Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-13
1B4 XIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. VéCáey József b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! A Zichy Nándor gróf ö exeellentiája és a cultusminister között most lefolyt érdekes vita alkalmából kimagaslik az a momentum, hogy 6 Felsége a király mint kegy ura a katholikus egyháznak, külön jogkörrel bir, s az 1848 iki törvények által bevett minis téri felelősség folytán némiképen feszélyezve van az országos érdekek által, melyeket a minister urak kizárólag szem előtt tartanak. És innen támad a többek között ép az egyetemi alapra nézve az a folytonos félreértés, mely e házban majd minden egyes budget tárgyalása alkalmával szóba hozatik. Utóbb — úgy emlékszem, — Schlaueh cardinalis ő eminentiája volt ez elvnek szószólója, más alkalommal ismét Firczák Gyula püspök úr ő méltósága, szóval ez az álláspont a katholikusok által mindig fentartatik, a ministerium által mindig mellőztetik, vagyis inkább a ministeri felelősség összeolvasztása a patronátusi joggal adja meg, hogy úgy mondjuk, a kibúvót. Elismerem, hogy azon tudományos omgas érdek, a melyet az egyetem^képvisel, felüláll a felekezeti érdekeken, de mindenesetre a jogi alapja ennek nem tagadható, mert maga Mária Terézia is csak mint legfőbb'kegyúrnő tette azt, a mit tett. Ezt a differentiát most nekem eloszlatnom reményem nincsen, hanem a magam részéről egy tisztán pénzügyi szempontra volnék bátor felvilágosítást kérni, és az az, hogy itt szó lévén két alapról, t. i. erről a himlő-oltási és az egyetemi alapról, a melyek mindegyikének tudtommal más-más a czélja és arra fel is használtatik; hogy lehessen már most ugyanazt a pénzt ismét más czélra kölcsön venni és felhasználni 1 Ezt nem tudom megérteni. Ez csak úgy volna megfejthető, hogy ezek az alapok, a mellett, hogy a himlőoltást és a közoktatást folytonosan előmozdították, oly megtakarításokat és tőkésítéseket mutatnak fel — a mit nem hiszek, .— hogy ebből ismét oly tőke gyűlt össze, a melyet a közoktatásügyi minister úr most kölcsön vehet. Ezt azonban nem tudonf magamnak megfejteni és nem is hiszem, hogy létesültek volna ilyen kamatokból felgyűlt tőkék, a melyeket fel lehessen használni a nélkül, hogy azok közjogi és financiális természetét ujabb vita tárgyává ne tegyék. Ezt méltóztassék figyelembe venni. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi minister: Csak igen röviden vagyok bátor felelni ő méltóságának. Őméltósága —ha jód értettem, — azt méltóztatik kérdezni, hogy az erdélyi himlőoltási alapot miképeu használhatjuk fel a » Karolina « kórház költségeinek fedezésére. Az alap természetével ez teljesen összefér. Erre nézve a szükséges tárgyalások és előterjesztések megtörténtek, ő cs, és apostoli királyi Felsége beleegyezett abba, hogy ez az alap is a törvényjavaslatban contemplált czélra fordittassék. Én nem látom szükségesnek, hogy további felvilágosítást adjak erre nézve. Abban a tekintetben, hogy milyen czélra használtatik az egyetemi alap, arról bő felvilágosítást nyújt az évenkénti költségvetésem, a jelen törvényjavaslattal pedig egyszerűen kölcsönt veszünk az egyetemi alapból és azt. igen is közel álló czélra, mert az egyetemi építkezésre fordítjuk. Az egyetemi alapból ez idő szerint, — a mint a május hó 21-iki kimutatás mutatja — 2,709.497 frt és 3272 kr. van az állampénztárban. Ennyi összeg áll rendelkezésre és ebből az összegből veszszük a 4 és 7 2 °/° kamatozás melletti kölcsönt. Ebben teljeäen megnyugodhatok ő méltósága. (Helyeslés.) Elnök : Nem kíván senki sem szólani? Ha nem, akkor a törvényjavaslat átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Korniss Károly gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslat mimét és 1—2. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 3. § t). Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ' úr, méltóságos főrendek! Ehhez a szakaszhoz egy módositványt leszek bátor előterjeszteni. Abban, a mit a nagyméltóságú minister úr az átalános tárgyalásnál mondott, lelek olyat, a mi megnyugtat, de találok olyat is, a mi teljesen meg nem nyugtat. Ezen megnyugtatásom kétségtelenül sokkal nagyobb lenne, ha a tapasztalás épen a törvények szövegezésénél nem tenné kötelességünkké, hogy szoros kritikát és bizonyos szigort gyakoroljunk. Mert utóbb még a minister úr legjobb szándékai és megnyugtató nyilatkozatai keveset érnek, mert ezen
