Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-10

104 X. ORSZÁGOS ÜLÉS. azt, hogy vájjon azzal szemben vagy pedig a mellett kiván-e állást foglalni. És ép ez a kérdés volt az, a mely a nemzeti pártnak már a választások előtt igen érzékeny veszteséget okozott, a melyben legrégibb, legkipróbáltabb tagjainak igen jelentékeny részét már az országgyűlés bezárása előtt kebeléből elvesztette. Ott van a harmadik kérdés, az 1867-iki kiegyezés kérdése. Mit látunk ezen a téren is? Ezen a téren is úgy fejlődtek az események, hogy a nemzeti párt — a mely nem ugyan mint nemzeti párt, mert hiszen akkor még nem létezett, hanem korábbani alakulataiban, de ugyanazon párt és ugyazon pártvezér köré csoportosult politikai tényezőkkel, a mely az előtt egészen a szélső jobbról támadta az akkori kormányt, a Tisza féle kormányt, a Deák-pártot és a későbben megalakult szabadelvű pártot — egyszerre most már az 1867-es alapnak tágításáról, fejlesztéséről és annak nem tudom miféle műtétek alá vételéről kezdett beszélni, s oly dolgokat kivánt belemagyarázni, a melyeket abban mi el nem fogaahatunk. És így daczára annak, hogy az 1867-es alapon állanak, ismét majdnem többet ártanak annak, mint a függetlenségi párt hivei, tehát azok, a kik az 1867-es alappal directe ellentétes állást foglalnak el. Midőn tehát ezen három elsőrangú kérdésben nem tekintve egyéb intern párttaktikai hibák egész sorozatát, ezt látjuk egy pártnál, akkor azt hiszem, senki kevésbbé jogosan és kevésbbé igazságosabban azzal a váddal nem léphet elő, hogy ezt a pártot külső erőszak vagy a kormány befolyása tette volna tönkre és az decimálta volna meg tagjait. De hogy ez igy áll, az nemcsak ezen fejtegetésekből világlik ki. Mert hiszen a választások előtt a nemzeti párt csaknem felét adta fel önként választási kerületeinek. Elég ha felhozom a girálti kerületet. Hiszen mennyi mesét hallottunk, milyen tengeri kígyója volt ez az 1896-iki országgyűlési tárgyalásoknak, s azután úgy ott hagyta a párt ezt a kerületet, hogy ott a volt képviselőt egyhangúlag választották meg. Tehát a nemzeti párt már megvertnek tekintette magát akkor, midőn a pártok kezdtek csoportosan felvonulni a harczba. így áll a dolog s nemcsak a nemzeti pártra, hanem a többi pártokra is. Tehát egyátalában nem jogosult ő nagyméltóságának azon állítása, hogy a kormány pártfogásába és tagadásba veszi ezeket a visszaéléseket. Méltóztatnak tudni, hogy ma a mi választásunk azon választási törvényen nyugszik, a mely 1848-ban hozatott, és a mely később két törvényhozási novellával módosíttatott és a melyre nézve a kormánynak ismételten volt alkalma kijelenteni, hogy a választási censusra nézve a maga részéről is szükségesnek tartja, hogy az revideáltassék, egységesittessék; természetesen határozottan kifejezést adva annak, hogy az átalános szavazati jog theoriájához semmiesetre sem járul, és egyszersmind kijelentette azt is, hogy habár nem hajlandó a curiai bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslatot feleleveníteni és azt magáévá tenni, mégis a választási eljárásra vonatkozólag szintén szándékában áll reformot, hozni javaslatba a törvényhozás előtt. Ma, mikor a választási teendők végzése kizárólag autonóm testületekre, központi választmányokra van bizva, odafajultak a viszonyok, hogy mint legutóbb volt alkalmam tapasztalni, az iránt, hogy ki küldessék ki választási elnökké, appellatákat akartak én hozzám ellenzéki részről intézni, hogy én a központi választmány által a választási elnök és helyettes elnök kiküldésére nézve tett intézkedést másitsam meg, hogy semmisítsem meg, vagy egyenesen magam küldjek ki. Méltóztatnak ebből látni, micsoda felfogások uralkodnak ebben a tekintetben. Ma a központi választmányok kérik a kirendelendő assistentiát, mely katonai assistentiára nézve szintén nagyon elterjedt ez a mese, hogy micsoda roppant haderő volt mozgósítva. A választások októbernek harmadik hetébe esvén, a régi, három évet kiszolgált katonák már elbocsátva lévén, és az október 1-én bevonult ujonczok pedig még kiképezve nem levén, nagyon természetes, hogy az ország határán kivül, Galiczia és Stájerország egyes garnisonjaiból kellett a katonákat idehozni. Ebből most már oly himet varrnak, mintha az összes haderő mozgósitva lett volna, pedig kimutattam, — sajnálom, hogy ma nincsenek nálam az adatok — hogy alig valamivel multa felül az 1896. évi őszi válasz-