Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-10

114 x. ORSZÁGOS ÖLÉS. A kormány által tagadóit választási visszaélésekre nézve hozhatnék fel különben, méltóságos főrendek, számos, igen számos példát, ha nem is olyan bizonyossággal, mely a birói cognitióra elegendő, de kétségkívül elég nagy súlylyal biró bizonyítékokkal arra, hogy egy elfogulatlan jury mondja ki a marasztaló Ítéletet. Tudnék felhozni eoncret esetet akárhányat, a hol kétségtelenül igazoltatnék, hogy a kormánynak a választások körül történtekben a keze nagyon is benne van. De hiszen, midőn kezdetben a kormánynyal szemben felhozták vádképen a legutóbb lefolyt választásokból a visszaéléseket és a kormányon nem is tanusitoítak oly nagyon mentegetőző magatartást e tekintetben és a mi nekem sokkal jobban feltűnt, mint magok ezek a választási visszaélések, az épen az a eynismus volt, hogy a kormány részéről történtek aféle nyilatkozatok, melyek szerint a történt dolgokat kezdetben még leplezni sem akarták, hanem ügy állították azokat oda, hogy hiszen az igen természetes, a maga rendjén van, az másképen nem is lehet Még ismét egy analóg esetre utalok, midőn a törvényhozás egyik házának alakulására nézve nagyfontosságú törvénynek egyes eoncret esetekben való alkalmazásáról van szó, a mely törvény a végrehajtási záradék hiányában végre nem bajtható. Igaz, ezt nem lehet a kormány felelősségének rovására tenni, de igenis lehet a kormánynak politikai értelemben felelősségi rovására irni azt, ha egy önálló tőrvénynek alkalmazása elé ürügyüket keres akadályokat gördíteni, hogy nem kezdeményez törvényhozási actiót, a melyből világosan kitűnik, hogy azt a törvényt, a melynek hiányai, fogyatkozásai vannak, megjavítsák, Lehetnek ezek a fogyatkozások két irányúak, nemcsak olyanok, hogy tágítani kell, hanem hogy esetleg megszorítani kell valamely önálló törvényt, hogy arra nézve a kormány az initiativát is magától annyira elutasítja, a mi eltér a rendes szokástól, hogy a kormány kezdeményez mindent. Most egy bizottságot kivan törvényalkotásra kiküldetni. Végre is ez egy dolog, a mit én sem tekintek olyannak, a mit egyátalán rosszalni kellene, de szeretem, ha vannak esetek, a melyekben a képviselőház kezdeményezési joga gyakorlatilag érvényesül. Azonban ha épen ennél a kérdésnél, a melynél a kormány helyzete igen kényes, igyekszik kitérni a nehézségek elől azon az úton, ezt találom igen figyelemreméltó jelenségnek, a mely jelenségből lehet igen sokat következtetni. Lehet következtetni azt is, hogy itt is a kormány a törvény megkerülését mintegy suggerálja másoknak is. De nem akarok a ház türelmével, figyelmével visszaélni, (Helyeslés balfelől. Sálijuk! Halljuk! jobbfelöl) és elfogadom Dessewffy Aurél gróf határozati javaslatát és azt elfogadásra a méltóságos főrendeknek magam részéről is tisztelettel ajánlom. Latinovics János jegyző s Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! A tárgyalás előhatadolt stádiumában nem akarok türelmökkel hosszasan visszaélni, (Helyeslés balfelől) de még sem tagadhatom meg magamtól, hogy némely pontokban vissza ne emlékezzem az itt elmondottakra. Mindenekelőtt a földrnívelésügyí miníster úr előtt keli süveget emelnem. Az ő előadása, felvilágosításai és az ő álláspontja tökéletesen tárgyilagos és loyalis volt. Azonban mégis kettőre vagyok bátor figyelmeztetni és az által megvédeni a mi álláspontunkat. Az egyik az, hogy a kereskedelmi szerződések, mikor azok a ház tárgyalása elé kerülnek, oly stádiumban vannak, hogy azokat vagy csak elfogadni, vagy visszautasítani lehet, és hogy igen nagy és nyomós okok vannak politikai természetűek is, a melyek ezen alkalommal többnyire kizárják a discussiót. Ne méltóztassanak tehát ebből fegyvert kovácsolni az ellenzék ellen, ha ezekkel szemben éles álláspontot el nem foglal, mert ezen eljárásnak jövőre való fentartása is, épen a most annyira kedvelt conservativ szempontoknál fogva, felette kívánatos. A mi pedig a más országokra való hivatkozást illeti, egész terjedelmében azt sem fogadhatom el, hogy épen a mezőgazdának, a földmives népnek sorsa mindenütt oly súlyos és elhagyatott volna, mint minálunk. De megjegyzem hozzá, hogy ez nem a minister úrnak a hibája és hogy nem is csak is Magyarország-