Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-9

74 IX. OESZÁGOB ÜLÉS. tulajdönképen, olyan mértékben legalább nem emeli az ország közgazdasági helyzetét, mint a hogyan az első pillanatra látszik. De miért foglalkozzam bővebben ezekkel? Hiszen arra nézve nem lesz ellenmondás, azt jól Lüdjuk, ha akármily fényeseD megrajzolnám az ország közgazdasági helyzetét, örömmel venné tudomásul azt mindenki. Sokkal nehezebbnek látszik ennek a fénynek az árnyékára rámutatni, hogy azután megtaláljuk az igazságos mértéket az ítéletre. Mégsem olyan fényes lesz ez, mert kétségbevonhatatlan tények állnak rendelkezésünkre. Magyarország ma is — és azt nem fogja tagadni senki — kiválóan íöldmívelő állam, de azt sem fogja tagadni senki, hogy nemcsak Magyarországon, de egész Közép-Európában a mezőgazdaság súlyos válság terhe alatt szenved. De mig más országok könnyebben állhatják ki e bajokat, mert az ő közgazdasági existentiájok nincs oly túlnyomó nagy részben a mezőgazdaságra aíapitva, nálunk mondhatjuk, ha a mezőgazdaság válságos helyzetben van, akkor az egész társadalom válságos helyzetben van. Meg is vannak ennek a következményei. Két kétségbevonhatatlan jelenség van még, a melyik közgazdaságunknak árnyoldalát képezi, és azt mutatja, hogy az örvendetes és tagadhatatlan fejlődés daczára igen sok okunk van, a melyik arra int, hogy állami kiadásainknál most is a legnagyobb takarékosságot érvényesítsük. Az egyik körülmény a kivándorlás. Ha egy országban, melynek népessége még nem oly nagy, hogy viszonyítva Európa többi államaihoz, a népesség nem találhatna benne megfelelő keresetforrást, a népesség kivándorol és pedig évről-évre, sőt a kivándorlás terjed, ez kétségen kivül annak a jele, hogy itt megnehezültek a megélhetés feltételei, hogy az ország közgazdasági állapota korántsem fejlődött oly nagy mér tékben, mint a hogy azt szeretik feltüntetni. Van egy másik dolog, és ez a socialismus. Ezekkel bővebben foglalkozni nem kell azok után, miket az egri érsek ő excellentiája elmondott. Az ország közgazdasági helyzete tehát, habár a lefolyt 30 év alatt, fejlődött is, nem fejlődött olyan arányban, mint a minő arányban emelkedtek az államháztartás terhei. De végre bármily nagy fontosságot tulajdonítsunk az anyagi kérdéseknek, van egy kérdés, mely még fontosabb, és ez az, vájjon a lefolyt 30 év alatt gyarapodott-e a nemzet erkölcsi ereje. Nagyméltóságú főrendek! Már maga az a körülmény, hogy ilyen kérdést föl lehet vetni, hogy ilyen kérdést föl szabad vetni, aggasztó jelenség. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha azt kérdezzük, miért lehet e kérdést fölvetni, miért szabad kételkedni abban, hogy a nemzet erkölcsi erejében nem szaporodott, hanem — fájdalom — úgy látszik gyengülni kezd, ezen kérdésnél és az ezen kérdésre való válasz megadásánál mérlegelni kell azt a nagy átalakulást, mely a lefolyt 30 év alatt mutatkozott. Oka az e tekintetben fenforgó aggasztó tüneteknek kétségen kivül a nagy közgazdasági átalakulás és az azzal járt, annak következtében megtörtént nagy társadalmi átalakulás. De ez a kettő maga még nem fejtené meg én előttem legalább, a politikai közéletnek azt a sajnos átalakulását, melyet az utóbbi időben tapasztalunk. Föl kell itt vetnem egy további kérdést. Mit tekintünk tulajdonképen a politika lényegének ? Szerintem az nem lehet egyéb, mint az, hogy egy nemzet más nemzetek sorában mint államalkotó tényező, vagyis mint állam érvényesüljön. Ha nem ebbe helyezzük a politika lényegét, akkor az mindig csak egyéni érdekhajhászatnak sötét szövevénye lesz; magasabb czélt kell kitűznünk, ha azt akarjuk, hogy a politikai élet színvonala ne sülyedjen. Nem akarok én most visszatérni arra, hogy az 1867-ben megalkotott úgynevezett kiegyezési törvények akkor megfeleltek a tényleges viszonyoknak ; nem akarok én most vitát előidézni azok értéke és czél szerűsége felett, hanem arra igenis utalok, hogy még föltéve azt is, hogy a kiegyezés az í 849-től 1866-ig lefolyt időszakhoz képest jó, vagy mint magasztaléi mondják, áldás volt: nem lehet állítani, hogy ott meg kell állani. Mert tagadhatatlan, hogy még az 1867-iki tőrvények sem lettek a magok egészében és azoknak szellemében megvalósítva, a kik azokat alkották, most e tekintetben a stagnatio hirdetése azok egyikének sem lehetett czélja. Ha nem is de jure, hanem de facto Magyarország államisága nem érvényesült kel-