Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-10

112 X. ORSZÁGOS ÜLÉS. egy bizoüyos állást lelkiismeretesen akar betölteni, számolnia kell. Számolnia keli a kormánynak is. Több-kevesebb fictio bármely alkotmányjogi theoriában lesz Miként volt a rendi alkotmányokban és azoknak theoriáiban, épen úgy van a parlamenti rendszerben is. Én nem állítom, hogy legyen ország, a hol teljes való és igaz az, hogy minden választott törvényhozó valóban letéteményese a bizalomnak és hogy egyike-másika a maga megbízatásához nem kerülő úton jutott. Ámde aggodalmas állapot az, ha évről-évre csökken a való és az alkotmányban mindig több a fictio. A legaggodalmasabb pedig az, ha a törvény kijátszására, megkerülésére alkalmat és módot azok nyújtanak, a kik gátat, kellene, hogy emeljenek a törvény kijátszásával szemben. Azt kérdezte ő nagyméltósága, a belügyminister úr, hogy vájjon Lipthay Béla báró beszédének ama része, hogy hiszen, ha a kormány maga is rosszalja a választási visszaéléseket, tehát miért nem fogadja el akkor Dessewffy Aurél gr. határozati javaslatának legalább ezt a részét, — mondom ő nagyméltóságának, a belügyminister úrnak Lipthay Eéla báróval szemben ama kérdése, vájjon komolyan vette-e ezt, engem arra késztet, hogy, ha most a feleletet kapnám a kormány bármely tagjától, hogy nem történt a választásoknál semmi visszaélés, vájjon komolyan vehetném-e én ezt a feleletei? Nem térhetek ki még az elől sem, hogy a t. belügyminister úr által a lefolyt választások eredményére és annak okaira nézve felhozottakra ne tegyek néhány észrevételt. Ő nagyméltósága, a belügyminister úr azt mondotta, hogy a pártok számarányának megváltozása, vagyis az ellenzék számának tetemes csökkenése — első sorban a nemzeti pártra czélzott — nem a választási visszaéléseknek tulajdonítandó, hanem magának az illető pártnak magatartása okozta azt. A nemzeti párt ezen nagy megfogyatkozásának okait elősorolta, és pedig három okot hozott fel. Mielőtt ezekre egyenként kitérnék és észrevételeimet megtenném, szükségesnek tartom kijelenteni, a mit egyébként ezen háznak több tagja úgyis tud, hogy én nem tartozom a nemzeti párthoz Hát ez legalább engem, úgy hiszem, megóvhat azon támadástól, mintha az általam elmondandókban elfogult volnék. Ö nagyméltósága, a belügyminister úr azt mondotta, hogy a nemzeti párt tetemes megfogyatkozásának oka először az a magatartás, melyet a párt a közigazgatási reformra nézve 1891-ben, midőn az a törvény tárgyaítatott, követeit. A második ok, a melyre rámutatott, hogy tudniillik eme párt a választásokból annyira meggyengültén került ki, a párt magatartása az egyházpolitikai kérdésekben. És végre a harmadik, a párt magatartása az 1867. évi úgynevezett kiegyezési törvénynyel, átalában az 1867-iki alaptörvényekkel szemben. Gondolom, jól recapituláltam ő nagyméltóságának álláspontját. Már most legyen szabad a főrendiház emlékezetébe idéznem azt, hogy a közigazgatás újjászervezéséről szóló törvényt, a mint azt ő nagyméltósága, a belügyminister úr itt emiitette, 189í-beu tárgyalta a képviselőház május havától egészen augusztus haváig. De már arról úgy látszik megfeledkezett ő nagyméltósága, hogy 1892-ben télen is volt választás. Ha a nemzeti párt számbeli megfogyatkozásának egyik oka a közigazgatási törvény tárgyalásakor követett magatartása volna, annak már bizonynyal az 1892-iki választások alkalmával teljes mértékben kellett volna érvényesülnie. (Igazi jóbbfélöl.) De hozzá kell tennem még azt is, hogy ő nagyméltósága a belügyminister úr azt, hogy az 1891-ben tárgyalt közigazgatási törvényjavaslat nem fogadtatott el, nagyrészt a nemzeti pártnak tulajdonítja, holott én azt hiszem, hogy a törvényjavaslatnak a sorsát nem a nemzeti párt magatartása döntötte el. Én ma épen úgy kimondom, mint a hogyan kimondtam ezen törvény tárgyalásakor történt egyik felszólalásomban, a küzdelem sikeres voltába vetett remény nélkül mentem bele abba a küzdelembe. Igyekeztem belevinni azokat, kik velem egyetértettek a dolog lényegére nézve, tudniillik a municipalis rendszer, sajnos, már csekély, maradványai megmentésének kérdésében, de természetesen fentartva a reményt is a küzdelem sikeréhez, hogy küzdjenek a végletekig ezen javaslat ellen; de épen úgy, a mint ma itt nyíltan bevallom, hogy a küzdelem sike-