Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-14

138 XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. utolsó ülésben nem voltam szerencsés itt lehetni s a főrendiház ülésében részt venni. Azon alkalommal a méltóságos báró úr a belügyministerhez intézett interpelláliójának rendén bizonyos erős kifejezéseket használt, a melyekkel megró engem, hogy talán a méltóságos főrendek iránt kellő tisztelettel nem viseltetem s a hozzám intézett interpellatidra azért nem válaszolok. Sajnos, hogy a méltóságos báró úr most sincsen jelen, de nem akarom elmulasztani a legelső alkalmat, kijelenteni arra nézve, hogy igenis tudom azt a kellő tiszteletet, melylyel a méltóságos főrendiház iránt nekem és a kormánynak viseltetnünk kell. De tudom azon politikai fontosságát is egyes kérdéseknek, a melyek engem arra intenek, hogy egyes kérdésekre akkor feleljek, midőn a felelet megadása nagyfontosságú, ezen esetben diplomatiai kérdésekre nézve is hátrányosan nem hat. Szükségesnek tartottam ezt. elmondani, méltóságos főrendek, azért, hogy méltóztassanak tájékozva lenni azon álláspontra nézve, a melyet a kormány ilyen interpellatiókkal szemben elfoglal és méltóztassanak tájékozva lenni arra nézve is, hogy egyátalában nem mulasztás, hanem kizárólag csakis a méltóságos úrnak távolléte volt az oka annak, hogy arra az inierpellatióra akkor nem feleltem ; ez azt gondolom gyöngédség volt irányában. Azóta a kérdés már túlhaladott; azót d fit görög-török háború bevégzetinek mondható; a békekötés tárgyalása folyamatban van; a fegyverszünet megvan s a dolog érdemére nyilatkoznom ezidő szerint már, úgy vélem, nem szükséges. Ezeket láttam méltóságos főrendek, elmondani szükségesnek. Elnök : Méltóztatnak a választ tudomásul venni 1 (Igen!) Tudomásul vétetik. A belügyminister űr kíván Vécsey József báró főrendiházi tag interpellatiójára felelni. Perczel Dezső bellígymiiister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek 1 A méltóságos főrendiház folyó hó 11-én fartőit ülésében Vécsey József báró főrendiházi tag úr egy interpellatiót intézett hozzám, a melyre én akkor nyomban válaszomat nem adhattam meg, mert sajnálatomra akkor a ministerelnök úrnak az időre eső hivatalos bécsi elfoglaltsága miatt nekem a képviselőházban kellett jelen lennem. így a mai ülésben kívánnám az interpellaíióra válaszomat megadni. Előre kell bocsátanom, hogy sajnálom azt, hogy az interpelláló főrendiházi tag úr ő méltósága nincs itt, de egyrészt, mivel nem akarom magamat annak kitenni, hogy szemrehányás érhessen, ha nem felelek, másrészt pedig, mivel alig hiszem, hogy e méltóságos háznak már az aratási idény alatt, a melyre pedig az ö interpellatiőja actualitással bir, még egyszer ülése legyen, tehát nehogy elkésetten adjam a feleletet, ezt az alkalmat kívánom felhasználni, hogy a méltóságos báró úr interpellatiójára válaszomat megadhassam. Az interpellatio következőleg hangzik (ólvasha): »Minthogy az ország több vidékén gyászos kimenetű munkászavargások fordultak elő és minthogy ezek több esetben az úgynevezett socialismus terjedésére vezettetnek vissza: tisztelettel kérdem ő excellentiájától, mi tudomása van neki a socialismus lényegéről és terjedésről és miként véli ő ezt korlátozandónak vagy egyensúly ozandónak?« Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Azt hiszem, hogy az interpellatio nem oda irányult, hogy én itt elméleti dissertatiót tartsak a socialismus lényegéről vagy a socialismus tanainak törtenetéről. Hanem úgy, mint a bevezető szavak is mondják, leginkább az itt nálunk ez idő szerint actualis agrár-sociáíisticus kérdésekre nézve nyilatkozzam, s igy ki kell jelentenem azt, hogy a kormánynak tudomása van arról, hogy az országnak körülbelül 8 vármegyei s talán két városi törvényhatóságában azon munkások között, a kikre a socialismus eddigi terjedése, mivel ők mezei gazdasággal voltak elfoglalva, nem hathatott ki, most izgatás folyik oly egyének részéről, kiknek egyátalán semmi érdekközössége nincs az agrarismussal, oly egyének részéről, a kik kizárólag ipari téren vagy egyebütt foglalkoztak, a kiknek soha kapa és kasza a kezökben nem volt és a kik sem úgy mint földbirtokosok vagy föidbérlők, — tehát mint foglalkoztatók, — sem pedig ügy mint szerződésszerű aratók mezei munkával nem foglalkoztak; ezek tették feladatukká azt, hogy az eddig minden esztendőben munkájukat rendesen végzett mezei