Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-15
XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 155 Cziráky Antal gr. jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Ei van fogadva. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czírnét és 1—4. §-ait : melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ha nincs észrevétel, a törvényjavaslat el van fogadva s a képviselőház erről értesíttetik. Fel fog olvastatni a máramaros-kőrösmezei határszéli állami vasútra vonatkozó bizottsági jelentés. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök: Van-e ellene észrevétel? (Nincs!) El van fogadva. Méltóztassék a részleteket felolvasni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat csiráét és 1—3. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ha nincs semmi észrevétel, a törvényjavaslat végleg el van fogadva s erről a képviselőház értesíttetni fog. Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Folytatjuk az ülést. Méltóztassék felolvasni a közjogi és törvénykezési bizottság jelentését az esküdtbiróságokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Méltóztatnak hoyzászólni? (Elfogadjuk!) El van fogadva átalánosságban. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, az 1 — 3. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 4. §-t). Elnök: Gáli József főrendi tag kivan szólni. Gál! József: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! E szakaszhoz módositványt van szerencsém beadni. Az esküdtbiróságokról szóló törvényjavaslat 4. §-ában az első kikezdés végére »ha vagy« szavak előtt közbeszúrandó: »vegyes nemzeti ségű vidéken ezenfelül azon nem magyar nyelvek egyikét érti, mely az illető biróság területén divik s azon terület törvényhatóságának jegyzőkönyvi nyelvét képezi.* Ezen módosítás szükségességét a következőkkel indokolom: Az esküdtbíróság helyes működésének átalánosan elfogadott egyik alapfeltétele a bizonyítékok szabad mérlegelésének megengedésé mellett az, hogy ítéletét a közvetlen előtte lefolyó tárgyalásból és bizonyítási eljárásból, tehát a vádlottnak és tanuknak közvetlen előtte tett vallomásából, úgy a vallomáskor felmerült, azoknak lelki állapotát viszszatükrözö egyéb körülményekből merített benyomásra fektethesse. Ezen benyomás azonban természetesen nagyon fogyatékos lesz, ha az esküdt a vádlottat s a tanukat nem érti, még akkor is, ha a lehető legképzettebb tolmács alkalmaztatik. Úgyde oly tolmács, ki úgy a magyar, mint az illető nem magyar nyelvet tökéletesen bírja, azonkívül a kellő jogismerettel is bír, hogy a műkifejezéseket úgy a népnél szokásos szóíásmódot hibátlanul lefordítsa, az ily állással járó csekély javadalmazás miatt nehezen kapható; egy mondat elhibázott fordítása pedig némelykor az egész ügynek más fordulatot adhat. Különösen szükséges az ajánlott intézkedés azért, mivel az új törvény az esküdtbíróság hatáskörét, mely eddig csak a sajtóügyekre szorítkozott, a közönséges bűntényekre is kiterjeszti. A sajtóbiróság elé ugyanis rendesen csak az értelmiséghez tartozó egyének kerülnek, kik rendesen bírják is a hivatalos nyelvet s azon védekezhetnek, közönséges bűntetteknél azonban többnyire a nép alsóbb rétegeiből kerülnek ki vádlottak és tanuk, tehát sok oly ember fog a vegyes nemzetiségű vidékeken a biróság előtt állani, ki magyarul nem tud, ezekkel pedig az esküdtek, ha csak az illető vidéken divó nyelvet nem ismerik, közvetlenül nem érintkezhetnek; valamely praxisra, a mely e hiányt pótolta volna, e tekintetben hivatkozni sem lehet. De fennálló törvényekben is alapja van ezen indítványnak. Az 1868. évi XLIV. t.-czikk 7. §-a ugyanis biztosítja a nem magyar ajkúaknak is bizonyos feltételek mellett nyelvök használatát a biróságok előtt, ennek megfelelőleg 30«
