyobb árnyoldala, legnagyobb veszedelme az, hogy képzeit többségek által véli a valódi és erkölcsi jogalapot helyettesíthetni. Bárminő legyen a census, bárminő legyen a választási törvény, bárminő legyen a közigazgatás és a bíróság és perrendtartás szer-