Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-6
52 VI. ORSZÁGOS ÜLÉS. alatt, mint nálunk eontempláltatik; ma azonban a dolog nem úgy áll, mert szüksége merült fel a sorsjegyek szaporításának és nem 100.000, hanem 190.000 sorsjegy bocsáttatott ki. Már ez magában véve jelentékenyen nagyobb mennyiség, majdnem kétszerese annak, a mit mi kibocsátunk. Ez egymagában indokolja a különbséget a pénzügyi eredményben, mely ott mutatkozik és itt eontempláltatik. Azonban ettől eltekintve, méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy mig Németországban már körülbelül egy század óta fennálló intézmény az osztálysorsjáték és beleélte magát a felfogásba, a közönség megkedvelte és teljes bizonyossággal lehet számítani a sorsjegyek értékesítésére, addig mi csak kezdeményezéssel állunk szemközt, a melynek bizonyos eredménye nemcsak hogy nincs, de a meglett kísérlet után, melyet a raillennaris osztálysorsjátékkal tettünk, meglehetősen kétes az eredménye. Mert a közönség még nem ismeri és nem is kedveli az osztálysorsjátékot és hosszú időre lesz szükség, mig azt a közönség megkedveli és mig ennek pénzügyi eredményei biztosítva lesznek. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a kormány minden lehető kísérletet megtett a pénzügyi eredménynek az államkincstárra nézve kedvezőbbé tételére, de bizonyos határokon túl nem mehet, mert végre is a dolog nem egyoldalú elhatározástól függ, hanem kölcsönös alkunak eredménye. Egy másik észrevétele a méltóságos főrendiházi tag úrnak az, hogy a legkisebb sorsjegy, mely elárusítható: 75 kr., vagyis \ x jz korona. Ő méltósága ezt az összeget kicsinynek tartja. Magam is concedálom, hogy ez nem nagy összeg, de ha összehasonlítjuk ezt az összeget azzal, hogy az eddigi kis lottónál már 5 kros betétekkel is lehetett játszani és ez volt az oka annak, hogy a legalsóbb néposztály teljesen belemerült a lottójáték szenvedélyébe, azt hiszem, tetemes különbség van a két tétel közt. És végül nem az volt a czélunk, hogy a vagyonosabb osztályra nézve tegyük lehetővé az osztálysorsjátékban való részvételt, hanem hogy meggátoljuk a szegény néposztálynak a játékban való részvételét, mely a bűnügyi statistika szerint mindenféle bűnökre vezet. Egyébiránt bátor vagyok megjegyezni, hogy a 75 kr. nem egy egész sorsjegynek, hanem 1 /8 sorsjegynek az ára. Tehát nyolszszor annyi, vagyis 12 korona a legolcsóbb sorsjegy ára, mely egyetlenegy, vagyis az első sorshúzáson játszik. A ki tehát 75 kros részsorsjegyet vesz, az csak egy nyolezadrészében részesül a nyereségnek. Nem mondom, hogy nem volna lehetetlen, sőt magam is szem előtt tartom annak a lehetőségét, hogy ha arról győződném meg, hogy nem érjük el azt a czélt, a mit el akarunk érni, mely szerint a legszegényebb néposztályra lehetetlenné tegyük a játékban való részvételt, mondom, nincsen kizárva az, hogy az 1 /8-rész sorsjegy ára 75 kr. helyett magasabb összegben állapittassék meg, úgy, hogy megnehezítsük a szegényebb osztályoknak játékszenvedéíyök kielégítését. A mi végre azt a kívánságát illeti ő méltóságának, hogy ne szaporítsuk a sorsjegyeket, erre nézve bátor vagyok megállapítani azt, hogy a szaporításnak lehetőségét azért kellett nyitva tartani a szerződésben, mert a németországi tapasztalat azt bizonyítja, hogy egy bizonyos idő múlva ezen sorsjegyek tényleg nem feleltek meg a kereslet nagyságának úgy, hogy agióval jöttek forgalomba. Ez mindenesetre visszás állapot, a mit meg kellett akadályozni. Arra az esetre tehát, ha idővel csakugyan nálunk is beállana az az eset, hogy a sorsjegyeknek megállapított száma annyira nem elégséges, hogy az — a nagy kereslet miatt — csak felpénzzel volna kapható, arra az esetre legyen meg a lehetőség arra, hogy a kormány engedelmével és hozzájárulásával a sorsjegyek száma szaporítható legyen. Más körülmények közt ez semmiesetre nem fog történni. Méltóztassék a méltóságos főrendiházi tag úr meggyőződve lenni arról, hogy a kormánynak nem az a czélja, hogy a játékszenvedélyt fokozza, hanem ellenkezőleg, inkább az a törekvése, hogy megakadályozza a játékban való részvételét azoknak, a kik a legkevésbbé sem hivatvák arra, hogy ebben a sorsjátékban résztvegyenek. És méltóztassék meggyőződve lenni arról is, hogy a kormánynak igenis törekvése az, hogy jövőre minden szerencsejáték megszűntettessék. (Helyeslés.)
