Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-9

IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 67 anyagi kifejlődésünknek alkotmányunkkal való összhangjában. Vegyük már most szemügyre államéletünk jelen állását. Habár nemzetünk ez utolsó harmincz év alatt tagadhatlanul nagy előremenetelt tett, mégis, más európai népek állapotával össze­hasonlítva jelen helyzetünket, bármennyire fájjon hazafiíágunknak, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy sem szellemi, sem anyagi helyzetünk ki­elégítőnek nem mondható s hogy a nagyobb jó­lét, melyet egyesek élveznek, nem pótolhatja a veszteségeket, melyeket a közélet mezején szen­vedünk. A szigorú, nem elöiíéletes és pártoskodó kritika valamely nép jólétét nem Lucullus pa­lotáiban, hanem a műhelyekben, a földmives nép körében keresi és annak boldogságát nem az irott törvényekben, hanem azok alkalmazá­sában és abban a jólétben, melyet mindenki élvez, kutatja. Vizsgálat alá veszi a családi viszonyokat, a nevelést, a művészetet; kiterjeszkedik arra, minő lábon áll a közbiztosság, miként vannak elosztva a javak, könnyű s olcsó-e a nagyok, gazdagok és az alacsonysorsúak és napszámo­sok, a kormányzók és kormányzottak közt. Valamely társadalom állapotának méltatá­sára nem elég törvényeinek alapos kutatása, meg kell határozni azon hatást is, melyet a szokások gyakorolnak. A törvények kimondják az egyenlőséget és a szabadságot, és a szokások mégis az előkelő osztályoknál és a kegyenezek­nél hagyják meg a túlsúlyt. Megeshetik, hogy a kormányzási rendszer­ben egyesek mesterkélt támaszt, mások meg gátat találnak, mely azokat érdemetlenül segíti, ezeket méltatlanul akadályozza emelkedésökben s ekként egyesek győznek küzdelem nélkül, uralkodnak érdem nélkül, a nélkül, hogy tehet­ségeiket legitimálhatnák. A mi pedig a szabadságot illeti, megeshetik, hogy az alkotmányban biztosított társadalmi és po­litikai szabadságok nem bírnak kellő biztosíté­kokkal az azoktól eredő visszaélések ellen, kik a jog és rend védelmére hivatvák. E biztosí­tékok hiánya pedig egy más okból valamely államban mindig az utóbbinak rossz szerveze­tére mutat s a polgárok minden pillanatban ki vannak téve azon veszélynek, hogy leglénye­gesebb jogaik legszebb érdekeik a hatalomnak esnek áldozatul. Ha most közéletünk eme különböző ágait, melyekre a szigorú eriticának kiterjeszkednie kell, fontolóra veszszük, tagadni nem lehet, hogy vannak még kielégítetlen nagy érdekek, teljesítendő kívánalmak, megszüntetendő vissza­élések. Ismerjük az előnyöket, melyekkel nem birunk, s tudjuk, hogy jogunk van hozzájok. S azért helyzetünket figyelemmel kisérve, kielégítő­nek azt nem mondhatni. Bizonyos ellentét mutatkozik a felszín és alap, a dolgok külseje és a dolgok valódisága között. Mindenki folytatja ugyan szokott élet­módját s mégis a bizonytalanság nyugtalan ér­zetével tekint az ismeretlen fejlemények felé. Mert csakugyan el kell ismernünk, hogy az ország több tekintetben nem fejlett ki any­nyira, hogy a tényleges állapotok állami viszo­nyainknak megfelelnének. Tekintsünk körül, hol van tér, mely a nemzet gondoskodását igénybe ne venné. Az igazságügyminister a képviselőházban egész sorozatát emelte ki azon teendőknek, melyeket igazságszolgáltatás terén munkába kell venni és pedig akként;, hogy a magyar justitia tekin­télyével tiszteletet és bizalmat keltsen itthon is s külföldön is. Közigazgatásunk egész rendszere legfontosabb anyagi érdekeink, culturalis viszo­nyaink, szóval minden orvosló kézre vár. Főkép közigazgatásunkban sok maradt fenn, mi egy egészen más rendszernek része s a mi azon elvekhez, melyek most átalában, elfogadtatnak, nem illik többé. Szükséges, hogy a társadalmi erők oly módon legyenek csoportosítva és rendezve, mi­szerint a felsőbb hatóságokat, melyek a kor­mányhatalmat gyakorolják, gyámolitsák, vagy szükség esetén mérsékeljék. Ha a politikai és társadalmi élet helyi intézmények és tái-sulás által nincs szervezve, a szabadság benne soha­sem álland biztos alapokon. Gyakoroltassák b$x a hatalom a polgárok közreműködésével, legyenek bármily czélszerűen is annak külön­böző szakai a hatóságok között megosztva, az absolutisrnus mindezek daczára utat tör maga­sa

Next

/
Thumbnails
Contents