Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 113 rében legalább is kétkedve mentem bele abba, ma, ha visszatekintek erre a küzdelemre, s annak egész lefolyására, ma az az Ítéletem erről, hogy annak a törvényjavaslatnak buknia kellett, bármi lett volna a nemzeti pártnak magatartása azzal szemben. Akkor még elég erős volt az az áramlat, a melyet a házban a függetlenségi párt képviselt és azon törvény nem emelkedett volna törvényerőre és azon törvény sorsát nem a nemzeti párt döntötte volna el, sem így, sem amúgy. Utalt továbbá a belügyminister úr ő nagyméltósága arra, hogy a nemzeti párt meggyengülésének egyik oka annak magatartása az egyházpolitikai kérdésekben. Én úgy tudom, hogy az egyházpolitikai kérdéseket a nemzeti párt nyilt kérdéseknek hagyta. Megengedem, hogy ez egyik oka lehetett ama párt megfogyatkozásának. De ha ez igy van, hogy ily benső ok, a pártnak magának a szétmállása okozta volna a pártnak megfogyatkozását oly mértékben, mint a hogy ez megtörtént, lett volna-e szükség arra az elkeseredett választási küzdelemre egyes helyeken, a melyet a nemzeti párttal szemben a kormánypárt folytatott? Szerintem nem lett volna szükség. Az az elkeseredett küzdelem, melyet a nemzeti párttal szemben ép e kerületekben folytattak, félretéve ama kérdést, van-e abban része a kormánynak, mini olyannak a küzdelme volt-e, vagy csak a szabadelvű pártnak, mint olyannak a küzdelme volt, ez jele annak, hogy attól a párttól féltek; azt a pártot még mindig elég erősnek tekintették arra, hogy mint tekintélyes kisebbség a parlamentben súlylyal és tekintélyíyel bírjon. És végre a harmadik, az 1867-iki kiegyezés, az 1867-es alap kérdése. Nos e tekintetben mi a nemzeti párt programmja ? A fönnálló törvényes alapon áll; az 1867. évi törvényeknek nem a módosítása az ő programmja, hanem csak a megvalósítása, hogy az, a mi a törvényben világosan megvan, okkal-móddal, kellő körültekintéssel, fokozatosan meg is valósitassék, és hogy az 1867. évi törvényekkel szemben be ne következzék az ország jogainak kárára a visszafejlődés. Mert egy dolog nem létezik sem a természet világában, sem az emberi társadalomban, sem a nemzetek életében: a FŐRENDI NAPLÓ. 1896—1901. 1. KÖTET. hosszas stagnatiő. Fejlődés van mindig felfelé, vagy lefelé, átalakulás van mindig és ha azon törvények, a melyek egy országnak más országokkal szemben való állását megállapítják, nem képesek a magok teljességében megvalósulni, azt a törvények keletkezésekor meg lehet még magyarázni, de ha 30 esztendeig nem valósulnak meg, nem mennek át az életbe a magok teljességében, és ha ezen törvényekre nézve a nemzeti irányú fejlődést mintegy lehetetlenséget állítják oda, akkor meg fog történni, bárhogyan őrködjék a szabadelvű párt azoknak a törvényeknek a sértetlen fentartása felett, az ellenkező irányú fejlődés. Mindig az volt az igyekezetem, méltóságos főrendek, hogy a közéletben nálunk Magyarországban soha oly életellentét a pártok kőzött ne legyen, hogy kifelé a nemzet ne jelentkezzék a maga egészében, mint egység; hogy ott, a hol a nemzet sarkalatos jogairól van sző, ne tudjunk eltekintem a pártérdektől. így van ez, méltóságos főrendek, az 1867-it évi kiegyezésre nézve kiválólag és nem szeretném, ha most a vitába belevonatnék egy kívülünk álló tényező, de érintenem ezt a dolgot mégis kell, hogy a dolgok és a természeti törvény kényszerűségénéi fogva egymással szövetkezett két állam között az erősebb fél a kisebbel szemben gyakorolja folyvást nolens-volens a magához vonzás törvényét. Ausztria velünk szemben ma erősebb; erősebb lélekszámban; fejlettebb közgazdasági tekintetben; a két szövetséges állam között a hegemónia Ausztriáé. De jure megvan a teljes paritás; de facto a hegemónia ott van. Ennek az egy dolognak tehát, a hol a fennálló törvény alkalmazásáról volna sző, nem volna szabad pártkérdésnek lennie Magyarországon és a nemzeti párttal szemben sokan épen azt az ellenvetést teszik is, hogy nincs létjogosultsága épen azért, mert e cardinalis kérdésben a szabadelvű párt sem akar egyebet, mint a nemzeti párt. Ezt a két ellenvetést, hogy egyrészről a nemzeti párt sem akar egyebet, mint a szabadelvű párt, másrészről pedig, hogy az 1867-ik kiegyezéssel szemben tanúsított magatartása a nemzeti pártnak oka annak, hogy a párt igy megfogyatkozott, egymással megegyeztetni nem tudom. is