Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-9

IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 73 Tudjuk, méltóságos főrendek, hogy számos éven át mily nagy nehézségekkei kellett küzdenünk, hogy elenyészszék költségvetésünkből a krónikus deficit. Óriási megerőltetésekkel tudtuk ezt elérni és ma is nagynehezen tartjuk fenn a költségvetési egyensúlyt, sőt ha mélyére tekintünk a dolognak, habár a költségvetési törvény 66.000 forint felesleget mutat is ki, elrejtve tulajdonkép ma is deficitről szólhatnánk, mert az államjavak eladásából az ország szükségleteire fordított tételek tulajdonkép olyanok, hogy eszel az államvagyon csökken. Tudom, mi lehet erre az ellenvetés, az, hogy ez beruházásokra lesz fordítva, sőt, hogy még sokkal többet fordítunk beruházásokra. Engedjék meg nekem arra utalnom, hogy a lefolyt harmincz év beruházásai közt és még ezeken kivül a legjelentékenyebbek a vasutak. Ezeknek nagy közgazdasági jelentőségét tagadni nem lehet, hanem hogy ez a beruházás az államra magára financiális szempontból mily csekély jövedelmet nyújt, ezt bebizonyítani igen könnyű, mert 95 millióra ragnak ugyan az államvasutaknak a bruttó-bevételei, de ha tekintetbe veszszük az államvasutak kiadásait, az államvasutaknak a tiszta jövedelme már 37 és fél millióra rug, de ebből le kellene vonni tulaj donképen azt, a mit ezen költségvetés szerint is átvett vasutak kamatbíztositása czímén, vagy vasutak átvétele folytán contrahált adósságok kamatai czímén fizetünk, ez pedig 13 millióra rug. így tehát csak 26 millió tulajdonképen az összes államvasutak pénzügyi eredménye, ez pedig elenyésző csekély kamatozás, ha tekintetbe veszszük azon óriási összegeket, melyeket Magyarország 30 év alatt a vasutakra költött. De vannak ezen költségvetésben oly tételek is, a melyeknek bár sem beruházási természetét, sem jelentőségét, sem culturális fontosságát tagadni nem lehet, de a melyek mégis financiális tekintetben teljesen improductiv beruházások. Az országház építésére fordított 850.000 forintnyi beruházás improductiv beruházás.Épúgy bármily nagy fontosságuk legyen az iskolák építésére felvett összegeknek, azok pénzügyi szempontból az államra nézve improductiv beruházások, ezek a befektetett tőkék kamatot nem hoznak, tehát az az 1,300.000 forint, a FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. mit mi eladott államjavakból beruházásokra fordítunk, nem fogja sem a beruházott tőkének kamatát, annál kevésbbé törlesztési járadékát fedezni. Tagadhatatlan, hogy az ország pénzügyi helyzete ma kedvezőbb, mint a lefolyt három évtizednek bármely része alatt volt-, hanem az ország adózó polgárai meg is vannak ám terhelve olyan mértékben, hogy a legcsekélyebb emelése a tehernek a legkáro-abb visszahatást szülné. Óva kell tehát intenünk attól, óvakodnunk mindenképen, hogy a már is ennyire fokozott terheket még tovább emeljük. Az ország közgazdasági helyzetéről ha képet akarunk magunknak alkotni, a legszembetűnőbb lesz kétségkívül az ország fővárosának valóban bámulatos fejlődése, mint igen örvendetes körülmény. Hozzáteszem, hogy minden körülmény között ép oly örvendetes az ország fővárosában terjedő nagymérvű magyarosodás, de mégis van valami idegenszerűség most is ebben a fővárosunkban. Csak tekintsünk végig az összes kereskedői czégeken, úgy a mint azoknak a czímiratai az utczákon vannak: hány van azok között, a melyekre azt mondhatjuk, hogy magyar? A földmívelés igen sok vidékén az országnak roppantul fejlődött, de azt még sem hiszem, hogy állithatná bárki, hogy kétszerannyit termelünk, mint 1867-ben, pedig terheink azóta több mint kétszer annyira emelkedtek. Keletkeztek gyárak, a gyáripar kezd fejlődni annak az állami támogatásnak a hatása alatt, a melyben részesül. De ismét itt is gyakran csal a külszín. Hány olyan gyár van, a mely ugyan Magyarország területén létezik, a melynek tulajdonosa azonban idegen, a melynél az alkalmazott munkaerő ugyancsak idegen, vagy a mely idegen kézben levő részvénytársaságnak tulajdona. Tehát az a közgazdasági tényező, a melyet az utóbbi három évtized alatt létesített gyárakban nyertünk, csak egy részében szolgál tulajdonképen ez országnak a javára; azon érték, a melyet ez a nagy ipar és még csak keletkező nagyipar producál, részben bizony ma is, más alakban bár, de mégis csak a külföldre vándorol és ott azoknak szolgái javára, a kik e gyárak tulajdonosai, tehát nem emeli 10