Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-6

VI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 51 nium akalmával végrehajtott hasonló osztálysorsjáték alkalmából nem sikerült neki a hazai intézetekkel, e tekintetben megállapodásra juthatnia. Ériem, hogy akkor nem lehetett; az természetes, mert a ki ismeri az ilyen sorsjátékoknak igen szövevényes manipulatióját, tudja, hogy egy évi tartamra ilyeneket berendezni, előkészíteni alig lehetett. De más kérdés az, hogy ha 20 évi kibocsátásról van szó, vájjon akkor más intézetek, csoportok erre nem vállalkoztak volna-e? Még azt is tudom, hogy ő nagyméltósága más alkalommal felemiitette volt azt is, hogy ilyen kísérletet azért sem akar tenni, mert refus esetében károsította volna az államkincstárt s valószínűleg még ezt sem lehetett volna elérni. Nos, az ilyen refust, azt hiszem, nem kellett volna 6 nagy méltóságának bevárnia, mert a tapogatódzás még nem tárgyalás és ha a tapogatódzás eredménye az lett volna, hogy csakugyan a többi intézetek erre nem vállalkoznak, akkor aztán a bizottsági tárgyalás, úgy a mint az végrehajtatott, elfogadható lett volna. Ez aggaszt engem az iránt, hogy a most elért bérösszeg ki nem elégit. De van azonkívül még más észrevételem is, nevezetesen eltekintve attól, hogy itt kétszeres az ára az egyes sorsjegyeknek, mégis a legcsekélyebb tétel éppen azt a közönséget, a melyet mi megóvni akarunk a játéktól, mintegy közelebb juttatja ahhoz. Nevezetesen Poroszországban, mint Szászországban is a legkisebb tétel 10 százaléka a kibocsátási árnak, tehát 40 márka után a legkisebb sorsjegy ára 4 márka. Itt azonban a kibocsátás kétszeres és a legkisebb tétel 75 krajczár. Bocsánatot kérek, én e tekintetben nem látom elérve azt a czélt, a melyet ő nagyméltósága, sőt mondhatnám az állam, mint olyan, maga elé tűzött, hogy igenis a legszegényebb sorsúakat a játéktól, a menynyire lehet, távoltartsa. Ezen észrevételt meg kellett tennem azért, mert nem találom magamat teljesen megnyugtatva ő nagyméltóságának előterjesztése által. De egyet határozottan helytelenítek s ez az, hogy nem elégedett meg azzal, hogy ezen kétszeri sorsjátékkal száz meg százezer sorsjegy bocsáttassék ki, hanem még rámutatott annak lehetőségére is, s mintegy ösztönt szolgáltat arra, hogy ezen felül is nagyobb számmal bocsáttassanak ki, a mi más államokhan egyátalában gyakorlatban sincs. Ha lehetséges lett volna a pénzügyi tekintetek szemmel tartása mellett még csekélyebb összegre leszorítani a kibocsátás Összegét, azt én üdvözöltem volna, de semmi esetre sem helyeselhetem azt, hogy kétszeresénél többre fokoztassék annak, a melyen állnak a poroszországi, szászországi, spanyolországi, braunschweigi, hamburgi s más hasonló kibocsátások. Ennek következtében igen kérem ő nagyméltóságát, hogy ez irányban ne méltóztassék buzditólag hatni, hanem a százezer sorsjegy kétszeres kibocsátását, a mi úgy is nagy összegnek felel meg, nyolczvannal szorozva

5 legalább maximumnak tekinteni. Ily megjegyzések kíséretében én a törvényjavaslatot elfogadom. Lukács László pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendiház! Miután ő méltósága a t. főrendiházi tag úr átalánosságban maga is el méltóztatott fogadni a törvényjavaslatot, nem lenne indoka felszólalásomnak, ha nem tartanám kötelességemnek egy pár észrevételt tenni azokra, miket ő méltósága mint kifogásokat azon szerződés ellen méltóztatott tenni, mely előzetesen a törvényhozás jóváhagyásának fentartása mellett megköttetett. Ugyanezen kifogásokat volt szerencsém már a főrendiház pénzügyi bizottságában is hallani ő méltóságától s igyekeztem már ott megtenni azokra észrevételeimet, igyekeztem ő méltósága aggályait eloszlatni, úgy látom azonban, hogy ez eredményre nem vezetett s ezért kötelességem ezekkel a kifogásokkal ez alkalommal is foglalkozni. Ó méltóságának fő kifogása az, hogy ezen contemplált sorsjáték pénzügyi eredménye nem kielégítő és ezt deducálja abból az összehasonlításból, melyet az itt tervbe vett és a Németországban fennálló hasonló osztáíysorsjátékok közt tett. Erre az összehasonlításra kötelességem megemlíteni, hogy bizonyos tévedés csúszott be ő méltóságának számításába; mert igaz ugyan, hogy régebben ugyanoly számú sorsjegyek voltak kibocsátva a porosz sorsjáték 7*