Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-9
72 IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. hogy hazánk lakossága az 1870-iki népszámlálás adai szerint kerek összegben 15 és fél millió volt; ma, vagyis az 1891-ik évi népszámlálás szerint 17 és fél millió. 1868-ban Magyarország rendes kiadásai 99 és fél millióra rúgtak, a rendkívüliek 30 millióra; 1869-ben a rendes kiadások 151 és fél millióra, a rendkívüliek 33 milliót tettek. Ez a költségvetés, melyet ma tárgyalunk, 475 millióról szól s úgy a kiadások, mint a bevételek tételénél; megvan — formailag legalább — az egyensúly. Fontos kérdés előttem, méltóságos főrendek, az ország közgazdasági helyzetének megítélésénél tehát az, hogy az államháztartás terheiből egy-egy lélekre aránylag mennyi esett 30 évvel ezelőtt s mennyi esik ma. 1869-ben az ország költségvetését és lélekszámát egymással egybevetve, azt találjuk, hogy egy lélekre 7 frt 33 kr. esett, ma, ha a népesség szaporodását is tekintbe veszszük, egy lélekre ennél sokkal jelentékenyebb összeg esik. De, méltóságos főrendek, nehogy e tekintetben elfogultnak láttassam, az előttünk fekvő, most tárgyalt költségvetés némileg eltérő alapon nyugszik, mert az 1868—69-ik évi költségvetésekben a kiadások és bevételek túlnyomó nagy része a direct és indirect adók, s az államnak egyéb bevételei aránylag, azokhoz viszonyítva, nem voltak oly jelentékenyek, mint ma, midőn például — hogy csak egy tételt emeljek ki — magoknak az államvasutaknak költségvetése 95 millióra rúg, tehát majdnem megközelíti az 1868. évi költségvetésnek összes rendes kiadásait, melyek akkor 99 millióra rúgtak. Én tehát arra szorítkozom, hogy a most tárgyalt költségvetésből egybeállítsam azon tételeket, melyek nem az államnak tulajdonát képező ingatlanokból, bányákból, pénzverdékből, államvagyonból, szóval az államnak mindazon jövedelmeiből származnak, melyek directe nem terhelik az adózókat, hanem az állam iparszerű, üzleti bevételei, vagy az államjavadalmak tágabb értelemben produetumai. Szorítkozom tehát arra, hogy mennyi közteher hárul ma az országra, a mely természeténél fogva olyan, hogy az az egyes adózó vállaira nehezül. Ez pedig a következő. Egybe van lláitva a költségvetés IV, fejezete 13., 14. czím alatt a direct adók összege 99 millióval, a fogyasztási adók 71 millióval, a bélyegjövedelem 14 millió, az illetékek 21 millió, a dohányjövedék — mert monopólium, annak összes terheit olyannak kell tekintenem,' melyek végeredményükben az adózókra hárulnak — 53 millió, a lottojövedék 2 millió, a sójövedék 12 millió. Összesen 270 millió az, méltóságos főrendek, a mit én oly természetű bevételeknek és kiadásoknak, vagyis oly természetű költségvetési tételnek tekintek, melyek közvetve az egyes adózók vállait terhelik. Ezt egybevetve a lélekszámmal, mely a legutóbbi népszámlálás szerint 17 és fél millió, kétségkívül több mint kétszer akkora megterheltetést mutat ki, mint a mennyi 1868-ban az ország adózó polgáraira nehezült. De még tovább megyek, méltóságos főrendek. Nehogy elfogultsággal vádolhassanak e tekintetben, az utolsó népszámlás 1891 ben volt. Azóta, ha a lakosságnak az utolsó évtized alatti szaporodását veszszük figyelembe, ma már a lakosság számát 18 millióra vehetjük. És én ezen számot fogadom el alapúi, ámbár ott, hol a lakosság szaporodott, a nem keresők száma aránylag mindig nagyobb, mint a keresőké, tehát a terhet nem lehet szorosan véve a lélekszám, hanem a keresők számaránya szerint felosztani. Mégis elfogadom ezt a tételt és akkor egy lélekre, egy adózóra 15 frt 36 kr. esik, tehát jóval több, mint 1868-ban. Már most, mert kétségtelen, hogy az ország közgazdasága 1868 óta emelkedett, azt is megengedem, hogy az ország közgazdasága még nagyobb arányban fejlődött volna, mint a minőt maga a lélekszám mutat, t. i. viszonyítva az 1868. évhez, a midőn 15 és fél millió volt az ország lakossága, és ha most 18 millióra veszszük, tehát x / 5 részével szaporodott a lakosság, én megengedem azt, hogy az ország közgazdasága nemcsak 1 / 5 részével emelkedett 1868-hoz képest, hanem tetemesen, sokkal nagyobb mértékben, azt azonban nem concedálom, hogy Magyarország ma kétszer oly gazdag volna, mint volt 1868-ban. Ezt a körülményt most, midőn arról lesz rövid idő múlva szó, hogy az ország új terhet vállaljon-e magára, már ez időszerűit különösen kiemelendőnek tartom.
