Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-6

50 VI. ORSZÁGOS ÜLÉS. teiben is méltóztatnak elfogadni, (Helyeslés.) miről a képviselőház értesíttetni fog. Kérem a lottójövedékről szóló 1868 : XX. törvényczikk módosítását tárgyazó törvényjavaslatról szóló pénzügyi bizottsági jelentés felolvasását. Latinovich János jegyző (olvassa). Elnök : Kivan valaki átalánosságban hozzászólni ? Latinovich János jegyző : Lipthay Béla báró! Lipthay Béla b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Most megint azon helyzetben vagyok, hogy a törvényjavaslatot, mint olyant, elfogadhatom, de nem zárkózhatom el attól, hogy némely megjegyzéssel kisérjem. Megjegyzéseim vonatkoznak első sorban a pénzügyi eredményre, melynek tekintetéből méltóztassanak megengedni, hogy párhuzamot vonhassak a hasonló állapotokkal, a melyek a külföldön már régebben fönnállanak és azzal, a mi itten czéloztatik. A mint méltóztatnak ismerni, nem annyira az indokolásból, mint inkább csak a képviselőháznak itten bemutatott jelentéséből, hogy a játékterv szerint kétszeri kibocsátással mindannyiszor 100.000 sorsjegy bocsáttatik ki; ezen sorsjegyeknek pedig —- az egészet értve — összege 80 frt, illetőleg 160 korona. Ha ezzel összehasonlítom azokat a külföldön létező hasonló osztálysorsjegyeknek kibocsátását, legelső sorban azt tapasztalom, hogy mig például Németországban, — mert ennek példája különösen felemlittetett, — a mint méltóztatnak tudni, több helyen bocsátottak ki ilyen osztálysorsjegyeket, de ezek közül csak azokat említem fel, a melyek legkiválóbbak és ezeknek egyike Poroszország. Poroszországban az ilyen osztálysorsolásnál a kibocsátási ár, illetőleg az egész sorsjegynek ára 40 márka. Szászországban szintén 40 márka. És mit tapasztalunk ott? Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy midőn a kibocsátási ár 40 márka, a sorsjegyek száma pedig szintén annyi, mint itt, tudniillik 100.000, ott a jövedelmezőség ezen sorsjegyek kibocsátásánál, nevezetesen elsősorban Poroszországban az egész összegnek 13 százaléka, hozzászámítva még a beiratkozási 1 százalékot, azonkívül a bélyegilletékért 5 százalék, és ennek következtében egész évben circa 16 — 18 százalék a, a kibocsátott összegnek. Ha ezzel összehasonlítjuk a nálunk tervezett kibocsátást és azon bérösszeget, a melyet az állam magának kikötött, úgy ez körülbelől úgy aránylik mint 9 : 16-hoz. A másik Szászország. Itt a kibocsátási ár mint előbb emlitém, szintén 40 márka, a feltételek körülbelől ugyanazok, az államnak jövedelme körülbelől ugyanaz, a mely azonban itten egy fix tételben szerepel, azaz évenként négymillióötszáz és néhány ezer márka, egy oly kibocsátásnál, a melynek egyes sorsjegye 40 márka, holott itten nyolczvan forint és ennek következtében határozottan még sokkal előnyösebb az ottani pénzügyi eredmény. Nem akarom említeni még a külföldnek más országait, mint például Spanyolországot, a hol huszonnégy és fél százaléka a kibocsátási összegnek az állam jövedelmét képezi. Ha ezeket latolgatom, önként az a kérdés merül fel, hogyan lehetett az, hogy itt nálunk az államkincstár egy, szerintem túlcsekély összeggel megelégedett? Hát valószínűleg azért, mert első kezdeményezés volt, és így megengedem, de mindenesetre nagyon fajnálom azt, hogy ha daczára annak, hogy mint kezdeményezés, — habár az első években tudjuk, hogy másutt is igy volt, — kevesebbet jövedelmezett, nem iparkodott meggyőződést szerezni arról és legalább bennünket megnyugtatni aziránt, hogy ez az összeg csakugyan a non plus ultrája annak, a mi elérhető volt. Tudjuk, hogy ez irányban a tárgyalásokat csak egy intézettel vette fel itt a fővárosban, a mely összeköttetésben volt egy bankházzal, mely Németországban hasonló dolgokkal foglalkozik. Szerintem nagyon kétséges, vájjon, ha nemcsak erre az egy intézetre szorítkozott volna, az általam csak nagyjában felhozott adatok alapján nem sikerült volna-e nagyobb összeget elérnie. De ha feltevésem nem is alapos, mindenesetre megnyugtatásul szolgált volna, hogy a jelen körülmények között többet elérni csakugyan nem lehetett. Ez irányban a pénzügyminister úr ö nagyméltósága már más alkalommal is felkéretett felvilágosítás adására és ugyanakkor emiitette volt azt, hogy a millen-