Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-15
156 XV. OESZÁGOS ÜLÉS. ugyanazon törvény 27. §-a megszabja, hogy birákuí a különböző nemzetiségekből szükséges nyelvekben tökéletesen jártas személyek alkalmaztassanak. Ugyancsak a szükséges nyelvismeret tekintetéből rendeli az 1869. évi IV. t.-czikk 4. §-a, mely már a kormány által kinevezett bíróságokra vonatkozik, hogy a birák kinevezései az I. fokú bíróságoknál a 6. és 7. §-ban megszabott birói képzettség mellett lehetőleg az elsőfolyamodású törvényszéki kerület kebeléből és az 1868 : XL1V. t.-czikk 27. szakaszának határozmányához képest az illető törvényszéki kerületben lakó különböző nemzetiségi egyénekre való méltányos tekintettel történjenek. Az idézett úgynevezett nemzetiségi törvény 13. §-ából levont ezzel ellenkező következtetés nézetem szerint annál is inkább téves, mert ez előbbi, az pedig későbbi törvény. Megkívántató tehát az esküdtektől is, kik birói functíók teljesítésére hivatvák, hogy az erre szükséges nyelvismerettel bírjanak. Ez által az esküdtbiróságok rendes szervezése, megalakítása nem akadályozlatik, mert a vegyes nemzetiségű vidékek lakói, kik magyarul beszélnek, rendesen értik az azon vidéken elterjedt nem magyar nyelvet is. Óhajtásom pedig, hogy az esküdtbirói intézmény, mint a közszabadság egyik biztositéka, mennél mélyebb gyökeret verjen a honpolgárok minden rétegében, mert a haza közszabadsági intézményeihez való ragaszkodás a leghatalmasabb eszköz azok egybeforrasztására és lelkesitésére a haza és közszabadsága ellen irányuló minden megtámadással szemben. Elnök: Kiván-e még valaki szólani? Ha nem, akkor a vitát berekesztem. Az igazságügyminister úr kivan szólani. Erdély Sándor igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azt hiszem, sem törvényidézetekkel, sem másként nem szükséges bizonyítanom azt, hogy Magyarországon törvényen alapuló harminczéves gyakorlat, a mely állandóan fennáll, hogy Magyarországban az igazságszolgáltatás hivatalos nyelve kizárólag magyar, Ezen állásponton állott a javaslat akkor, midőn rendelkezései közé azt az intézkedést, a melynek ellenében Gáli József ö méltósága indítványát tette, fölvette, a midőn tudniillik meghatározta azt, hogy az esküdtbíróság nyelve is kizárólag a magyar és az esküdtbíróság kellékei közé egyedül és kizárólag a magyar nyelvet vette fel. Ő méltóságának ez az indítványa tehát a harmincz év óta fennálló törvényes gyakorlattal ellenkeznék; egy nagy elvbe ütköznék, a melyet már csak e miatt is elfogadhatónak nem tartok. Ő méltósága különben indítványa melletti érvelésének súlypontját különösen gyakorlati nehézségekre fektette, azonban, azt hiszem, hogy ő méltóságának ezen gyakorlati nehézségei nem olyan súlyosak, hogy azért az emiitett nagy elven rést ütni szükséges volna. Épen az ő szavaival élek, midőn azt mondom, hogy igenis az országnak nemzetiségi vidékein, a hol esküdtbiróságok fognak alakíttatni, legtöbbnyire azok az elemek, melyek az esküdtbiróságokba a qualitas alapján felvétetnek, ismerik a helyi nyelvet is, úgy, hogy az esküdtbíróság akként fog megalakittathatni, hogy a helyben divó nyelvet az esküdtek mindnyájan, vagy nagyon kevés kivétellel érteni fogják, úgy, hogy az ügyeknek tárgyalása e tekintetben semmiféle hátrányt nem fog szenvedni és a rendelkezésnek ekként való fentartása az alapos igazságszolgáltatásnak semmi hátrányára nem fog szolgálni. Ma is, a bűnügyekben a nyilvános végtárgyaláson a felek a bírákkal közvetlenül érintkeznek. Ugyanazon törvények alapján, a melyeket ő méltósága felhozni méltóztatott, a rendelkezés akként van, hogy az ily vidékeken a birák a helyi nyelvet értsék, úgy, hogy egy oly terhelttel szemben, a ki a magyar nyelvet nem érti, a maga nyelvén is közvetlen érintkezhetnek. Mint a hogy a gyakorlat eddig volt, úgy fog lenni ezután is. Gyakorlati nehézség ezután sem forog fenn. Nagyobb nehézség volna az, a mire ő méltósága súlyt nem fektet, hogy ha az esküdtbiróságok összeállításánál, mint esküdtbirósági kelléket, több nyelvet igtatnánk be. A statistikai adatok mutatják, hogy igenis vannak az országnak vidékei, a hol az esküdtek száma tekintetében némi hiány van. Azért van felvéve a javaslatba az a rendelkezés, hogy az igazságügyi kormány fel van hatalmazva arra, hogy ily vidéken szükség esetében több törvényszék,