Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-9
68 IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. nak, a többek által vezetett kormányban épp úgy, mintha az csak egynek kezében van. A nemzetnek szüksége van biztosítékra az azoktól eredő visszaélések ellen, kik a hatalmat a jog és igazság megvédésére nyerték. E biztosítékok hiánya gonosz visszahatással van a társadalom szellemi, erkölcsi és anyagi rendjére. Gonosz visszahatással van ennek folytán magának a haladásnak menetére. Megzsibbad ott a hasznos egyéni tevékenység, megriad a megbízható vállalkozási szellem, mert hiúkká és értéktelenekké válnak azon jogok, melyek a tehetségek egészséges kifejlődésének, a kötelesség valódi szabadságának és a becsületes munka gyümölcsök nyugodt élvezetének biztositékául szolgálnak. A mindenfelé megindult mozgalom, mely a választási jognak kiterjesztését tűzte ki feladatául, figyelmünket szintén a választási törvényre fordítja, mely csakugyan alapos javítást igényel. Én ez alkalommal csak egy kiváltkép szembeötlő körülményt kívánok kiemelni. Az 1896-iki választók száma 889.714, vagyis az összes népesség alig 6°/o-a, illetőleg a 20 éven felüli, tehát választókorban levő férfinépességnek 22°/o-a. E szerint e kornak 78°/o-a e választási jog sánczain kívül áll. Tudom, hogy a politikai jogok nem egyetemesek és nem mindenkire nézve egyenlők, hanem különlegesek és határoltak. Ezen jogok gyakorlásához bizonyos feltételek és biztosítékok vannak kötve, mert a társadalom érdeke mire e jogok vonatkoznak és hatnak. Mégis a kiváltságosak ily csekély száma — 4 millióból 22°/o — komoly megfontolásra hív fel, szemben az e téren mutatkozó irányzattal és máris érvényesülő kívánalmakká]. Ez irányzat fontosságát csak fokozzák korunk eseményei. A gyakorlati józan politikának már a távoli látóhatáron észre kell venni minden uj érdek feltűnését, és ha ütött az óra, ki kell azt elégítenie, főleg pedig tisztában kell lennie azzal, hogy az egymást felváltó eszmék, a megújuló erkölcsök s az emberi társadalmakat mozgató r-mények és szenvedések közepett sohasem szabad egy kormánynak kora mögött maradnia. Foglalkozni kell tehát e kérdéssel is és messzelátó bölcseséggel határozni, vájjon és miként csatoltassék traditióink segélyével új közös kötelék azon régiekhez, melyek bennünket összekapcsoltak. Itt van továbbá aggodalmat gerjesztő közgazdasági helyzetünk, Ezzel kapcsolatban előttünk áll a munkások kérdése, mely a jelenlegi társadalmi rend gyökereit érinti. A munkások elégületlenek sorsukkal, A munka évi termelésének nagyobb részét, sőt a tőkepénz és földbirtok egy részét akarják megnyerni. Ez a vagyonok áthelyezésének harcza. Továbbfejlődésének megakadályozása és a meglevőnek megszüntetése, legalább enyhilése a kormány bölcseségére, a nemzet szeretetére vár. Vajha már rég felismertük volna, hogy a társadalmi izgatások nem helybeliek, mint a politikáik. Azok áíalánosak, mint a vallásforrongások. Mert egyetemlegesen érzett szükségekre és oly vágyakra vonatkoznak, melyek mindenütt az emberi lélek mélyén szenderegnek. A gazdasági helyzet majdnem ugyanaz lévén különféle államokban, ugyanazon panaszokra, ugyanazon vágyakra és ugyanazon gyúlékony elemekre talál. Nem ismervén fel jókor e nagy igazságot, ma már mint vészt jelzővel foglalkoznunk kell e kérdéssel komolyan. Tudományos felolvasások ma már nem elégségesek, nem elég átalános kinyilatkoztatások, absolut szólamok iránt kelteni hitet, melyek nem mondják meg félreérthetlenül, hová kell irányozni az egyéni és köztevékenységet a kapkodó tapasztalatlanság és az önző cselszövények közt. Ma tenni kell és pedig messzelátó bölcseséggel, mert kuruzsolás csak mérgesiti és fokozza a betegséget. A munkás sokat tanult, nagy iskolán ment keresztül, megtanulta, hogy nincs jog, nincs igazság, csak az, a melyet a többség teremt. Kezd már nem kételkedni a felett, hogy ő a többség, a többit majd elintézi. És hogy csakugyan elintézzék, létesítették a munkások nemzetközi társulatát, melynek feladata a munkások végleges felszabadítása, a minek keresztülvitelénél az internationale túlmegy a nemzetek határain, elfelejteti a fajok ellenségeskedését, gyökerestől kitépi a haza szeretetét, sőt annak eszméjét is. A hontársak
