Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-10

X. ORSZÁGOS ÚLES. 115 nak a hibája. Igen nehéz lesz a minister úr­nak jő szándékát egész terjedelmében érvénye­sitenie, ha nem szakit azon liberális elvekkel, a melyek Európaszerte a socialis bajok jelen helyzetének okozói és a melyek ellen az ujabb irány nem minálunk első sorban, hanem Európa­szerte kikel és a gazdasági politika irányválto­zását imperative követeli és keresztül is fogja Timii. Igenis kettős kötelességem ez alkalom­mal megjegyezni azt, hogy mi, a kik az elő­terjesztett határozati javaslatot, vagy indokolt szavazatát pártoljuk, a mint én is teszem, nem állunk mindnyájan egy politikai pártban és ezt szükséges megmondanom, mert tisztáznom kell politikai helyzetemet. Először azért, mert is­merem azon insinuatiókat, a melyekkel sok oldalról és oly helyeken és oly módon is meg­támadtattam, a mely legalább^ nekem nagyon fájdalmasan esett, ismételten vissza kell utasí­tanom a mai tárgyalásokra vonatkozólag is, mert épen a minap is oly insinuatio történt, mintha én néppárti álláspontomról lemondanék és azt felcserélendő volnék egy más politikai állásponttal. Sajnálom, hanem a t. belügyminister úr­ral már nem foglalhatok annyira egy irányzatú álláspontot el, mint a földmívelésügyi minis­ter úrra]. Mindenekelőtt azonban meg kívánom jegyezni, hogy habár engem a nemzeti párttól nemcsak egy el? választel,arról mégis meg kell emlékeznem, hogyha már a genesisekről van szó és hogyha a régi fejleményekből akarunk oko­sodni és ily culpákat leszármaztatni, akkor egy időben én is azon Sennyey-pártnak voltam tagja, a melyből a nemzeti párt alakult és akkor an­nak a pártnak bizony nem separatisticus irány­zatoknak táplálása volt a gyenge oldala. De arra én nem tudok megemlékezni soha és sehol, hogy az én t. barátom, Apponyi Albert gr. úr valaha is a szélbali, a függetlenségi vagy más tőle inkább balra fekvő pártoknak elvi állás­pontját elfogadta volna. Perczel Dezső belügyminister: Nem is mondtam! Zichy Nándor gr.: Akkor ezerszer bo­csánatot kereke ha nem azt méltóztatott mon­dani, hogy azon pártvezér, a ki azelőtt épen az 1867-iki törvényeket a legszélsőbb baloldali irányban megtámadta, utóbb azoknak magyará­zatára tért át. Ha nem igy méltóztatott mon­dani, bocsánatot kérek. Perczel Dezső belügyminister: Én csak a katonai kérdésekre mondottam. Zichy Nándor gr.: Katonai kérdést én nem hallottam felemlíteni, különben lehet, hogy ez az én orgánumom hibája. Az ily kijelen­tésekre nagyon vigyázni kell és hogyha már épen a minister úrnak e nyilatkozatát nem is kellőleg értettem, óvatosaknak kell lennünk ezen kormány nyilatkozataival szemben. Mél­tóztassanak elhinni, nekünk is vagyon becsü­letünk és nekünk is van politikai jellemünk és ezt nyilatkozatok által gyanusittatni és a mi tehetségünket, ha még oly gyarlók is, még alább szállíttatni alap és ok nélkül, ezt szíve­sen nem fogadhatjuk. Perczel Dezső belügyminister: Nem is teszszük! Zichy Nándor gr.: A t. pénzügynainister a valuta kérdésére vonatkozólag az én nyilat­kozatomat oly értelemben czáfolta és utasította vissza, a melyben az szerintem loyaliter fe! nem fogható. Ha az igen tiszteit minister úr el­olvassa beszédemet, akkor azon rectificatiók czímén Európába kihányt és az én botlásom czímén az én financiális képességemet leszállító nyilatkozatát szives lesz helyreigazítani. Azt méltóztattak mondani, hogy a jelen tárgyalás alkalmából elfoglalt álláspontomból azt lehet következtetni, hogy a néppárt legközelebb conservativpárt lesz és hogy az én jelenlegi, ezen discussiók folytán való nyilatkozataim is ezen feltevést megerősítik. Hát méltóztassanak a val­lás és egyház és a katholikus ügy érdekében a revisio által nyújtott áthidalást elfogadni és akkor mi marad a néppártból egyéb, mint annak conservativ irányzata, mert az ma is conser­vativ. Hanem nagyon sajnos az, hogy ily hosz­szú idő alatt sem programmját, sem az elveit, sem azon gyarló egyéniségeket, a kik annak élén állanak, annyira sem méltóztattak érdeme­síteni, hogy tudnák, hogy voltaképen mit akar az a párt. Pedig az ország megbékülése és egy jobb helyzetnek az előidézése szerintem kívána­tossá tenné, hogy azt egy kis figyelmökkel mél­tóztatnának megajándékozni. Mert én csak saj­15»

Next

/
Thumbnails
Contents